I. Bartolomeosz pátriárka köszöntő beszéde a II. vatikáni zsinat kezdetének 50. évfordulójára emlékező pápai szentmisén

I. Bartolomeosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka a II. vatikáni zsinat megnyitásának 50. évfordulója és a Hit Évének ünnepélyes megnyitása alkalmából bemutatott szentmisén köszöntő szavakat intézett XVI. Benedek pápához és a hívekhez. Krisztus a Getszemáni kert eseményeire készülve így imádkozott: „Szent Atyám, tartsd meg őket nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi” (Jn 17,11).

A hosszú évszázadok során valóban védelmet nyújtott nekünk Krisztus ereje és szeretete, a történelem megfelelő pillanatában pedig a Szentlélek alászállt, amellyel megkezdtük a Krisztus által kívánt látható szeretetközösségre vezető utat – idézte az Unitatis Redintegratio zsinati határozatot a pátriárka. A Szentlélek kegyelme által megszületett az a törekvés, amellyel a keresztények egységéért tevékenykedünk napról napra.

A II. vatikáni zsinat abból a valóságból merített, miszerint a Fiú, a Logosz ott van, ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az Ő nevében (vö. Mt 18,20); a Szentlélek pedig, aki Atyától származik, elvezet a teljes igazságra (vö. Jn 16,13). Az elmúlt 50 évben sokszor megvitattunk zsinati döntéseket püspökökkel, teológus szakértőkkel tanulmányaink során a Pápai Keleti Intézetben, továbbá személyesen is részt vettünk a zsinat egyes ülésein. Szemtanúi voltunk a nagy egyházi eseménynek. Ígéretes, reményekben gazdag időszak volt a katolikus egyházon belül és kívül egyaránt.

Az ortodox egyház számára ez az időszak a várakozások és a véleménycserék ideje volt. Az első rodoszi pánortodox találkozók elvezettek a zsinat előtti összejövetelekre, találkozókra az Ortodox Egyház Nagy és Szent Zsinatára készülve. Ezek az események tanúságot tesznek a modern világnak az ortodox egyházak nagy szeretetközösségéről. Továbbá ez idő alatt megszületett a Katolikus Egyház és az Összes Ortodox Egyház közötti Teológiai Párbeszédre létrehozott Nemzetközi Vegyes bizottság is elődeinknek, Boldog II. János Pál pápának és Dimitrosz pátriárkának köszönhetően.

A bizottság számos eredményt ér el az utóbbi évtizedekben, amelyeket konstitúciók, nyilatkozatok és dekrétumok tükröznek. A lelki megújulást és a gyökerekhez való visszatérést liturgiai, biblikus szempontból, valamint az egyházatyák tanításai alapján vizsgáltuk. Sikerült megszabadulnunk azon akadályoktól, amelyek az ökumenikus párbeszédre való nyitottság által az 1054-es nagy egyházszakadáskor leszögezett kiközösítések érvénytelenítésére, kölcsönös jókívánságok kifejezésére, az egyes ereklyék visszaszolgáltatására és fontos találkozókhoz vezettek.

Utunk nem mindig volt könnyű. A fundamentális teológia és a II. vatikáni zsinat fő tanításai nehezen megvalósíthatóak és csak nagy erőfeszítések, eltökélt gyakorlat, valamint az egész egyház tevékenysége lehet által befogadni őket. Ezért továbbra is szükség van még elmélyültebb lelkipásztori szolgálatra és a zsinat részletes egyháztani értelmezésére.

Ezen az úton tovább haladva hálánkat fejezzük ki az élő Istennek dicsőítve Őt azért, hogy a püspökök nagy gyűlése elismerte a testvéregyházaink közötti párbeszéd és közös elmélkedés jelentőségét. Mindannyian reméljük, hogy megszűnnek majd az akadályok a keleti és a nyugati egyház között, és Jézus Krisztusban gyökerezve végleg megvalósul az egység.

Jézus Krisztussal és közös hagyományainkkal az isteni kegyelem által képessé válunk Krisztus Testének még nagyobb értékelésére és teljesebb megértésére. Erőfeszítéseink által tapasztalatot szerezhetünk arról a látható szeretetközösségről, amely a mi időnkön túl található.

Jelenlétünk arra szólít minket, hogy együtt tegyünk tanúságot a megváltás és a gyógyulás üzenetéről testvéreinknek. Imádkozzunk továbbá a békéért és keresztény embertársaink egészségéért a Közel-Keleten. Szűnjön meg az erőszak és a megosztottság, a nemzetek és népek között a szeretet uralkodjon egymás megértésének szellemében. Imádkozzunk, hogy együtt tudjunk munkálkodni a fájdalmak legyőzése érdekében, különösen ott, ahol az emberek éhségtől, természeti katasztrófáktól, betegségektől, háborúktól szenvednek.

Az egyház elkövetkezendő feladatainak és az együtt megtett út nagyra értékelésének jegyében nagy megtiszteltetés számunkra a meghívás erre az ünnepélyes alkalomra. Nem véletlen egybeesés, hogy ez az évforduló egyben a Hit Évének kezdetét is jelenti. A hit világos jele eddigi közös utunknak a kiengesztelődés és a látható szeretetközösség ösvényén. Nagy szeretettel köszöntünk Téged Szeretett Testvérünk ezen örömteli esemény alkalmából.

(hh)