Ki neked Jézus Krisztus? – P. Szabó Ferenc jezsuita elmélkedése az évközi 24. vasárnapra
A vasárnapi evangéliumi
jelenet, Simon Péter Fülöp Cezáreája környékén tett ünnepélyes hitvallása, Jézus nyilvános
működésének csúcspontja. Márk evangélista elbeszélése (ez a legrégibb) nagyon szűkszavú.
Minden bizonnyal ez tükrözi leginkább az apostolok húsvét előtti (még bizonytalan)
hitét. „Kinek tartanak engem az emberek?” Egyesek keresztelő Jánosnak, mások Illésnek,
vagy valamelyik prófétának. „Hát ti kinek tartotok engem?” Péter így válaszol a többiek
nevében: „Te vagy a Messiás.” Máté 16. fejezetében (13-20) Péter vallomása sokkal
ünnepélyesebb, részletesebb. A 70 után írt Máté-evangélium már világosan az ősegyház
húsvét, ill. pünkösd utáni hitét tükrözi: „Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia!” Jézus
ezután megjegyzi, hogy ezt nem a test és a vér nyilatkoztatta ki Simonnak, hanem a
mennyei Atya. Majd Simont Péternek, Sziklának nevezi, és neki adja az bűnbocsánat
hatalmát: „Te Péter vagy. Erre a sziklára építem Egyházamat…” (A római zarándokok
a Szent Péter-bazilika apszisában fenn, körben ezt az ígéretet olvashatják latinul:
„Tu esPetrus…”)
Hogy az apostolok még milyen értetlenek Jézus
személye titkát illetően, az kiviláglik a folytatásból: Márk és Máté egyaránt feljegyzi,
hogy Jézus megjövendöli szenvedését, halálát és feltámadását, mire Péter megbotránkozik
(bizonyára a többi apostol is): „Ments Isten, Uram! Ilyesmi nem történhetik veled!”
Mire Jézus megkorholja Pétert: mint kísértő sátánt hárítja el, mert emberi módon,
nem Isten szerint gondolkodik. Kétségkívül, az apostolok, miként a korabeli zsidók,
nem szenvedő messiást vártak, akiről pedig Izajás jövendölt, hanem politikai vezért,
aki felszabadítja országukat a gyűlölt római uralom alól. Még Jézus mennybemenetele
előtt is ezt kérdezik (ApCsel 1, 5): „Uram, mostanában állítod helyre Izrael országát?”
Csak a Szentlélek eljövetele, megvilágosító kegyelme révén nyílik meg lelki szemük,
értik meg, hogy a Messiásnak – az Atya örök terve szerint – szenvednie kellett, és
kereszthalála által léphetett be a feltámadás dicsőségébe.
Jézus ma is, nekünk
is felteszi a kérdést: „Te kinek tartasz engem?” Manapság számtalan könyv, film, egyéb
alkotás igyekszik felidézni a Názáreti Jézus igazi arcát. De sajnos, sokszor eltorzítják
történetét, tagadják, meghamisítják isten-emberi lényét. Hamis próféták, guruk is
fellépnek, pótvallások, babonás hitek születnek. De mi, hívő keresztények Péterrel
együtt megvalljuk: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia!” Uram, nincs senki más,
aki értelmet adna életünknek. Te magadra vetted szenvedéseinket és bűneinket, felvitted
a keresztre, és így megszabadítottál bennünket. Te vagy az egyetlen Üdvözítő! Te vagy
az Út, az Igazság és az Élet, Te vagy a Feltámadás és az örök Élet. Hiszünk Benned!
Mivel elküldted a Szentlelket, ezért reménységünk nem csal meg. Szentlelked által
erősíts meg bennünket hitünkben, hogy az élő, szeretetben gyümölcsöző legyen.
1970-ben
egy francia domonkos, P. Carré körkérdést intézett francia értelmiségiekhez és egyszerűbb
személyekhez is: „Ön számára kicsoda Jézus Krisztus?” Nagyon szép, változatos hitvallások
érkeztek hozzá. Ezeket egy könyvben közzétette. Hasonló körkérdést intézett magyar
írókhoz, művészekhez a Vigilia folyóirat. Megindító vallomások érkeztek Bárdos
Lajostól Weöres Sándorig. Az egész anyagot közzétette magyar fordításban 1972-ben
Klagenfurtban a Szolgálat szerkesztősége. Most, amikor ezt a rövid elmélkedést
írtam, erre a kiadványra gondoltam. Mit válaszolnánk, válaszolnál, ha hasonló kérdést
tenne fel ma egy folyóirat: „Ki neked Jézus Krisztus?”
Mindannyiunknak lelkiismeretvizsgálatot
kell tartanunk. Próbáljunk választ adni Jézus kérdésére: „Te kinek tartasz engem?
Ki vagyok számodra? Csak egy név, távoli emlékkép gyermekkorod katekizmusából? – Jézus
Krisztus kegyelmi ajándéka, ha ezt tudom válaszolni: Te, Isten Fia, aki testvérem
lettél, élő, jó barát, segítő, vigasztaló, örömet és reménységet adó, szeretetre sarkalló,
- mindenem vagy nekem!
Jézus, légy számomra Jézus, vagyis Üdvözítő, és ments
meg engem! (Mk 8, 27-35)