„Európának szüksége van az evangelizációra” – Erdő Péter bíboros szinódusi felszólalása
Október 8-án, hétfőn
délután fél 5-kor, a Szentatya jelenlétében tartották meg a második általános kongregációt,
amelyen egy-egy szinódusi atya felolvasta az egyes földrészekről szóló beszámolóját.
Elsőnek Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, az Európai Püspöki
Konferenciák Tanácsának elnöke mondta el beszédét földrészünkről.
Megállapította,
hogy Európának szüksége van az evangelizációra. Ennek a témának már két püspöki szinódust
is szenteltek: az elsőt a berlini fal összeomlása utáni lelkesedéssel teli légkörben,
a másodikat pedig 1999-ben, a Nagy Jubileumot megelőző évben. Ez utóbbi gyümölcseit
Boldog II. János Pál az „Ecclesia in Europa” c. apostoli buzdításában foglalta össze.
Azóta 13 év telt el; feltehetjük a kérdést: beteljesedtek-e a remények? Megoldódtak,
vagy éppen ellenkezőleg, súlyosabbá váltak a problémák?
Az aggasztó jelek
között a Nagy Pápa a keresztény örökség emlékezetének elvesztését is megjelölte (Ecclesia
in Europa, 7). Ez a folyamat még nyilvánvalóbbá vált az utóbbi években. Kedvező tapasztalatok
ellenére kontinensünk jelentős részén terjed a tudatlanság a keresztény hitet illetően.
Számos média gyakran rágalmakkal teli információkat közöl a keresztény hitről, félretájékoztatva
a közvéleményt hitünk tartalmáról és az egyházi valóságról. Az állami intézmények
keretén belül történő hitoktatásnak is számos korlátja van.
Az Európai Püspöki
Konferenciák Tanácsa néhány évvel ezelőtt felmérést rendelt el a földrész minden országában
a hitoktatás jogi, egyházi és kulturális helyzetéről, statisztikai adatairól. Az eredmények
azt mutatják, hogy sok országban lehetőség van az állami iskolákban vallás, vagy vallások
oktatására, kivéve a katolikus hitoktatást. Ez az ún. semleges vallásoktatás azonban
inkább a szinkretizmus vagy a közömbösség irányába mutat – állapította meg az európai
helyzetet bemutató beszédében Erdő Péter bíboros.
A földrész elkereszténytelenedését
sorozatos jogi, olykor fizikai támadások kísérik, amelyek a hit látható jelei ellen
irányulnak. A keresztényellenesség jelenségeit vizsgáló európai központ a keresztények
elleni diszkrimináció és erőszak számos esetéről szerzett tudomást a földrész szinte
valamennyi országában. Gyakran előfordul, hogy a bíróságok visszautasítják a segítségnyújtást
a támadások keresztény áldozatainak. A vallási okokból elkövetett erőszak és diszkrimináció
eseteinek túlnyomó többsége Európában a keresztények, főleg a katolikusok ellen irányul.
Az
elkereszténytelenedés nem pusztán spontán folyamat. Ha II. János Pál pápa, az „Ecclesia
in Europa” k. apostoli buzdításában még megelégedetten nyugtázhatta mindazt, amit
az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozóan leszögeztek (12), akkor ma aggodalommal
állapíthatjuk meg az emberi jogok ún. harmadik és negyedik nemzedékének felbukkanását.
Ezeknek nincs világos kapcsolatuk a humánus és keresztény világnézettel, se az objektív
moralitással, amelyet a természetjog is magába foglal. Azt tételezik fel, hogy az
ember, véleményével és vágyaival, független saját valóságának viszonylatában is. A
keresztény emlékezet elvesztése együtt jár olyan antropológiai változásokkal, amelyek
egy audiovizuális kultúra következményei, és amelyek gyengítik a logikus gondolkodást,
a világos fogalmakat.
Ez a folyamat nagy kockázatokkal jár a polgári társadalom
számára is. Az „Ecclesia in Europa” (12) k. apostoli buzdítás pozitív európai jelenségnek
ismeri el a jogokra fordított figyelmet. Azonban meg kell állapítani, hogy az utóbbi
években több országban veszített erejéből a jogállamiság. Főleg a pénzügyi válság
arra késztette a politikusokat, hogy drasztikus intézkedéseket hozzanak, választóik
akaratának ellenére. Az emberek gyakran úgy vélik, hogy a hagyományos demokrácia veszít
jelentőségéből. Annak a hamis elképzelésnek a jelei is megmutatkoznak, miszerint a
társadalmat lehet a tömegkommunikációs eszközökkel is kormányozni, teljes egészében
lemondva a jogról és az erkölcsiségről.
Európában az emberek éhezik és szomjúhozzák
a reményt – éppen a demográfiai csökkenés, a lakosság elöregedése, a gazdasági válság,
a kulturális és vallási identitás meggyengülése miatt – hangsúlyozta Erdő Péter bíboros.
