Csak a keresztény Magyarországnak van jövője! – Perger Gyula atya homílája

Augusztus 19-én, vasárnap a római Szent István zarándokházban Perger Gyula szombathelyi egyházmegyés pap, Torony, Bucsu, Dozmat és Sé községek plébánosa mutatta be az Szent István-napi ünnepélyes szentmisét a római magyar közösség számára.

Az alábbiakban, teljes terjedelmében közzétesszük Perger atya homíliájának szövegét, amelyet hallgatóink számára is összefoglalt:

Aki építkezni, alkotni akar, az mindenekelőtt elkészíti a tervrajzot. A kivitelezéskor ezt a tervet megnézi, de később is, ha javításra, kiegészítésre, felújításra van szükség.

Az emberiség történetében, egy ország, egy nemzet történetében is kell és jó látni, hogy mi volt az eredeti terv. Az évenkénti Szent István-napi ünnepen is valami ilyet teszünk. Megnézzük, visszanézünk arra, hogy mit akart ő, a nagy tervező, aki nemcsak években, hanem évtizedekben, sőt évszázadokban gondolkodott. Ezer esztendő igazolta, hogy jól gondolkodott és jól tervezett.

Akik ismerik a magyar nemzet történelmét, azok előtt világos, hogy azok az uralkodók voltak a nemzet jólétének és békéjének munkálói, akik az eredeti, Szent István-i tervet ismerték, folytatták, akik nemcsak viselték az Árpád-ház címerét, hanem akik ismerték, vállalták és magukévá tették Szent István, Szent László és IV. Béla eszméit, vagy ha úgy tetszik, politikáját. Számunkra sincs jobb, ismétlem nincs jobb, mint az övék, mármint az elveket, igazságokat, eszméket illetően.

Minden népnek, nemzetnek van egy reá jellemző tulajdonsága. Rólunk, magyarokról az alakult ki, hogy vendégszeretők, lovagias nép vagyunk. Ezt a tulajdonságot őseink hozták magukkal, és megmutatták azzal, hogy a honfoglaláskor, a Kárpát-medence birtokba vételekor, a még itt élő népeket - a vendeket, a latinokat, a ruszinokat, szlávokat, besenyőket, hunokat és avarokat - nem irtották ki. Sőt helyet adtak az utánuk jött népeknek is, a kunoknak, németeknek, románoknak, szerbeknek és zsidóknak. Ez a hír vezette hazánkba a szent embereket, remetéket, hogy itt imádkozzanak, éljenek, és így segítsék a Szent Király uralkodását.

Szent István apja, Géza, még olyan nagyúrnak tartotta magát, aki két istennek is szolgálhat. A hadúrnak és a keresztények istenének. Szent István felismerte, hogy fél, megosztott szívvel nem lehet imádni, szolgálni. Az ő mesterei olyanok voltak, mint a két vértanú püspök, Szent Gellért és Szent Adalbert. Az ő hatásuk is volt, hogy István nem karddal, hanem elsősorban életpéldával térített. Nincs semmi nyoma annak, hogy bántottak, vagy kivégeztek volna valakit, aki nem akart keresztény lenni. Ha akadtak ellenszegülők, mint Koppány vagy Vazul, ezek a rend és törvényesség elleni lázadóként bűnhődtek, nem pedig vallásuk miatt. Ilyen módon indult Szent István, és így, ezt követték azok az utódai, akiknek uralkodása alatt gyarapodott az ország. Így tudtak megteremteni egy egyre erősödő országot.

Akik ismerik nemzetünk történelmét, azok előtt világos, hogy az ország és a nemzet akkor élt jólétben és békében, amikor olyan uralkodói, vezetői, politikusai voltak, akik Szent István szerint gondolkodtak, cselekedtek. Szent László, IV. Béla, Nagy Lajos, a Hunyadiak, a reformkorban Széchenyi István, Deák Ferenc és kortársaik. Ők a felismert igazságért dolgoztak, szenvedtek.

