A szinódus „keresztény tavaszt” szeretne, hogy az arab országokban nagyobb szabadság
és béke legyen
A vasárnapi pihenőnapot követően hétfőn délelőtt tovább folytatódott a püspöki tanácskozás
az új evangelizáció témájáról az általános vita keretein belül. Szombaton délután
viszont a keresztény jelenlét kérdésével foglalkoztak az arab országokban. A szinódusi
atyák „keresztény tavasz” elindítását szeretnék, amely segíti a szabadság és a béke
fejlődését a térségben.
A „keresztény tavasz” járuljon hozzá az új evangelizációnak
köszönhetően az igazi „arab tavasz” fejlődéséhez, amely a demokrácia, a szabadság,
az igazságosság nevében működik, valamint az erőszak és a jogok eltiprásának minden
formája ellen irányul. Ezt reméli a szinódus Irak, Egyiptom és Szíria számára, ahol
igazságtalan erőszaktámadások érik a keresztényeket. Olyan cselekedetek, amelyek eltorzítják
a mérsékelt iszlám arcát. Ebből kiindulva szólítanak fel a szinódusi atyák a vallásközi
párbeszédre, elsősorban a mindennapi életben való tanúságtétel által. Ugyanis elég
egy nap a muzulmánná váláshoz, amelyből nehéz később kilépni, míg átlagosan három
évig tart a hitoktatás a katolikussá váláshoz. A megkereszteltek azonban könnyen megfeledkeznek
az egyházról, mert hitük érzelmi alapú és felszínes.
A szinódusi atyák figyelme
a fiatalok felé is fordul, beléjük fektetik az egyház bizalmát: ők az evangelizáció
új hirdetői elsősorban kortársaik között. Központi szerep jut ebben a családok támogatásának
is, hiszen ez az igazi család egyház. Akinek vannak gyermekei, az reménnyel tekint
előre – hangsúlyozzák a püspökök. Európa a csökkenőben levő születési arányokkal úgy
tűnik, hogy elkapta a jövőtől való félelem vírusát.
A szinódus továbbá elismerését
fejezi ki az egyházi alapközösségeknek és a hitoktatóknak, akik meghatározó szerepet
töltenek be az új evangelizációban, mindenekelőtt ott, ahol hiányoznak a papok. Számukra
a szinódus jobb munkakörülményeket kér, állandó szolgálatot az egyházban és munkájuk
nagyobb elismerését. A szinódus figyelemmel fordul a szemináriumok felé is, amelyek
legyenek függetlenebbek gazdasági szempontból. Az elvált párokra is nagyobb figyelmet
kell fordítani, akik gyakran meg nem értett helyzetben és kizárva érzik magukat. Emlékeztetni
kell őket, hogy az egyház mindig szívén viseli sorsukat.
Végül a szinódus
a hit és a szeretet közötti kapcsolatra mutat rá. A püspökök kiemelik, hogy ezeknek
az értékeknek együtt kell haladniuk, mert csak így nem válik a hit elvont fogalommá,
a szeretet pedig puszta filantrópiává.