A hét új szent támogassa az egyházat evangelizáló küldetésében – a Szentatya homíliája
Október 21-én, vasárnap fél 10 órakor kezdődött a Szent Péter téren az ünnepélyes
szentmise, amelynek során XVI. Benedek pápa hét boldogot avatott szentté. Homíliáját
a következő evangéliumi idézettel kezdte:
„Az Emberfia sem azért jött, hogy
neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon és váltságul odaadja életét sokakért”
(Mk 10,45).
Ma az egyház ismét felidézi Jézusnak ezeket a szavait, amelyeket
Jeruzsálem felé haladva mondott. Ott kellett ugyanis beteljesednie kínszenvedése,
halála és feltámadása misztériumának. Ezek a szavak tartalmazzák Krisztus földi küldetésének
értelmét.
Október harmadik vasárnapján, amikor a missziós világnapot ünnepeljük,
az egyház megújítja annak a tudatát, hogy teljes egészében az ember és az evangélium
szolgálatában áll, követve Krisztust, aki önmagát ajánlotta fel egészen élete feláldozásáig.
A pápa köszöntötte a Szent Péter téren megjelent híveket, a hivatalos küldöttségeket
és a zarándokokat, akik a hét új szent ünneplésére érkeztek, valamint a bíborosokat
és püspököket, akik ezekben a napokban az Új evangelizációról tartanak szinódust a
Vatikánban.
A Márk evangéliumából vett idézet volt a hét boldog életprogramja,
akiket ma az egyház ünnepélyesen a szentek dicsőséges sorába iktat. Hősies bátorsággal
egész életüket Istennek és a testvérek szolgálatának szentelték. Ők az egyház gyermekei,
akik az Úr szolgálatának útját választották. Az egyházban az életszentség forrása
mindig a Megváltás misztériuma, amelyet Izajás próféta megjövendölt: „Szenvedésével
sokakat megigazultakká tesz szolgám, mivel gonoszságaikat magára vállalta” (Iz 53,11).
Az Úr Szolgája Jézus Krisztus, akit keresztre feszítettek, feltámadt és dicsőségben
él. A mai szentté avatás ékesszóló megerősítése ennek a titokzatos üdvözítő valóságnak.
Krisztus e hét nagylelkű tanítványának kitartó hitvallása, az Emberfiához való hasonulása
ma felragyog az egész egyházban – mondta homíliájában XVI. Benedek pápa.
Ezután
franciául Jacques Berthieu francia jezsuita atya életszentségét méltatta. Az
1838-ban született misszionárius Madagaszkár szigetén halt vértanú halált: „Inkább
meghalok, mintsem lemondjak hitemről” – ezek voltak utolsó szavai.
Angolra
fordítva a szót a pápa Pedro Calungsod fülöp-szigeteki világi katekéta alakját
idézte fel. 1672. április 2-án áldozta fel életét hitéért. Leghőbb kívánsága az volt,
hogy minél több lelket nyerjen meg Krisztus számára, ezért választotta a vértanúságot.
Giovanni Battista Piamarta bresciai pap a fiatalok körében végezte
apostoli szolgálatát. Az isteni Gondviselésbe vetett rendíthetetlen hite tette lehetővé,
hogy szembenézzen a nehézségekkel és életre keltsen számos apostoli művet, közöttük
a Názáreti Szent Család Kongregációt. Az imából és a hosszas szentségimádásból merített
lelki erőt ahhoz, hogy újabb és újabb szíveket nyerjen meg Krisztus ügyének, különösen
a fiatalok körében. 1913-ban hunyt el.
A Szentatya spanyolul emlékezett meg
Maria Carmela Sallés y Barangueras szerzetesnőről, aki a Szeplőtelen Fogantatás
Missziós Tanítónővérei rendet alapította. 1848 és 1911 között élt Spanyolországban.
Műve, amelyet a Szeplőtelen Szűz oltalmába ajánlott, ma is bőséges gyümölcsöket terem
a fiatalok körében.
Ezután XVI. Benedek pápa ismét angolra fordította a szót,
hogy Marianne Cope harmadrendi ferences szerzetesnő életpéldájára mutasson
rá. 1838-ban született Németországban, de életét az Egyesült Államokban élte le. A
Hawaii szigetekhez tartozó Molokai leprásait ápolta. A szenvedők iránti szeretete,
bátorsága és lelkesedése ma is ragyogó példa – szögezte le a Szentatya.
Kateri
Tekakwitha indián őslakó 1656-ban született a mai New York állam területén. Apja
mohikán törzsfőnök volt. Kateri 20 éves korában vette fel a keresztséget. Az üldöztetés
elől Montreal mellett egy Xavéri Szent Ferenc misszióban talált menedéket. 24 éves
korában bekövetkezett haláláig hűséges maradt Jézus iránti szeretetéhez, hősies fokon
gyakorolta a keresztény erényeket, különösen a szeretetszolgálatban tűnt ki. Ma Kanada
védőszentje, az első amerikai bennszülött női szent. A pápa franciául fohászkodott
hozzá: járjon közbe, hogy megújítsák hitüket Észak-Amerika első nemzetei, a kontinens
őslakói.
A Szentatya utolsóként anyanyelvén méltatta Anna Schäffer,
bajor világi keresztény önfeláldozó életét. Küldetése a szenvedés volt; hosszú évtizedeken
át súlyos betegként, ágyhoz kötve végezte misszióját. Szenvedését felajánlotta engesztelő
áldozatként a bűnösökért. A mindennapos Eucharisztiából merítette erejét, szeretettel
elfogadta és megélte a kereszt misztériumát. 1925. október 5-én hívta magához az Úr.
Ezek az új szentek, akik származásuk, anyanyelvük, nemzetiségük és társadalmi
helyzetük révén teljesen különböznek egymástól, egyesülnek Isten egész népével a Megváltó
Krisztus üdvözítő misztériumában. Tanúságtételük, Krisztus iránti szeretetből hozott
nagylelkű életáldozatuk ma szóljon minden hívőhöz.
Közbenjárásuk erősítse
meg és támogassa az egyházat küldetésében, hogy hirdesse az evangéliumot az egész
világon – mondta végül szentbeszédében XVI. Benedek pápa.