A CCEE plenáris ülésének záró üzenete – az MKPK Sajtószolgálatának közleménye

Európa Püspöki Konferenciáinak elnökei, akik szeptember 27-e és 30-a között plenáris ülést tartottak Svájcban, Sankt Gallenban, az evangelizáció kihívásával foglalkoztak a Hit évének előestéjén, amelyet a Szentatya, XVI. Benedek pápa hirdetett meg. Az ő személye és tanítása, egész péteri szolgálata iránt a püspökök kifejezték hálájukat és szeretetüket.
Tudatában vagyunk annak, – olvasható az üzenetben – hogy Jézus Krisztus tanítása Isten nagy „igenje” az ember életére, a szabadságra és szeretetre.

Az Evangélium fedi fel a Szeretet-Isten igazságát és mutatja meg az ember valódi arcát, megszabadítja az erkölcsi rossztól és beteljesíti emberségét. Látván a gazdasági liberalizmus és etikai szabadosság súlyos következményeit, arra kívánunk mindenkit emlékeztetni, hogy a kereszténység aktuálisabb, mint valaha és felkínálja mindenki számára örök aktualitását, amennyiben a személy és a közösség humanizmusát hirdeti.

Krisztusra tekintve az Egyház azt hirdeti, hogy az az ember, aki meg van váltva bűneitől, nyitott a többi emberre és a teremtő Istenre és szilárdan benne gyökerezik, olyan értékek biztosítéka, amelyek az egyének és a népek tetteit vezérlik. A laikus kultúrák, amelyek összeütköznek az emberről vallott nézeteikben, ne tekintsenek gyanakvással a keresztény üzenetre, amely mindig a hit és az értelem szárnyát is használja.

E két szárny az emberhez és az európai kultúrához tartozik, és civilizációnk alapját jelenti. Az Egyház, amikor a hit igazságáról tesz tanúbizonyságot, a maga kincseivel – a bölcsességgel és a kultúrával – vesz részt a kulturális és társadalmi vitában, s felkínálja a józan értelem gyümölcseit. Úgy véljük, nem véletlen, hogy megfogalmazódik a szándék a társadalom természetes alapjainak, a családnak és a különböző történelmi és vallási hagyományok együttélésének az átalakítására.

Feltesszük magunknak a kérdést, mi célja lehet a zavarkeltő és módszeres lejárató magatartásnak, amely olykor eljut a diszkriminációig és a gyűlöletkeltésig a keresztény hittel és tanítással, végső soron magukkal a keresztényekkel szemben. Egyesek számára a keresztények hangja kellemetlen és ezért intoleranciával, maradisággal vádolják – valójában azonban rájuk jelent veszélyt, mivel nem hajlik meg érdekeik előtt és nem enged semmilyen zsarolásnak. A személy és a társadalom destabilizálása nem szolgálja az emberek javát, csak részérdekeket.

Különösen nagyra értékeljük a II. Vatikáni Zsinat tanításának fényében az ember szabadságát, amelyet azonban a többi személy jogainak, és így vallási meggyőződésének tiszteletben tartásával kell gyakorolnia.

Látjuk a bosznia-hercegovinai katolikusok súlyos helyzetét. Sorsukat szolidáris módon fogjuk figyelemmel kísérni, és bízunk benne, hogy biztosítják számukra a szabadságot.
Azt kívánjuk, hogy az európai közegben, amelyben élünk, megvalósuljon a teljes tisztelet és a párbeszédre való készség, előítéletek és arrogancia nélkül.

A keresztények átérzik polgárként viselt felelősségüket és rendelkeznek az igazság kincsestárával, ami kétezer év történelmében a szolgálat, a jótettek, a kultúra gyümölcseiben mutatkozott meg. Küldetésünk arra kötelez minket, hogy bölcs pásztorai legyünk azoknak a közösségeknek, amelyek úgy vannak jelen a történelemben, mint a kovász a tésztában, és mint lámpások, amelyek Krisztus fényével világítanak mindenki javára.

Sankt Gallen, 2012. szeptember 30.