„Nincs béke vallásszabadság nélkül” – a pápa beszéde Libanon politikai és vallási vezetőihez

XVI. Benedek pápa libanoni apostoli látogatása második napján, szeptember 15-én, szombaton reggel a Baabda nevű elnöki palotát kereste fel. Hívek ezrei álltak sorfalat a bejrúti utcákon, amerre a pápamobil és kísérete elhaladt, hogy kifejezzék XVI. Benedek pápa jelenléte miatti túláradó örömüket.

A Szentatya az elnöki palotában magánbeszélgetést folytatott Michel Szulejmán államfővel, több állami méltósággal, valamint a muzulmán vallási vezetőkkel. Mindnyájuknak átnyújtotta az „Ecclesia in Medio Oriente” k. apostoli buzdítását.

Az elnöki palota kertjében a köztársasági elnök és a Szentatya elültettek egy kis cédrusfát, amely közismerten az ország jelképe.

A pápa ezt követően az elnöki palota nagytermében beszédet intézett a kormány, a köztársasági intézmények, valamint a diplomáciai testület tagjaihoz, a vallási vezetőkhöz és a kulturális élet képviselőihez. Szenvedélyes szavakkal mutatott rá a béke alapjaira, hangsúlyozva, hogy a vallásszabadság nélkülözhetetlen a békéhez. Libanonban a kereszténység és az iszlám követői évszázadok óta laknak ugyanabban a régióban.

Nem ritka, hogy egy családon belül élnek a két vallás hívei. Ha egy családban lehetséges a két vallás együttélése, akkor miért ne lehetne ezt megvalósítani a társadalom egészében? – tette fel a kérdést XVI. Benedek pápa. A Közel-Kelet sajátossága éppen különféle alkotóelemeinek egymással való évszázados vegyülése. Egy pluralista társadalom fennmaradásának feltétele a kölcsönös tisztelet, egymás megismerésének a vágya, a szüntelen párbeszéd. Az emberek között azonban csak úgy jöhet létre ez a dialógus, ha tudatában vannak: léteznek olyan értékek, amelyek közösek minden nagy kultúra számára, mert a személy természetében gyökereznek.

A béke építéséről szólva a pápa rámutatott a vallásszabadság központi szerepére. A vallásszabadság olyan alapvető jog, amelytől sok más jog függ. Mindenki számára meg kell adni a lehetőséget, hogy szabadon megvallhassa és megélhesse vallását, anélkül, hogy veszélybe kerülne szabadsága.

Ennek a szabadságnak az elvesztése, vagy meggyengülése, megfosztja a személyt attól a szent jogától, hogy spirituális szinten teljes életet élhessen. Az ún. tolerancia nem küszöböli ki a diszkriminációkat, hanem olykor éppen fokozza a hátrányos megkülönböztetést. Ha az ember nem nyitott a természetfeletti irányába, akkor képtelen arra, hogy igazságosan cselekedjen és elkötelezze magát a békéért.

A vallásszabadság a békéhez nélkülözhetetlen szociális és politikai dimenzióval rendelkezik – szögezte le erőteljesen a pápa. A vallásszabadság előmozdítja a társadalomban a harmonikus együttélést az igazság érdekében tett közös elkötelezettség révén. Az igazságot ugyanis nem lehet erőszakkal érvényre juttatni.

XVI. Benedek arra buzdította a libanoniakat: mutassanak példát és bátran tegyenek tanúságot a béke Istenéről. Az egész Közel-Kelet térségére utalva kifejtette: Isten azért választotta ezt a régiót nagy vallások születési helyéül, hogy a térség legyen példakép.

Tegyen tanúságot a világnak arról, hogy az ember konkrétan megvalósíthatja a gyakorlatban a béke és a kiengesztelődés utáni vágyát. Ez benne van a kezdetektől fogva Isten tervében.
Az egységes társadalom azonban nem jelent uniformizálást – folytatta beszédét a pápa. A béke építéséhez és megszilárdításához arra van szükség, hogy szüntelenül visszatérjünk a személy alapvető lényegéhez, előtérbe helyezve az oktatást, a családot, az élet kultúrájának előmozdítását.

Az ember méltósága elválaszthatatlan a Teremtőtől kapott élete szent mivoltától. Minden egyes emberi élet elvesztése, veszteség az egész emberiség számára. Az emberiség olyan nagy család, amelyért mindnyájan felelősek vagyunk.


Ha békét akarunk, védjük meg az életet – szögezte le a Szentatya. Ez a logika kizárja a háborút és a terrorcselekményeket, valamint minden merényletet, amely az Isten által teremtett emberi élet ellen irányul. Az emberi méltóság védelme nélkül nem lehet valódi békét építeni. Élet elleni merényletet jelent a szegénység, a munkanélküliség, a kizsákmányolás, az olyan gazdasági logika, amely a birtoklást helyezi előtérbe a léttel szemben. A pápa óva intett azoktól az ideológiáktól, amelyek megkérdőjelezve minden személy és a család elidegeníthetetlen méltóságát, aláássák a társadalom alapjait.

Ma a kulturális, társadalmi és vallási különbözőségeknek egy új típusú testvériségét kell megélnünk, amelyben az összekötő kapocs a minden személy méltóságának közösen vallott értéke. Ebben találjuk meg a béke útját, azt az irányvonalat, amelynek elsőbbséget kell adni a politikai és gazdasági döntésekben minden szinten, planetáris méretekben. A holnap nemzedékének úgy kínálhatunk fel békés jövőt, ha a békére nevelünk, ha a béke kultúráját építjük.


Természetesen száműzni kell a szóbeli és tettleges erőszakot – mondta a pápa a libanoni politikai, vallási és kulturális élet vezetőihez intézett beszédében.

Az erőszak minden esetben megsérti az emberi méltóságot. Ez vonatkozik az elkövetőre és az áldozatra egyaránt. A béke gondolatai, szavai és gesztusai megteremtik a tisztelet, a becsületesség és a szívélyesség légkörét, hogy közösen haladhassunk a kiengesztelődés felé.

A rossz soha nem egy „névtelen erő”. Mindig keresi szövetségesét, szüksége van az emberekre ahhoz, hogy terjeszkedjen. Nemet kell tehát mondani a bosszúállásra és el kell ismernünk saját hibáinkat. Csak a megbocsátás teszi le a kiengesztelődés és a mindenki számára megvalósuló béke tartós alapjait – hangzott XVI. Benedek pápa beszéde a bejrúti köztársasági palotában.

(vm)