Nemeshegyi Péter: Mozart – Isten szeretetének muzsikusa

Nemeshegyi Péter jezsuita szerzetes tanár 2009 tavaszán előadássorozatot tartott a magyarországi jezsuiták központjában, a Párbeszéd Házában a zeneirodalom egyik legnagyobb géniuszáról, Wolfgang Amadeus Mozartról (1756-1791). Az előadásokat Fülöp Zsuzsanna, a Kairosz Kiadó munkatársa szerkesztette kötetté.

Nemeshegyi Péter negyven évig volt misszionárius Japánban, s a tokiói Sophia Egyetem professzoraként megismertette diákjait a nyugati harmóniavilággal, Mozart csodálatos zenéjén keresztül. Eleinte mindössze néhányan hallgatták az előadásokat, melyeken természetesen az osztrák zseni szerzeményei is felcsendültek, de hamarosan kicsinek bizonyult a terem, mely zsúfolásig megtelt fiatalokkal, akik a kinti világról elfelejtkezve, szent áhítattal hallgatták a gyönyörű dallamokat, s P. Nemeshegyi lenyűgöző előadását. Bár alig volt köztük keresztény, Mozart zenéjében meghallották Isten szeretetét.

A jezsuita szerzetes számára nem kétséges, hogy Isten különlegesen szerette Mozartot, „ezt érzékelhetjük csodálatos zenéjét hallgatva. És Mozart? Ő nagyon is szerette Istent.” Nemeshegyi Péter korabeli dokumentumokból idéz, melyek szerint Mozart Istent szerette mindenekelőtt, és „Isten után mindjárt a papa jön.” Vagyis a szintén muzsikus Leopold Mozart, aki már egészen kicsi korában felismerte fia egészen kivételes zsenijét – ne felejtsük el, hogy Mozart már ötévesen kész zeneművet komponált. Csodagyermekként sosem járt iskolába, minden tudását apjától szerezte. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy anyját ne szerette volna. Istenhitére bizonyíték az is, hogy amikor húszéves korában az édesanyja meghalt, Mozart a következőket írta apjának: „Tudom, hogy Isten mindent a javunkra rendel el. Akármilyen bajnak is tűnik nekünk, minden jól megy, ha a Mindenható akarata szerint megy. Hiszen ő tudja a legjobban, hogy mi szolgál üdvösségünkre. Amit Isten akar, azt akarom én is.”

Mozart hitt abban, hogy a szeretet mindennél fontosabb. Egyik barátjának a kérdésére, hogy mi teszi az embert lángésszé, így válaszolt: „Nem a kiváló ész teremti meg a zsenit. Nem is a mély érzelemvilág. Még a kettő együtt sem teremti meg azt. Csak a szeretet, a szeretet, a szeretet teremti meg a zsenit!” Nemeshegyi Péter ebben látja a titkát Mozart zenéjének, s állítja: „Ez a muzsika nem születhetett véletlenül, csak úgy önmagától. Nem! Ez a zene felülről jött, az örök Szépségtől, az örök Szeretettől!”

Mozartot nem kerülték el az élet súlyos megpróbáltatásai, rengeteg szomorúság érte, gyermekei közül többen is meghaltak kiskorukban, sokszor nem volt pénze. Sem ő, sem a felesége nem értett a pénz kezeléséhez. Különösen labilissá vált Mozart helyzete rövid életének utolsó három esztendejében, amikor már nem volt népszerű, nem kapott megrendeléseket, kíméletlen uzsorások markába került. Kénytelen volt könyörgő leveleket írni egyik barátjának, hogy kölcsönözzön neki valami kis pénzt, mert anyagilag a csőd szélére jutott. Mindezek ellenére szakadatlanul dolgozott, írta csodálatosabbnál csodálatosabb darabjait, melyek ma is a zeneirodalom felülmúlhatatlan remekművei, köztük szimfóniáit, operáit, a Figaró házasságát, a Varázsfuvolát, egyházi jellegű műveit, köztük a halála miatt nem teljesen befejezett, ámde így is megrendítően szép Requiemet.

Nemeshegyi Péter számára egyértelmű, hogy a zene adomány, kegyelem, s az sem kétséges előtte, hogy Mozart teljes mértékben meg volt győződve arról, bámulatos zenei tehetségét Istentől adományként kapta. Ezért nem vált soha gőgössé és nagyképűvé, tudott szívből örülni annak, ha másoknak örömöt szerzett a zenéjével.

Nemeshegyi Péter Mozartról tartott előadássorozata önmagában is hatalmas élmény. A kötet színvonalát még jobban emeli, hogy CD-mellékletet is tartalmaz, 167 perces válogatást Mozart Istentől megáldott zenéjéből (Kairosz Kiadó, 2012).

Forrás: Bodnár Dániel/Magyar Kurír