A Nemzetközi Teológiai Bizottság legújabb dokumentuma

P. Szabó Ferenc SJ ismertetése és kommentárja
„A teológia ma: távlatok, alapelvek és kritériumok”: ez a témája a NTB legújabb dokumentumának, amelynek francia szövegét nemrég tette közzé a La Documentation Catholique, (5 et 19 août 2012, No 2494. 681-708).

A teológia mai helyzetét már elkezdte vizsgálni egy Albizottság 2004-2008 között, de munkáját nem tudta befejezni, ezért folytatták a kérdés megvitatását a következő öt évben (quinquennium). Az Albizottság több ülésére került sor, majd 2009 és 2011 között a NTB teljes ülésein vitatták meg, véglegesítették a szöveget, és 2011. november 29-én hagyták jóvá, William Levada bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa jóváhagyta közzétételét.

A dokumentum számba veszi a II. Vatikáni zsinat előtt és utána fellendült teológiai kutatásokat, továbbá hivatkozik a NTB korábban megjelent, részben a témába vágó dokumentumaira: „A hit egysége és a teológiai pluralizmus” (1972), ”A Tanítóhivatal és a teológia” (1975), „A dogmák értelmezése” (1989). Most a katolikus teológia sajátosságainak, jellemzőinek leírásáról van szó. Feltűnő – a Szentíráson és a zsinati dokumentumokon kívül – az egyházatyákra, a középkori szerzőkre és misztikusokra való sok hivatkozás.

Az 1. fejezet az ismert katolikus tanítást foglalja össze: Isten szavának hallgatása, a hit válasza Isten szavára, a teológia, mint a hit megértése. A 2. fejezet címe: „Megmaradni az Egyház közösségében”, a Szentírás, a Szenthagyomány és a Tanítóhivatal kapcsolatát fejtegeti. A leghosszabb és legjobban kidolgozott a 3. fejezet: „Számot adni Isten igazságáról”. Ez gyakran hivatkozik II. János Pál Fides et ratio kezdetű körlevelére, amikor a teológia racionalitásáról tárgyal. De utána, a fejezet 3. pontjában új szempontokkal árnyalja, gazdagítja az „iskolás teológia” meglehetősen racionalista felfogását: „Tudomány és bölcsesség”. Most ezt a pontot ismertetjük részletesebben.

A teológia nemcsak tudomány, hanem bölcsesség is, amelynek különleges szerepe van minden emberi megismerés és különösen Isten misztériumának megismerésében. Az ember igyekszik egyesíteni a részleges ismereteteket és eljutni minden dolog és az emberi élet végső igazságának megértésére. A bölcsességnek morális és spirituális dimenziója van. A bölcsesség keresése a lelke a teológiának, és ez szoros kapcsolatban van a lelki tapasztalattal és a szentek bölcsességével. A teológia tárgya az élő Isten megismerése.

Nemcsak ésszel közeledünk a misztérium felé: szükség van a „szív szemének” megtisztítására. Ez a gondolat Szent Ágostontól a középkori misztikusokon, Blaise Pascalon, Prohászka Ottokáron át napjainkig, XVI. Benedek Deus caritas est k. körleveléig a teológiai bölcsesség vezérgondolata lett. A szeretet az a szem, amellyel „megláthatjuk”, megtapasztalhatjuk Istent, aki Szeretet. A NTB új dokumentuma kiemeli az ún. negatív teológia szerepét is az Isten-ismeretben. Isten állításában tagadni kell minden antropomorfizmust, a magunk alkotta istenkép tökéletlenségeit.

Hivatkozik a IV. Lateráni zsinatra (DH 806), amely a teológiai megismerés korlátait megjelölve az Isten megközelíthetetlen misztériumát hangsúlyozta. Idézi Szent Ágostont (Sermo 117,3, 5): „Si comprehendis, non est Deus!”, ha megérted, már nem Isten. A végtelen misztériumot nem lehet fogalmakba bezárni. A dokumentum kitér kortársaink istentapasztalatára: a mai ember az ürességet, Isten távollétét éli meg a posztmodern kultúra befolyására.

A keresztény hívő és a teológia a kinyilatkoztatásra támaszkodva Jézus Krisztus önkiüresítő leereszkedése, szerető engedelmessége (Fil 2), a kereszt bölcsessége (1Kor 1, 18-25; 2, 6-16). fényében szemléli a Szeretet-Isten misztériumát. Isten Fia emberré lett, hogy mi megistenüljünk. Arra hivattunk, hogy a meghalt és feltámadt Krisztus Lelke által részesedjünk az isteni természetben (2Pét 1,4). A görög egyházatyák megistenülésnek, theosis-nak nevezték ezt a misztériumot.

A teológia tanulhat a misztikusok bölcsességétől. Az igazi teológia feltételezi a szeretettől inspirált hitet, amint Hitvalló Maximosz írta. A teológiai bölcsesség és a misztikus bölcsesség formálisan különbözik, mégis szoros kapcsolat van a keresztény bölcsesség e két formája között a teológus személyében és az egyházi közösségben. Ahogy a nyugati és keleti egyházdoktorok megmutatták, az igazi teológiához szükség van az életszentségre törekvő intenzív lelki életre.

Az igazi teológia feltételezi a hitet, és a szeretet inspirálja: „Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten Szeretet” (1Jn 4,8). Az értelem a világos megértést adja a teológiának, de a szívnek megvan a saját bölcsessége, amely megtisztítja az értelmet. (A dokumentum nem említi Pascal nevét, de itt világos utalás van a francia gondolkodó híres mondására, szójátékára: „Le coeur a ses raisons que la raison ne connait pas”. A szívnek megvannak az érvei, amelyeket az ész nem ismer. És: „Dieu sensible au coeur. Istent a szív érzi meg.)

A teológus hivatása az Egyház, Krisztus Teste szolgálata. A teológia, mint bölcsesség segít megoldani a hit problémáit, amelyekkel a mai teológiának szembe kell néznie. Segít betölteni a hívők élete és a teológiai reflexió közötti szakadékot. Továbbá kitágítja Isten igazságának megértését, és így megkönnyíti az Egyház küldetésének teljesítését a nem keresztény kultúrákban, amelyeket különböző bölcsesség-hagyományok jellemeznek.