Márton Áron-konferencia Csíkszentdomokoson – Kovács Gergely pápai káplán beszámolója

A Kultúra Pápai Tanácsának irodavezetője, Kovács Gergely pápai káplán, Isten Szolgája, Márton Áron szentté avatási ügyének posztulátora beszámol arról a nemzetközi tanulmányi konferenciáról, amelyet augusztus 24-én és 25-én tartottak Csíkszentdomokoson „A Márton Áron-kutatás eredményei, aktuális kérdései és feladatai” címmel.

Személyes megközelítésben, vagyis a posztulátor szemével nézve, a konferencia egyik eredménye abban áll, amit Jakubinyi György gyulafehérvári érsek így fogalmazott meg a konferencia résztvevőihez intézett üdvözlő beszédében: „Minél jobban megismerjük Márton Áron püspök erkölcsi, szellemi és nemzeti nagyságát, annál inkább előmozdítjuk boldoggá avatását is.”

Az első ízben megrendezett Márton Áron-konferencia több mint sikeres: elérte kitűzött célját, vagyis, hogy egyházi és világi történészek, szakemberek, kutatók találkozzanak, bemutassák egymásnak és a nagyközönségnek jelenlegi kutatási eredményeiket és jövőbeni kutatási terveiket, ezeket megvitassák és a továbbiakban a Márton Áron-kutatás és a jelenkori egyháztörténeti kutatás terén együttműködjenek.

A konferencia elsősorban a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum igazgatónőjének, Lázár Csillának az érdeme: nemcsak felismerte a lehetőséget, a találkozó időszerűségét, hanem valóban nívósan meg is szervezte. Az előadások szakmai színvonala magas volt: a konferencia nem a már ismert dolgok újra felidézéséből vagy elmondásából állott.

Egyrészt jobban megismerhettünk Márton Áront egy meghatározott szempontból. A teljesség igénye vagy minden egyes előadó felsorolása nélkül például megelevenedett a fiatal kolozsvári egyetemi lelkész és lapszerkesztő Márton Áron, vagy bepillantást kaptunk a püspök kapcsolatába az Erdélyi Római Katolikus Státussal (előbbiről Ozsváth Judit, utóbbiról Ft. Holló László beszélt).

A konferencia valóban számos újdonságot hozott. Legnagyobb érdeklődést az Állambiztonsági Szervek és az Egyházügyi Hivatal irattárainak kutatásáról való beszámolók keltettek.

Denisa Bodeanu, a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács levéltárosa, az ott található Márton Áron-dossziékról beszélt, míg Nagy Mihály Zoltán történész, a Román Országos Levéltár volt aligazgatója, az Egyházügyi Hivatal irataiból kirajzolódó Márton Áron-képet ismertette. Már csak az a tény sokatmondó és döbbenetes, hogy a Securitate irattárában senkinek (sem személynek, sem szervezetnek, sem csoportnak) nincs olyan terjedelmes dossziéja, mint Márton Áronnak: 236 kötettel, közel 80.000 lappal ô Románia legmegfigyeltebb embere. 105 kötetet tesznek ki csupán a Márton Áron irodájában lehallgatott beszélgetések átiratai (1956 augusztusában szerelték be a lehallgató készüléket, amely előbb napi 15 órát működött, majd 8-21 között).

Már csak ebből is sejthető, hogy milyen óriási munka áll a kutatók előtt és ezáltal rengeteg új elemmel gazdagodhatnak ismereteink nemcsak Márton Áron személyéről, egyéniségéről, de az erdélyi katolikus egyház múlt századi történelmének kutatása is.

A konferencia nem vált szárazzá, vagy túlzottan szakmaivá. A hallgatóság által legkedveltebb előadó Stefano Bottoni, Márton Áron 1945 utáni szerepéről beszélve kiemelte: az a helytállás, amely a nagy püspököt jellemezte, nehezebb, mint a vértanúság. A politikai hatalomnak nem sikerült megtörnie Márton Áront, aki soha semmilyen kompromisszumot nem volt hajlandó kötni s nem is kötött.

Márton Áron három egykori tanítványa, Berszán Lajos, Msgr. Csató Béla és Msgr. Jakab Gábor felidézték az apostolfejedelem Márton Áront, a melegszívű embert, a diákokat megértő és viccet értő tanárt, a nyelvi igényességgel szóló népnevelőt, a papjait jó atyaként ismerő püspököt, a nem-siránkozó nem-hencegő, hanem gondolkodó és cselekvő vezetőt.

A konferencia sajátos vonása volt, hogy míg egyik lábbal a múltba lépett vissza, addig a másikkal a mában állott, hogy Márton Áron életéből és tanításából példát merítve, értékrendjét a ma szolgálatába állítsuk. Soós Károly, a budapesti Márton Áron Társaság elnöke a „szolgáló politika” kifejezést használta: Áron püspök számára a hatalom mindig szolgálatot jelentett, és csakis az igazi értékek érvényesítésének eszköze volt.

Vagy, ahogy Virt László rámutatott: válságtól terhelt korban élünk éppúgy, ahogy válságkorszak volt Márton Áron ideje is. Nagy püspökünk a nevelésbe, a kultúrába, az evangelizációba fektetett be, nem bankokba és ingatlanokba. Márton Áron arra tanít, hogy ha a válságban használjuk az eszünket, mozgósítjuk lelkünket és megleljük népünk egységét, akkor megtaláljuk a továbblépés útját.

Kovács Gergely pápai káplán, posztulátor beszámolója

(vm)