A Katolikus Egyház augusztus 15-én Szűz Mária halálának és mennybevételének ünnepét,
Nagyboldogasszony napját üli. Az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint a Megváltó
édesanyjának, Máriának a holttestét nem engedte át a földi enyészetnek, hanem röviddel
halála után föltámasztotta és magához emelte a mennyei dicsőségbe.
Jeruzsálemben
az V. században már biztosan megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról.
Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae, vagyis „a szentséges Szűz elszenderülése” névvel
illették. A VI. század során egész Keleten elterjedt az ünnep. Róma a VII. században
vette át, s itt a VIII. századtól Assumptio beatae Mariae-nak, azaz „a Boldogságos
Szűz mennybevételé”-nek nevezték. XII. Piusz pápa 1950. november 1-jén hirdette ki
hittételként, hogy a „Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével
és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe”.
Nagyboldogasszony napja
a karácsony és újév mellett a harmadik olyan parancsolt ünnep Magyarországon (ezeken
a hitüket gyakorló katolikusoknak az Egyház szentmisehallgatást ír elő), amely nem
szükségszerűen vasárnapra esik.
Az ünnepet Szent István király is megtartotta.
Hogy mennyire fontosnak tekintette Mária égi születésnapját, jelzi az is, hogy ezen
a napon ajánlotta Magyarországot a Szűzanya oltalmába. Ezért nevezzük a Szent Szüzet
Magyarország égi pártfogójának, vagyis Patrona Hungariae-nak. Szent István 1038-ban
egyébként éppen Nagyboldogasszony napján hunyt el.
Erdő Péter bíboros Nagyboldogasszony
napján 10.30-kor mutat be ünnepi szentmisét az esztergomi bazilikában. A szentmise
után a bíboros elkíséri az Esztergomon is áthaladó Mária Út zarándokait egy közeli
útjelzéshez, ahol megáldja a zarándokút kelet-nyugati, Csíksomlyót Mariazellel összekötő
ágát.