Az anglikán prímás felszólalása a püspöki szinóduson

Rowan Williams canterburyi érsek, anglikán prímás október 11-én este 6 órakor mondta el beszédét az új evangelizációnak szentelt rendes püspöki szinóduson XVI. Benedek pápa jelenlétében. Az anglikán prímás felszólalásában elsőként a II. vatikáni zsinatról emlékezett meg, amelyet „egy nagy ígéret jelének”-nek nevezett. A zsinat azt tükrözte, hogy az egyház elég erős volt olyan kérdések felvetésére, amelyek saját kultúrájának, struktúrájának korszerűségét érintették világviszonylatban. A canterburyi érsek szerint a zsinat az Evangélium iránti lelkesedés újrafelfedezése volt, amely az egyház megújulására és szavahihetőségére fektette a hangsúlyt. Ezen belül különösen is fontos a keresztény antropológia megújítása, vagyis annak megértése, hogy az Evangélium hirdetésekor kimondjuk: Krisztus emberi mivoltának hasonlatosságára lehetünk emberek. Ebben az értelemben a katolikus és keresztény hit igazi humanizmust képvisel.

Ezek szerint – hangsúlyozta az anglikán prímás – a szemlélődés, az ima, vagyis a saját magunkról való megfeledkezés az Istenre és az embertársakra irányuló odafigyelés érdekében, az egyetlen válasz a pénzügyi hálók által felépített irreális és esztelen világ adta körülményekre. élni A manapság „forradalmi cselekedetnek” számító elcsendesült imaélet azt jelenti, hogy megtanuljuk, mire van szükségünk a hűséges, becsületes és szeretetteljes élethez – magyarázta Canterbury érseke. Igazságosság és szeretet, amely a keresztény embert jellemzi. Ebben fontos szerepe van a keresztény közösségeknek, mint pl. a Fokoláre Mozgalomnak, a Taizéi, a Boséi, vagy a Szent Egyed Közösségeknek. Mindegyik nyitott egy mélyebb értelemben vett látásmódra azzal a céllal, hogy élővé tegyék Jézus valóságát a világban.

Rowan Williams anglikán prímás beszédében kitért a spirituális ökumenizmus kérdésére hangsúlyozva, hogy ha a keresztények egyre inkább eltávolodnak egymástól, annál kevésbé tűnik majd valódinak és szavahihetőnek az új humanizmus arculata. Ezért tehát az új evangelizációnak elsősorban saját magunkra, mint keresztényekre kell irányulnia a hit újbóli felfedezése által, amely átalakít bennünket. Olyan út ez, amelyen a Szentlélek vezet minket a Krisztusban való mély hitre ezáltal téve „széppé” az Evangéliumot korunk embere számára a szeretetközösség örömében – mondta a canterburyi érsek a XIII. általános püspöki szinóduson való felszólalása alkalmával.

(hh)