„Európa harangjai” – interjúfilm XVI. Benedek pápával, a világ nagy egyházi vezetőivel és politikusaival

Október 15-én este, a XIII. püspöki szinódus keretében mutatták be a Vatikáni Televíziós Központ által készített „Bells of Europe – Európa harangjai” c. interjúfilmet, amelyben az egyes keresztény felekezetek nagy egyházi vezetőivel, továbbá a kulturális és politikai élet jeles alakjaival készült beszélgetés. Az interjúk fő témája a kereszténység, a kortárs európai kultúra és a földrész jövője közötti kötelékre irányul, amellyel kapcsolatban XVI. Benedek pápa, továbbá I. Bartolomeosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka, Kirill moszkvai pátriárka, Rowan Williams canterburyi érsek, anglikán prímás, Wolfgang Huber evangélikus püspök fejtik ki nézetüket. A politikai élet képviselői közül Hans-Gert Pöttering, az Európa Parlament volt elnöke, P. François-Xavier Dumortier, S.J., a Pápai Gergely Egyetem rektora, vagy Giorgio Napolitano olasz köztársasági elnök mondja el véleményét.

A film egyes részleteit egybefűzve Európa harangjai kondulnak meg, míg a főfilmzenét Arvo Pärt észt zeneszerző készítette, aki szintén megszólal az interjúfilmben.

A következőkben összefoglaljuk a Szentatyával készült beszélgetést.

Kérdés: Szentatyánk, enciklikáiban olyan antropológiai nézetet képvisel, amely az ember új arculatára, az evangéliumi értékek és egyben Európa gyökereinek újrafelfedezésére mutat rá. Ezek az öreg földrész számára a reménység jeleit jelentik. Mely indokok adnak ezen reményekre okot?

XVI. Benedek pápa: Reményem első oka abban van, hogy az Isten iránti vágy, Isten keresése minden emberi lélek mélyén jelen van és sohasem tűnik el. Egy időre meg lehet feledkezni Istenről és más dolgokkal foglalkozni helyette, de Isten akkor sem tűnik el soha. Igaz az, amit Szent Ágoston mondott: az ember mindaddig nyugtalanul él, amíg rá nem talál Istenre. Ez a nyugtalanság ma is létezik, amely arra ad reményt, hogy az ember ma is, újra és újra rálép az Istenhez vezető ösvényre.

Második reményt adó okom abban rejlik, hogy Jézus Krisztus Evangéliuma, a Krisztusba vetett hit igaz dolog. Az igazság pedig sosem avul el. Jézusról is meg lehet feledkezni, de valójában az igazság sosem tűnik el. Az ideológiáknak megvan a maguk ideje. Először erősnek, soha el nem múlónak tűnnek, de egy idő után elhasználódnak, elvesztik erejüket, mivel hiányzik belőlük a mély igazság. Az Evangélium azonban igaz, és ezért sosem fog elhasználódni, elavulni. A történelem egy-egy korszakában új és új dimenziói rajzolódnak ki, feltűnik újdonsága, választ ad az emberi szív és ész szükségleteire. Ezért meggyőződésem, hogy a kereszténységnek mindig lesz új tavasza.

A harmadik reményre adó okot a fiatalok jelentik, akikben szintén él a korábban említett nyugtalanság. A mai fiatalok már sok dolgot láttak, átéltek és érzékelik ezek üres mivoltát, amely elégtelen az ember számára. Az ember a végtelenre lett teremtve. A véges dolgok mindegyike túl kevésnek bizonyul. Így megfigyelhetjük, hogy elsősorban az új nemzedékeknél ez a nyugtalanság megmutatkozik és a fiatalok útra kelnek, amely által megvalósul a kereszténység szépségének újrafelfedezése. Az antropológia mint olyan, megmutatja nekünk, hogy mindig megújul a kereszténység, amelyet az események egy szóban összefoglalva meg is erősítenek: mély gyökerek, alapok. Ez a kereszténység, amely valódi és ennek az igazságnak mindig lesz jövője.

Kérdés: Szentatyánk mindig hangsúlyozta, hogy Európa nagy felelősséggel tartozik az egész emberiség jövője iránt. A jövőre nézve a keresztények látható tanúságtétele hozzájárulhat-e egy Krisztushoz hűségesebb Európa felépítéséhez, amely új utakat mutat a posztmodern kultúra által elénk állított kihívások megoldására?

XVI. Benedek pápa: Európa ma is fontos szerepet tölt be a világban gazdasági, kulturális és intellektuális szempontból. Nagy felelőssége van továbbra is. Viszont Európának rá kell találnia teljes mértékben valódi identitására ahhoz, hogy felelősségéhez mérten tudjon beszélni és cselekedni a világban. Ma már nem a nemzetiségi különbözőségek jelentik a problémát. Az igazi probléma Európa számára identitásának megtalálása, amely ma két különböző lélekben mutatkozik meg: az a lélek, amely elvont és figyelmen kívül hagyja a történelmet, ellenben mindent uralni kíván, mivel kultúrák fölöttinek érzi magát. Olyan gondolkodásmód, amely meg akar szabadulni a hagyományoktól, a kulturális értékektől egy absztrakt racionalitás érdekében. Az első keresztre vonatkozó strasbourgi ítélet erre volt példa. Viszont így nem lehet élni.

A másik európai lélek a keresztény lélek, amely megnyílik az ésszerűre, de ugyanakkor az Európának gyökereket adó elvekbe kapaszkodik. Ennek a léleknek a katolikus, protestáns, ortodox egyház közötti ökumenikus párbeszéd által egy közös kifejeződésre kell jutnia, amelynek aztán találkoznia kell a másik, absztrakt lélek elképzeléseivel. Csakis ezáltal tud Európa megfelelő módon részt venni az emberiség interkulturális párbeszédében, ugyanis az olyan gondolkodásmód, amely megszabadult minden kultúrától, nem tud részt venni egy kultúrák közötti dialógusban. Csakis a történelmi és morális identitással rendelkező gondolkodásmód képes arra, hogy párbeszédet folytasson más valóságokkal, hogy olyan interkulturális mivoltot valósítson meg, ahol mindenki rátalálhat azokra az alapvető értékekre, amelyek utat nyitnak a jövő felé, egy új humanizmus irányába, amely mindannyiunk közös célja. Számunkra ez a humanizmus abból az elképzelésből születik meg, miszerint az ember Isten képmására és hasonlatosságára lett teremtve.

(hh)