A hét szentje – Arkadiusz Nocoń atya sorozata

Október 24-én Claret Szent Antal Mária püspökre, az I. Vatikáni Zsinat egyetlen kanonizált szentjére emlékezünk. (Nem kötelező emléknap).

A szent püspök 1807. december 23-án született a spanyolországi Sallentben (Katalóniában) és 1870. október 24-én halt meg a spanyol határ közelében lévő Fontfroide francia városban. 1934. február 25-én XI. Pius pápa boldoggá, 1950. május 7-én XII. Pius pápa szentté avatta. Ereklyéi a spanyolországi Vic-ben találhatók. A takácsok és a katolikus újságírók védőszentje.


Barcelonától nem messze született szülei tizenegy gyermekéből ötödikként. Tizenévesen félbe kellett szakítania tanulmányait, hogy apjának segítsen a szövőműhelyben. Tizennyolc évesen átköltözött Barcelonába, hogy tökéletesítse szakmai tudását. Érdeklődött a nyomdászat iránt is, szabad idejében pedig latinul és franciául tanult. Mindkét érdeklődési terület rendkívül hasznosnak bizonyult a későbbiekben. Tehetséges és szorgalmas munkával gyors szakmai sikereket ért el. A szerencse is kedvezett neki: a szerencsejátékon szerzett nyereménnyel sikerült kisebb vagyont felhalmoznia.


A szakmai és társadalmi életben elért eredményei, valamint az akkori idők egyházellenes hangulata oda vezettek, hogy Antal kezdeti vallásos buzgósága egyre inkább alábbhagyott és a kor elvárásaihoz mérve magát a „sikeres emberré” válás hamis ideálja lebegett szeme előtt.


Az elvarázsolt állapot azonban nem tartott sokáig. Miután egy barátja becsapta őt, mélységes csalódottságában egyre inkább visszacsengtek fülében Jézus szavai: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de az élete kárt szenved?” (Mt 16,26).
E szavak hatására Antal élete lassan-lassan megváltozott, mígnem belépett a szemináriumba, ahol tanulmányai befejeztével 1835-ben pappá szentelték.


Gondviselésszerűen mindez időben történt, mert alig két évvel később a liberális kormány törvényesen betiltotta a szenteléseket. Antal ekkorra már plébános volt, de misszióról álmodozott. Ennek érdekében tett lépései azonban sikertelenek maradtak. Terveinek zátonyra futása nem csüggesztette el, hanem arra ösztönözte, hogy még jobban a lelkipásztorkodásnak szentelje magát hazájában: fáradhatatlanul járta az egész országot, hogy lelkigyakorlatokat tartson.


Hamarosan azonban felismerte: ahhoz, hogy kora embere az igehirdetést megértse és a mondottakat magáévá tegye, új módszerekre és új eszközökre van szüksége. Úttörőmunkát végzett azzal, hogy világiakat is bevont a misszióba, és előfutárnak számított abban, hogy az evangelizációban az információ terjesztésére használt eszközöket alkalmazta. Az általa alapított kiadó és nyomda első húsz évében hétmillió brosúrát és hárommillió könyvet publikálta.


Csak ő egymaga több mint kétszáz vallásos írást hagyott maga után, amelyek közül „Az egyenes út” (Camino recto) című híres katekizmusa a XIX. és XX. század fordulóján a legolvasottabb könyvek egyike volt, és egyben a világon az első képekkel illusztrált katekizmus, amely egyetlen évszázad alatt elérte a kétszázhuszadik kiadást.


* * *


Antal mindig arról álmodozott, hogy az apostolok példáját követve hirdesse Isten igéjét a hitetleneknek. Álmai megvalósulását azonban először betegsége akadályozta meg, később pedig a plébániai munka és a püspöki teendők. Lelkiismeretességének híre a királyi udvarig jutott, ahová a királynő később meghívta gyóntatójának. S bár ezek miatt a missziós életútról le kellett mondania, élete egyértelmű bizonyítéka lett annak, hogy nemcsak az lehet misszionárius, aki misszióban dolgozik, hanem kortól és helytől függetlenül mindenki, aki missziós lelkületet érez magában.