A kölni és madridi Ifjúsági Világtalálkozókra, a Szentatya különféle országokban tett
apostoli látogatásaira ugyanakkor a remény nagy jeleiként tekinthetünk, mivel rendkívüli
missziós hatást gyakoroltak az emberekre. A tömegek, a média részvétele ezeken az
eseményeken, a nagyszabású szertartások megérintették az emberek szívét, amely különösen
érzékeny az ilyen fajta kommunikációs nyelvezetre. Nem múló hatású eseményekről van
szó, mivel a résztvevők közül többen éppen ekkor kapták meg papi vagy szerzetesi hivatásukat.
Egyes püspökök is nagy meghatottsággal tértek vissza otthonukba e találkozók után.
A számos európai metropoliszban megrendezett városmisszió szintén ezt a reményt
próbálta előtérbe helyezni. „Ki fordul még jóval felénk?” (Zsolt 4,7) – hangzott a
párizsi misszió mottója. Budapesten pedig ezt hallottuk: „Szülötteidnek van még reményük”
(Jer 31, 17). Ezeknek a misszióknak tartós eredményeik vannak: azon túl, hogy sokrétű
kapcsolatot teremtettek a nem hívőkkel, ez a tapasztalat hozzásegítette a plébániákat,
hogy ismét felfedezzék missziós hivatásukat a vallásukat nem gyakorlók és a nem hívők
irányában. Az elmúlt évtől kezdve, az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának segítségével
ismét 12 európai nagyvárosban szerveztek missziót. Válaszként a család válságára,
a püspök megbízásával, a plébánia nevében felkeresték a katolikus családokat. Jelenleg
számos világit készítenek fel erre a misszióra.
Erdő Péter bíboros ezután
egyes lelkiségi mozgalmak értékes szerepére utalt, amelyeket már megemlített az „Ecclesia
in Europa” (15) apostoli buzdítás is. Valóságos áldást jelentenek az egyház számára,
ha kerülik azt a posztmodern kísértést, hogy megelégedjenek az érzelmekkel és a sajátos
felfogásokkal. A más országokból és kontinensekről érkező személyek aktív missziós
jelenléte nagymértékben bátorítja az európai híveket.
Erdő Péter bíboros ezután
az idők jelei közül kiemelte azt az ígéretes jelenséget, hogy Európában nő az önkéntesek
száma a plébániákon, különösen a szeretetszolgálat terén. Főleg a 65-70 év közötti
nyugdíjasok tesznek tanúságot megható nagylelkűségükről és ezzel hozzájárulnak a nemzedékek
közötti szolidaritás megerősítéséhez.
Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának
(CCEE) elnöke utalt azokra a nemzeti és etnikai feszültségekre, amelyek még sajnálatos
módon jelen vannak Európában. Ezek közé tartoznak a Balkán megoldatlan kérdései, a
boszniai katolikusok törékeny helyzete, a bevándorlás jelenségével kapcsolatos konfliktusok
Nyugat-Európában. Mindezek kiegyensúlyozott tanúságtételt és türelmes szolgálatot
igényelnek az egyház részéről. Az isteni Gondviselésnek hála, az utóbbi években
az említett nehézségek ellenére előrehaladt az európai nemzetek közötti kiengesztelődés.
XVI. Benedek pápa bátorítására Szlovákia és Magyarország püspöki konferenciái 2006-ban
kiengesztelődési dokumentumot írtak alá. Gesztusuk példát mutathat mindkét nemzet
társadalma számára. Ugyancsak bátorító esemény, amelyre néhány hónappal ezelőtt került
sor, hogy Kirill, Moszkva és az egész Rusz ortodox pátriárkája Varsóban kiengesztelődési
dokumentumot írt alá a lengyel püspöki konferencia elnökével. Ebben a két fél leszögezi
közös szándékát, hogy megvédi az emberi és keresztény értékeket Európában.
A
legújabb ökumenikus eredményekről szólva Erdő Péter bíboros megállapította: az egyházak
és egyházi közösségek közötti gyakorlati együttműködés növekvőben van Európában, annak
ellenére, hogy egyes új közösségek erőteljesen katolikus-ellenesek. Ennek az együttműködésnek
a jele az Európai Katolikus-Ortodox Fórum, amely az erkölcstan és a társadalmi tanítás
időszerű kérdéseivel foglalkozik. Az összes ortodox egyház képviselőivel való találkozók
rendkívül széleskörű megegyezésről tanúskodtak a család és az élet kérdéseiben, az
állam és az egyház közötti kapcsolatok kritériumait és a gazdasági válságot illetően.
A protestáns közösségekkel is növekszik Európában a testvériség és a szolidaritás
lelkisége.
Szintén elmélyül a latin és a keleti szertartású katolikus püspökök
között az egység, a testvériség és a valódi szeretetközösség tudata.
„Kérjük
tehát a Szentlélek világosságát a szinódus munkájára és az egész új evangelizációra.
Szűz Mária, az Egyház Anyja, könyörögj érettünk!” – fejezte be az európai helyzetet
felvázoló szinódusi beszédét Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, a CCEE
elnöke.