„A testvériség hozzájárulhatna a demokrácia megújulásához”

Varga János atya, a bécsi Pázmáneum rektorának tudósítása

Fotó: Bottka Gergely - Varga János atya a Vatikáni Rádió Riminibe kihelyezett stúdiójában

Köszöntöm a Kedves Rádió-hallgatókat a Rimini Meeting-ről!
Az idei téma: „Az ember természete kapcsolat a végtelennel”.

A Meeting plakátja mellett sok minden apró részlet kifejezi ezt a gondolatot. Például a nagyelőadó színpad mögötti része, amely az előadói asztal fölött lévő kivetítőt körülveszi. Ezen általában a Meeting mottója és logója mellett egyszerű drapéria vagy színes fényekkel megvilágított sík felület van. Idén itt, a terem teljes szélességében, egy vásznon a tengerpart és a távolba tűnő tenger látható, amely kifejezi a végtelent, amelyre vágyakozunk, és amely valamilyen módon ott van a lábainknál. Ami pedig az újdonság, sokaknak elsőre nem is tűnt fel, hogy a vetített háttérkép mozog, mert egy videofelvétel, így a tenger hullámzik, a maga lassú, békés, nyugalmat árasztó ritmusában.


Az igazság szükségessége: a demokrácia gyökerénél című találkozón Jason Kenney kanadai bevándorlásügyi miniszter, Silvano Maria Tomasi érsek, az ENSZ állandó szentszéki megfigyelője, valamint Andrea Simoncini, a Firenzei Egyetem alkotmányjogász docense vettek részt.


Simoncini költői kérdéssel kezdte: „biztosak vagyunk benne, hogy a II. világháború után kialakult demokráciának van jövője?” Akkor a legjobb lehetőségnek tűnt, s bár később kiderült, messze nem tökéletes, hiszen a többségnek nincs mindig igaza, mégis győzött. Simoncini evidenciaként kezelte, hogy a demokrácia Európában is válságban van: „A rendszer megcsömörlött, hiányzik a megfelelő hajtóerő, a döntési eljárásokká alacsonyított demokrácia úgy tűnik egy sivatagos részen partot ért”- fogalmazott. Idézte Don Giussanit, aki a 60’-as években így írt: „a demokrácia nem alacsonyítható le pusztán külső rendre, technikára. Válasz az ember szép, jó és igaz utáni vágyakozására, és ezáltal a demokratikus együttélés segíti a személyt.” „A demokrácia – tette hozzá Simoncini - mindenki részvétele a nyilvános, a közös ügyekben és ezáltal párbeszédet épít az emberek között. Középpontjában pedig az ember áll, az igazság iránti elfojthatatlan vágya, és a végtelen iránti törekvése, amely lényegi jellemzője az emberi szívnek.”


A kanadai bevándorlásügyi miniszter annak a véleményének adott hangot, hogy „a nyugati országokra nem a demokrácia válsága jellemző, hanem az értékválság.” Tomasi érsek a francia forradalomból indult ki, amely az igazság iránti vágyból született, még ha erőszakos módon is és valójában a szabadságra, egyenlőségre és testvériségre alapult. „Nem érthetjük úgy a testvériséget – fejtette ki– mint pusztán anyagi célkitűzések elérésére való törekvést.


A testvériség valóságos értéket jelent a személy számára, mert a közösséghez tartozásból fakad. Szükséges a testvériségnek egy még erősebb szintje: a szeretet. A kissé háttérbe szorult testvériség megvalósulása tudna hozzájárulni a különböző hagyománnyal rendelkező emberek együttéléséhez, a demokrácia megújulásához. Az út a közjó útja, ami megfelel az ember szíve természetének, amely a végtelen felé törekszik függetlenül a kultúrától és a bőr színétől. Ezen az úton lehetséges az igazi részvételi demokráciát létrehozni. Mert az igazság megvalósulásának legmagasabb szintje: a szeretet.” – mondta Tomasi érsek.


Betegség: határaink megtapasztalásában megnyílni a végtelenre –a beszélgetésben elhangzott: „A beteggel személyes kapcsolatban lenni, a szenvedéstől megérintve lenni azt jelenti, hogy lassanként megtanulunk úgy szeretni, ahogyan az Úr szeret. Minden helyzet lehetőség ahhoz, hogy nagy dolgok felé irányuljunk, afelé, Akihez a látszólagos üresség is tartozik. Mindez arra nevel, hogy szeressük a Végtelent.”


