„Jézus dicsősége a kereszten nyilatkoztatja ki magát” – a pápa homíliája a bejrúti szentmisén

Az Úrangyala elimádkozása előtt bemutatott szentmisén a pápa ünnepélyesen átnyújtotta Apostoli buzdítását a közel-keleti pátriárkáknak és püspököknek. A latin nyelvű szentmisét különféle keleti rítusú énekek, arab, görög és örmény nyelven elhangzott olvasmányok gazdagították. Homíliájában XVI. Benedek pápa a vasárnapi evangéliumi szakaszhoz fűzte elmélkedését, amelyben Jézus megkérdezi tanítványait: „Ti kinek tartotok engem?” (Mk 8,29). Ma is, mint az évszázadok során, sokan vannak, akik egyéni választ adnak erre a kérdésre.

Olyan megközelítésekről van szó, amelyek lehetővé teszik, hogy megtaláljuk az igazság útját. Nem szükségszerűen hamisak ezek az értelmezések, de nem kimerítők, mert nem jutnak el Jézus identitásának középpontjáig. Csak az juthat el az igazság megismeréséhez, aki elfogadja, hogy követi Krisztust, vele szeretetközösségben él a tanítványok közösségében. Péter, aki egy ideje már Jézus közelében élt, ekkor így válaszolt: „Te vagy a Messiás!” (Mk 8,29).

Kétségtelen, hogy helyes, de még mindig nem elégséges válaszról van szó, hiszen Jézus pontosítja azt – mondta a pápa. Jézus tudta, hogy az emberek ezt a választ felhasználhatnák olyan terveikhez, amelyek idegenek személyétől és ezáltal hamis, evilági reményeket támaszthatnának vele kapcsolatban. Nem hagyja, hogy pusztán emberi értelemben vett felszabadítót lássanak benne, akinek eljövetelét annyian várják.

Megjövendöli tehát tanítványainak, hogy sokat kell majd szenvednie, halálra ítélik, majd feltámad. Jézus meg akarja értetni tanítványaival, hogy ki is Ő valójában. Egy szenvedő Messiás, egy Szolga, nem pedig egy mindenható politikai felszabadító. Jézus az Atya akaratának egészen élete feláldozásáig engedelmeskedő Szolga. Ezt már megjövendölte Izajás próféta is, ahogy ezt felidézte a szentmise első olvasmánya. Jézus állítása döbbenetet keltett. Péter szemrehányást tett Mesterének, visszautasítva szenvedését és halálát. Jézus azonban szigorú Péterrel és korholó szavakat intézett hozzá. Kinyilvánította, hogy ha valaki követni akarja őt, akkor el kell fogadnia, hogy hozzá hasonlóan szolgává váljon.

Jézus követése azt jelenti, hogy magunkra vesszük keresztünket és elkísérjük őt útján, amely nem a földi hatalom vagy dicsőség útja. Olyan út, amelyen szükségszerűen le kell mondanunk önmagunkról, el kell veszítenünk életünket Krisztusért és az evangéliumért, azért, hogy végül megmentsük azt. Biztosak vagyunk abban, hogy ez az élet a feltámadáshoz, az igazi és Istennel való végleges élethez vezet. Ha úgy határozunk, hogy elkísérjük Jézus Krisztust, aki mindenki Szolgájává lett, akkor lépjünk egyre bensőbb kapcsolatra Vele, figyelmesen hallgassuk Szavát és abból merítsünk ihletet tetteinkhez – mondta XVI. Benedek pápa, majd így folytatta:

„Azért hirdettem meg az október 11-én kezdődő Hit évét, hogy minden hívő megújítsa elkötelezettségét a szív megtérésének útján. Arra bátorítalak benneteket, hogy a Hit évében mélyítsétek el hiteteket, tegyétek tudatosabbá azt és erősítsétek meg a Jézus Krisztushoz és evangéliumához való csatlakozásotokat!”

Jézus olyan útra akar bennünket vezetni, amely mindenki számára a remény útja. Jézus dicsősége abban a pillanatban nyilatkoztatja ki magát, amikor a leggyengébb emberségében, különösen a megtestesülésben és a kereszten. Isten úgy mutatja ki szeretetét, hogy szolgává válik, önmagát adja nekünk. Rendkívüli misztérium ez, amelyet olykor nehéz elfogadni. Maga Péter apostol is csak később érti ezt meg.

A második olvasmányban – magyarázta a pápa homíliájában – Szent Jakab arra emlékeztet bennünket, hogy Jézus hiteles követése konkrét tetteket igényel: „Én tetteimből bizonyítom hitemet” (Jk 2,18). Az egyház számára elsődlegesen fontos feladat, hogy szolgáljon. A keresztények Jézus példájára legyenek valódi szolgák. A szolgálat Krisztus tanítványai önazonosságának alapvető eleme. Az egyház és a keresztények hivatása, hogy szolgáljanak, mint ahogy ezt maga az Úr tette, ingyenesen és mindenkit szolgált megkülönböztetés nélkül.
Egy olyan világban, amelyben az erőszak továbbra sem szűnik meg és folytatja halált okozó pusztítását, az igazságosság és a béke szolgálata sürgető feladatot jelent egy testvéri társadalom, a szeretetközösség építése céljából.

A pápa hozzátette: „Kedves Testvérek! Különösen imádkozom az Úrhoz, hogy a Közel-Kelet térségének adjon olyan embereket, akik a békét és a kiengesztelődést szolgálják, hogy mindenki békében és méltóságban élhessen. A keresztények alapvető feladata, hogy erről tanúságot tegyenek itt, együttműködve minden jóakaratú emberrel”.
XVI. Benedek mindenkit arra szólított fel, hogy legyen a béke munkása. A szolgálat álljon a keresztény közösség életének középpontjában.

Az egyházban minden megbízatás mindenekelőtt szolgálat Istennek és a testvéreknek. Ez a lelkület hasson át minden keresztényt; kötelezzék el konkrétan magukat a legszegényebbek, a társadalom peremére szorultak, a szenvedők szolgálatában, hogy mindenki megőrizhesse elidegeníthetetlen emberi méltóságát.

A Szentatya végül a testükben-lelkükben szenvedőkhöz fordult, hangsúlyozva, hogy szenvedésük nem hiábavaló. Jézus Krisztus, a Szolga, minden szenvedőhöz közel áll. Jelen van mellettük is. Bárcsak találkoznának olyan testvéreikkel, akik konkrétan kinyilvánítják Jézus szeretetteljes jelenlétét, amely soha nem hagyja el őket. Teljenek el Krisztus reménységével! – buzdította a szenvedőket homíliája végén XVI. Benedek pápa.

Az Apostoli buzdítás átnyújtásakor a Szentatya azt kívánta Libanon és a Közel-Kelet lakóinak: a dokumentum vezesse őket azon a sokféle és összetett úton, amelyen Krisztus előzi meg őket. Erősödjön meg a hit, remény és szeretet közössége országaikban és minden közösségükben, hogy hihetővé váljon tanúságtételük Istenről, aki közel áll minden emberhez!

Kedves közel-keleti egyház! Meríts az Üdvösség eredeti életnedvéből, amely ezen az egyedülálló, szeretett Földön valósult meg! Haladj tovább a hit útján atyáid nyomdokain, akik kitartásukkal és hűségükkel megnyitották az utat az emberiség isteni Kinyilatkoztatásra adott válaszához. Az evangélium továbbra is visszhangozzék a Közel-Keleten, csakúgy, mint 2000 évvel ezelőtt, ma és mindörökké!

(vm)