Nemzetünk és népünk ismételten gondban, bajban van. Bajban van gazdaságilag, erkölcsileg. Nem egy szomszédunknak is útjában állunk. Hogyan tovább? Amikor az építők gondban vannak, előveszik a tervrajzot, hogy tervszerűen folytathassák az építkezést….

Hogyan tovább? Mi keresztények előnyös helyzetben vagyunk. Előttünk nemcsak példák, hanem tagadhatatlan tények vannak. Akiket mi szentekként tisztelünk, azok emberségben és magyarságban megvalósították a tőlük telhető legtöbbet. Ezért is tiszteljük őket. Ők szívükben hordták az Árpádok címerét, zászlóját, aminek fehérsége a tiszta becsületet, a piros színe pedig az önfeláldozó szeretetet jelenti. Aki ilyen, vagy ilyen akar lenni, az hordhatja méltón és jogosan. Különben csak sajnálni lehet, mint azt, aki nem tud, mert nem tanult meg írni és olvasni.

Ismerős a mondás: a történelem az élet nagy tanítómestere. Igen, de csak annak, aki tanulni akar belőle. Hogyan tovább? Nem térhetünk le a legnagyobbjaink útjáról. Jézus Krisztus garantálja, hogy csak a szelídek birtokolják a földet, nem az erőszakosak, a durvák és agresszívek.

Szent István ünnepén szerte az országban felhangzik a Boldogasszony Anyánk ima – ének, ami sokáig himnuszunk volt. Ebben kérjük Nagyasszonyunkat: Ne feledkezzél el szegény magyarokról. Úgy gondolom, hogy Magyarország Nagyasszonya, akinek Szent István királyunk az országunkat a pártfogásába ajánlotta Ő azt üzeni nekünk ezen az ünnepen: Csak a keresztény Magyarországnak van jövője!

1991. augusztus 20-án, a Hősök terén Szent István ünnepe alkalmából II. János Pál a következőket mondta:

"Ti, kedves magyar testvéreim,
legyetek tudatában annak a nagy szerencsének,
melyet jövőtök számára az a szabadság jelent,
amelyet visszafordíthatatlan módon megszereztetek.

Becsüljétek meg és éljetek helyesen a szabadságotokkal."
21 év távlatából talán érdemes feltennünk magunknak a kérdést:

"Sikerült-e helyesen élnünk a szabadságunkkal?"

"Sikerült-e folytatnunk annak a háznak az építését,
Amelynek alapjait Szent István vetette meg a sziklán?"

"Sikerült-e vajon azon az erkölcsi úton maradnunk,
Amelyet Szent István jelölt ki számunkra ezer évvel ezelőtt?"

De tegyük fel a kérdést:
mi valóban az ő emlékét ápoljuk akkor,
amikor az augusztus huszadikai ünnepségeken emlékezünk róla?

Ugyanis ha figyelmesen körülnézünk a hétköznapokon,
akkor látni fogjuk azt, hogy Szent István emlékét megőrizni
bőven akad lehetőségünk bármikor.

Akkor, amikor az arra rászoruló embertársunknak segítünk a bajban.
Akkor, amikor az idős, beteg szeretteinket istápoljuk.
Akkor, amikor nemcsak a saját portánkat tartjuk rendben,
hanem azt is, ami a közösségé.

És akkor is, amikor körülöttünk mindenki szomorú, elkeseredett,
vagy épp dühös,
mi egy mosollyal oszlatjuk el a gondfelhőket.

Sok-sok apró, hétköznapi csodából jön létre a mi államunk.
Így leszünk mi mindnyájan egy kicsit államalapítók.

Ez segített minket abban,
hogy megmaradjunk magyarnak ezer éven át.
És ez fog segíteni abban,
hogy újabb ezer esztendeig magyarnak maradjunk.

Így becsüljük meg,
és így éljünk helyesen a szabadsággal.

És akkor szakadhat a zápor, ömölhet az ár,
süvíthet a szél és nekizúdulhat a háznak,
de az nem dől majd össze, mert szikla lett az alapja.


Perger Gyula szombathelyi egyázmegyés pap homíliája