„Amikor nyugdíjba mentem, nem találtam a helyem – mesélte egy idősebb hölgy. – Nem akartam úgy élni, mint néhány barátnőm, akik emlékeikbe merülve kártyával és macskákkal töltik idejüket. Szerettem volna az életemben még valami értelmeset csinálni. Kitaláltam hát, hogy elkezdek használt bélyegeket gyűjteni, és eladom őket a bélyeggyűjtőknek. Mára kisebb vállalkozást vezetek – mondja mosolyogva. – Néhány nap múlva Indonéziába repülök, ahol a bélyegek eladásából befolyt összeget immár a harmadik katolikus iskola felépítésére fordítjuk.”


* * *


Antal apostoli buzgóságára felfigyeltek: 1850 májusában kinevezték a kubai Santiago püspökévé. Rövid időn belül gyökeresen megújította az ottani egyházi életet, de a szigetország társadalmi és politikai életére is jelentős befolyást gyakorolt, kiváltva ezzel ellenlábasainak haragját. A szabadkőművesség ellenségeskedésének célpontjává vált; ez többéves, rendkívül álnok hajtóvadászat áldozatává tette őt. Többször felgyújtották a házát és számtalanszor életére törtek.


Egy napon, amikor éppen vizitációjából tért haza, egy férfi közeledett felé, hogy megcsókolja gyűrűjét. A következő pillanatban azonban hirtelen előkapta borotváját és teljes erejével feléje kapott. Megsebezte a püspök arcát egészen a nyakáig, amelyből ömlött a vér. Az orvosok megpróbáltak rajta segíteni, de hasztalanul. Egy csoda azonban meggyógyította.


* * *


Antal püspök áldozatos és gyümölcsöző munkája a szigetországban egyre jobban felbőszítette a helyi vezetőket, akik a sikertelen gyilkossági kísérletek után elintézték, hogy elhelyezzék őt Kubából. II. Izabella spanyol királynő, Antal püspök tevékenységének elismeréséül és kárpótlásul az elszenvedett sérelmekért, kinevezte őt gyóntatójának. Úgy tűnhetett, hogy a királyi udvar „arany kalitkájába” zárva el kell búcsúznia lelkipásztori álmaitól.

Ki tudja, lehet, hogy azokban az időkben éppen ez az esemény befolyásolta legjelentősebb mértékben Spanyolország Egyházának életét. Hivatali hatalmánál fogva ugyanis elérte, hogy csak méltó személyeket nevezzenek ki püspökké, előkészítve ezzel a spanyol püspöki kar teljes megújulását. Mesélik, hogy a nála hívatlanul megjelenő és a püspöki székre pályázóknak röviden csak ennyit mondott:

- Kedves atya, pusztán az a tény, hogy ön eljött hozzám ezzel az ajánlattal, teljesen kizárja önt a jelöltek sorából. Ez a legjobb jele annak, hogy ön nem alkalmas erre a szolgálatra. Ha viszont mégis valamilyen csoda következtében önből püspök lesz, akkor együtt érzek azzal az egyházmegyével!


* * *


Antal lelki gondolatainak tára kimeríthetetlen volt, amit a maga után hagyott művek sora bizonyít: nevelőközpontok, irgalmas házak, egyesületek, szervezetek, intézetek és társulások (a Szeplőtelen Szűz Mária Nővéreinek Társulása és Szűz Mária Szeplőtelen Szíve Fiainak Missziós Társulása – klaretinusok).

Megkérdezték egyszer, hogy művei közül melyikre a legbüszkébb. Válaszul az arcán található sebhelyre mutatott, amelyet a kubai támadás alkalmával szerzett…

______________

Istenünk, aki Szent Antal Mária püspöknek rendkívüli szeretetet és türelmet adtál, hogy hirdesse az evangéliumot az embereknek, közbenjárására add, hogy dicsőségedet keresve buzgón törekedjünk megnyerni testvéreinket Krisztusnak. Aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben Isten mindörökkön-örökké. Ámen.




Lengyel eredetiből fordította Szemere János atya.


(vm)