Az élet: a boldogság igénye címmel Izzleddin Abuelaish tanúságtételére került sor. A palesztin orvos, aki néhány hónapon belül elveszítette feleségét és három lányát, és unokáját, akikkel izraeli katonák végeztek, amikor kilőtték a házukat, úgy döntött nem gyűlölködik, hanem a béke és a remény üzenetének hírnöke lesz, főleg az izraeliek és palesztinok között. „Nem fogadtam el az élet szörnyűségét – fogalmazott – a kérdés, amit közülünk mindenkinek fel kell tenni magának, hogy a konfliktusra születtünk vagy arra, hogy éljünk, és hogy új életet adjunk?” „Azért jöttem, mert hiszek bennetek. Cselekedjetek! Az életben mindig van nehézség. – mondotta - A múlt azért van, hogy tanuljunk belőle, de ami még fontosabb élni a jelent és a jövőre tekinteni. Senki nem képes egyedül megváltoztatni a világot – tette hozzá a palesztin orvos – de a béke üzenete egy kis tanúságtételben, mint ez a mai, és ha aszerint cselekszünk, elterjedhet az egész világon.”


Vágyakozás és politika címmel Mary Ann Glendon, a Harvard Egyetem jog professzora és Wael Farouq a Kairói Meeting igazgatóhelyettese a Kairói Amerikai Egyetem Arab Tanszékének docense beszélt. Glendon hangsúlyozta „a vágyakozás, amely kiemel önmagunkból amilyen hatalmas éppen olyan fegyelmezetlen is, ezért fáradságosan iskolázni kell az önkontroll, a külső tényezők által.” Idézte II. János Pál pápa Christifideles laici apostoli buzdítását: „Az egyéni törtetés, hatalomimádat, önzés, korrupció, melyeket gyakran hangoztatnak vádként a közügyekben tevékenykedő … emberekkel kapcsolatban, valamint az az igen elterjedt vélemény, ami a politikát az erkölcsi veszély szükségszerű helyének tekinti, semmiképpen sem igazolhatja a keresztények közügyekkel szembeni kétkedését vagy tartózkodását.”


Farouq beszélt az egyiptomi forradalomról és azt mondta, hogy „nem annyira a szegénység, a rendőrállam, a korrupció volta az oka, hanem a vágy a többre. Egy új valóság született, amelyben nem volt gyűlölet. Ezrével mentek a Tahrir térre és virágot adtak a rendőröknek, együtt imádkoztak keresztények és muszlimok. Ez ellene mond a hagyományos dinamikáknak, ebben nincs gyűlölet, csak az Isten utáni vágy. Ez a vágy és az abból fakadó tudatosság megváltoztatta a népet.”


„A politika kihatással van az emberek életére, ezért nem lehet, hogy a vallás ne akarjon mit kezdeni a politikával - mondotta összefoglalójában Giorgio Vittadini a Sussidiarietà Alapítvány elnöke. Aki azt mondja, hogy a politika csak a hatalom kérdése, redukálja a vágyakozást. Akinek politikai hatalma van, fontos feladatot kapott és támogatni kívánjuk a próbálkozását. A politikai felelősség egy lehetőség, lehet személyes hatalmi szempontból hasznosítani (de ez egy ésszerűtlen döntés) és lehet alkalom az építkezésre. Az embertől függ. Egy kísérlet élni a végtelent. Lehet tévedni, lehet újra kezdeni. A vágyakozásban és a csodálkozásban egyek vagyunk, ugyanaz van bennünk, mint a Tahrir tériekben. Egy lehetőség, amely nem mentes a kockázatoktól. Csak azt kívánhatjuk maguknak, hogy találkozzanak azok az emberek, akik a közjó vágyát hordozzák magukban.” – fogalmazott Vittadini.


A milánói dóm építése – „Az életem megváltozott a Milánói Dóm hatására” vallja az „Ad usum fabricae”, azaz Építési célra című nagysikerű kiállítás kurátora. A diploma előtt álló közgazdász hallgató „beleszeretett” a milánói dóm építésének történetébe, ebből írta szakdolgozatát és tapasztalatát sokakkal meg akarta osztani. A nagy mű - a katedrális – amely a végtelent formázza meg, ahogy a kiállítás alcíme is mondja, az egyszerű emberek aprópénzéből, önkéntes adományából jött létre. Mindez azt is jelzi, hogy az ember számár a végtelennel való kapcsolat a közösségen keresztül nyilvánul meg.


Este nemcsak jazzkoncertet hallgathatott a Meeting népe, hanem egy olyan bábszínházi előadást is megtekinthettek, amelynek művészei volt hajléktalanok. Annak a milánói szerzetesnek, Fra Ettorénak a kalandos történetét adták elő, aki megmentette életüket. A „Szegények Ettore atyja” című darab díszleteit, bábjait, technikai eszközeit maguk a Betania Ház lakói készítették. A rendhagyó előadás Ettore atya milánói főpályaudvaron megkezdett karitatív munkájának első időszakát idézi fel. Ahogy a szervezés és betanítás több éves fáradságos munkáját végző Teresa nővér mondja: „a színház az a hely, ahol a személyek, akik a kétségbeesés legsötétebb pillanatait is megtapasztalták, képesek a játékban összeszedni magukat, tanulni és újra megtalálni a reményt.”


Varga Jánost hallották Riminiből