Máriában az egyház felismeri önmagát, hivatását és küldetését
Szeptember 8-án, Mária születésének liturgikus ünnepén a Szűzanya állt XVI. Benedek
pápa beszédének középpontjában, amelyet a 23. Nemzetközi Mariológiai Konferencia mintegy
350 résztvevőjéhez intézett.
A Szentatya utalt rá, hogy különösen időszerű
a konferencia témája: „Mariológia a II. vatikáni zsinat után. Befogadás, mérleg és
távlatok”, hiszen október 11-én emlékezünk a nagy egyházi összejövetel megnyitásának
50. évfordulójára.
Boldog XXIII. János pápa határozott úgy, hogy éppen október
11-én vegye kezdetét a II. vatikáni zsinat, mivel 431-ben ezen a napon hirdette ki
az efezusi zsinat, hogy Mária Isten Anyja, „Theotokos”, Istenszülő.
Megnyitó
beszédét János pápa ezekkel a jelentőségteljes szavakkal kezdte: „Gaudet Mater Ecclesia...
Örvend az Egyház Anyja, mert az Isteni Gondviselés különleges ajándékaként elérkezett
az a várva várt nap, amikor itt, Szent Péter sírja mellett, Isten Szűz Anyja pártfogásával,
akinek ma örömmel ünnepeljük anyai méltóságát, ünnepélyesen kezdetét veszi a II. vatikáni
zsinat”.
Erre a rendkívüli eseményre emlékezve, idén október 11-én kezdődik
a Hit éve, amelyet XVI. Benedek pápa „Porta fidei” – „A hit kapuja” k. Motu proprio-jával
hirdetett meg. Ebben Máriát, mint a hit példaképét állította a hívek elé, és fohászkodik
hozzá különleges pártfogásáért és közbenjárásáért, oltalmába ajánlva ezt a kegyelmi
időszakot.
„Az egyház örvend ma is, a Boldogságos Szűz Mária, a „teljesen
szent” születésének liturgikus ünnepén” – tette hozzá a Szentatya.
Ennek a
Mária-ünnepnek a jelentőségére mutatott rá a 660-740 körül élt Krétai Szent András
szerzetes, híres szentbeszédében, amelyet Mária születésnapjára írt. Az ókeresztény
író arra mutatott rá, hogy Mária születésének valódi jelentése és célja az Ige Megtestesülése.
Ez az ősi tanúságtétel elvezet bennünket a mostani kongresszus témájához, amelyet
a II. vatikáni zsinat „Lumen gentium” k. dogmatikus konstitúciójának VIII. fejezete
így hangsúlyozott: „Isten Anyjáról, a Boldogságos Szűz Máriáról Krisztus és az Egyház
misztériumában”.
XVI. Benedek pápa emlékeztetett rá, hogy fiatal teológusként
vett részt a zsinaton, és megtapasztalhatta azokat a különféle módokat, amelyekkel
a teológusok Szűz Máriának az üdvösségtörténetben betöltött szerepét megközelítették.
1963. október 29-én döntötték el szavazással a zsinati atyák, hogy az egyházról szóló
dogmatikus konstitúciót gazdagítják a Máriáról szóló fejezettel.
Mária, hite
révén benne foglaltatik a szentháromságos szeretet és szeretetközösség misztériumában;
együttműködése az üdvösség isteni tervében és Krisztus egyedülálló közvetítő művében
egyértelműen kifejezésre jut, és megfelelő helyet kap a zsinati tanításban. Vonatkozási
pont az egyház számára, aki Máriában önmagára, hivatására és küldetésére ismer.
A
zsinati szöveg nem merítette ki teljes mértékben az Isten Anyjára vonatkozó összes
kérdést, de minden további reflexióhoz alapvető hermeneutikai látóhatárt jelent. Értékes
egyensúly, amelyre mindig szükség van a teológiai racionalitás és a hívők érzelemvilága
között. Különböző, egymást kiegészítő szempontok szerint kell elmélyíteni Isten Anyjának
alakját. Mindig érvényes az igazság útja, a „via veritatis”, amely mellett végig kell
haladni a művészetek, a szépség és a szeretet, azaz a „via pulchritudinis” és a „via
amoris” útjain.