Az életemben vajon elegendő helyet biztosítok-e az imának? – XVI. Benedek katekézise az általános kihallgatáson

Október 3-án, szerdán délelőtt több tízezer zarándok gyűlt össze az általános pápai kihallgatásra a vatikáni Szent Péter téren. XVI. Benedek pápa az elmúlt hónapokban az imának szentelte katekéziseit, amelynek keretében az elmúlt alkalommal a liturgia jelentőségéről tanított. „A liturgia egyszersmind részvétel Krisztusnak a Lélekben az Atyához intézett imájából. Benne találja meg minden keresztény imádság forrását és beteljesedését” (KEK 1073) – idézte a Szentatya bevezető gondolataiban a Katolikus Egyház katekizmusát. Majd arra kérte a zarándokokat, hogy tegyék fel maguknak a kérdést: „Az életemben vajon elegendő helyet biztosítok-e az imának? A liturgikus imának, különösen is a szentmisének, milyen szerepe van az Istennel való kapcsolatomban?” E kérdésekke a Szentatya rámutatott katekézisének fő témájára.

Az ima Isten fiainak élő kapcsolata Atyjukkal, továbbá Fiával, Jézus Krisztussal és a Szentlélekkel. Az ima tehát az Istennel fenntartott kapcsolatunkat jelenti, amely megvilágítja az embertársakkal való kötelékeinket is – magyarázta Benedek pápa. Ez a szeretetközösség a Szentháromságos egy Istennel a keresztség által valósulhat meg, amellyel „Krisztussal egybenőttünk”. Az Istennel való párbeszédet az Ő fiaiként is csakis Krisztusban tudjuk megvalósítani, és ezáltal „Abbának – Atyának” tudjuk hívni Őt. Tehát a Krisztussal való szeretetközösség által tudjuk megismerni Istent, mint Atyánkat – hangsúlyozta a pápa. A keresztény ember valódi önazonosságát Krisztusban fedezi fel!

De ne felejtsük el – folytatta a Szentatya –, hogy Krisztust, mint élő Személyt az Egyházban fedezhetjük fel és ismerhetjük meg. Az Egyház „Krisztus Teste”. Krisztusban rátalálni valódi identitásunkra azt jelenti, hogy szeretetközösségre lépünk vele. Ez az egység nem lekicsinyít bennünket, hanem ellenkezőleg, egy magasabb méltóság felé emel minket, Isten fiaivá válunk Krisztusban – magyarázta Benedek pápa. Az imádság ennek tükrében pedig azt jelenti, hogy Istenhez emelkedünk saját lényünk egy fokozatos átalakulása által. Olyan ösvény ez, amely átváltoztat bennünket.

Hogyan tudok megtanulni imádkozni? Hogyan növekedhetek az imában? – tette fel a kérdést a Szentatya. Arra kell figyelnünk, amelyre Jézus tanított minket, vagyis a Miatyánkra. Tehát Istenhez, mint Atyához kell fordulnunk együtt fohászkodva másokkal, az egyházzal elfogadva az Ő szavait, amelyek lassan-lassan egyre gazdagabb jelentéssel bírnak majd számunkra. Istennel azonban nem lehet imádkozni individualista módon – állapította meg a pápa. A liturgikus imában és a fohászban nem egyedüli emberként folytatunk párbeszédet, hanem az egyház részeként vagyunk jelen. Tehát „én”-ünk helyett be kell lépnünk az egyházba, amely „mi” vagyunk.

Ezt követően a Szentatya egy másik fontos aspektusra hívta fel a zarándokok figyelmét: „Az Újszövetség liturgiájában minden liturgikus cselekmény, főleg az Eucharisztia és a szentségek ünneplése Krisztus és az Egyház találkozása” (KEK 1097). A liturgia egyetemességet jelent. A keresztény liturgia a Feltámadt Krisztus kultusza, akinek karjai tárva vannak a kereszten, hogy mindenkit Isten végtelen szeretete öleljen át – magyarázta a Szentatya. Fontos, hogy minden keresztény az egyetemes közösség részesének érezze magát, amely menedéket és biztos alapot jelent emberi mivoltunk számára.

Krisztus emberré lett, eljött közénk, belépett a történelembe. Ez a jelenlét tovább él az Egyházban, Testében. A liturgia tehát nem a múltban történt események emlékezete, hanem Krisztus Húsvéti Misztériumának élő jelenléte, amely átjárja és egyesíti az időket és a tereket – mondta a pápa. Napról napra meg kell erősödnünk abban a meggyőződésünkben, hogy a liturgia Isten műve bennünk és velünk.

A legkisebb liturgikus szertartásban is jelen van az egész egyház, ezért a liturgikus közösségben nincsenek „idegenek” – tanította a pápa. Minden egyes liturgikus szertartásban tehát részt vesz az egész egyház, ég és föld, Isten és az emberek.

Az egyház számos módon láthatóvá teszi önmagát: a szeretetszolgálat, a missziók, és az apostolkodás által. Viszont az a hely, ahol valóban megtapasztaljuk, hogy mi az egyház, az a liturgia. A liturgikus cselekményben hisszük, hogy Isten eljön közénk és találkozhatunk vele, és szinte kézzel foghatjuk Őt. Kérjük tehát az Urat, hogy napról napra egyre jobban meg tudjuk élni a szent liturgiát Istenre irányítva tekintetünket – zárta katekézisét a Szentatya.

Az általános kihallgatás végén Benedek pápa felhívást intézett csütörtöki loretói látogatásával kapcsolatban. Emlékeztetett, hogy Boldog XXIII. János pápa történelmi látogatásának 50. évfordulója alkalmából zarándokol a Mária-kegyhelyre, amelyet 1962-ben a II. vatikáni zsinat megnyitása előtt egy héttel tett. Arra kérte a híveket, hogy csatlakozzanak imáihoz, amelyekkel Isten Anyja oltalmába ajánlja az elkövetkezendő nagy egyházi eseményeket: a Hit Évét és az új evangelizációnak szentelt püspöki szinódust. Szűz Mária kísérje az egyházat küldetésének útján, amelynek során az Evangéliumot hirdeti korunk embereinek.

(hh)