Loyolai Szent Ignác ünnepére: A jezsuiták küldetése ma – P. Szabó Ferenc SJ eszmélődése

Július 31-én a liturgia Loyolai Szent Ignácra, a jezsuita rend alapítójára emlékezik. 1491-ben baszk földön, Loyolában született. Amikor Ignác született, Erasmus 25 éves volt, Machiavelli 22, Kopernikusz 18, Michelangelo 16, Morus Tamás 11 és reformátorrá lett Luther Márton értelme ekkor nyiladozott. A reneszánsz és a reformáció , illetve az egyház reformját elindító Trentói zsinat korában vagyunk.

Ignác királyi udvarban élt, katonaember lett. Egy súlyos sebesülés közben a szentek életét olvasva utánzásukra érzett hívást, 1521-ben megtért, 1537-ben Párizsban befejezte egyetemi tanulmányait, és már itt néhány társával elkötelezte magát Krisztus követésére és az Egyház szolgálatára. Hosszú, kalandos út után a maroknyi csapat Rómába érkezett, és felajánlották szolgálatukat III. Pál pápának, aki 1540. szept. 27-én Regimini militantis ecclesiae kezdetű bullájával kánonjogilag megalapította Jézus Társaságát. A rend célja – a Formula Instituti szerint – mindenekelőtt a hit védelme és hirdetése. Az új földrajzi horizontok megnyílásakor Szt. Ignác első társai pontosan azért bocsátották magukat a pápa rendelkezésére, hogy 'ott alkalmazza őket, ahol úgy ítéli, hogy leginkább Isten dicsőségére és a lelkek hasznára vannak' (A Zarándok, - Visszaemlékezések, 85. sz.). „Így kapták meg hivatásukat, hogy az Urat hirdessék a számukra még ismeretlen nemzeteknek és kultúráknak. Bátorságuk és lelkesedésük, mellyel végrehajtották, mindmáig ihletként és példaként maradt meg: közülük Xavéri Szent Ferenc neve a leghíresebb, de még mennyié lehetne!' – mondotta XVI. Benedek 2008-ban a 35. rendi nagygyűlés tagjainak.

Most még idézek a pápa beszédéből, amelyre rendünk generálisa, Adolfo Nicolás nemrég a Nairobiban megtartott prokurátor-gyűlésen többször hivatkozott, amikor Jézus Társasága jelenlegi helyzetét és feladatait felmérte. XVI. Benedek szerint a jezsuita az Evangélium bátor és lelkes hirdetője, a határterületek embere. Mit vár az Egyház a jezsuitáktól?
- XVI. Benedek pápa szerint a következőket:

Hidak építését :
'az Egyháznak sürgős szüksége van a szilárd és mély hit, a komoly kultúra és az emberség és a társadalom iránti igazi fogékonyság embereire, szerzetesekre és papokra, akik életüket arra szentelik, hogy pontosan e határterületeknél legyenek, hogy tanúságot tegyenek és megértessék azt, hogy a hit és az értelem, az evangéliumi lelkület, az igazságosság utáni szomj és a békéért való munkálkodás között igenis van összhang. Csak így válik lehetővé az Úr valódi arcának megismertetése oly sokakkal, akik számára manapság rejtett és felismerhetetlen marad.'

Kiválóságot tudományok és erények terén
'Következésképpen Jézus Társasága inkább ennek szentelje magát. Legjobb hagyományához hűen továbbra is nagy gondossággal kell tagjait a tudományra és erényre képeznie, a középszerűséggel való megelégedés nélkül, mert a szembesülés és a párbeszéd feladata a mai világ igen eltérő társadalmi és kulturális vetületeiben és különböző gondolkodásmódjaiban a legnehezebbek és legfárasztóbbak közé tartozik. Az emberi, lelkiségi és kulturális minőség és szilárdság iránti ilyen kutatásnak is meg kell határoznia a jezsuiták sokféle képzési és oktatási tevékenységének összességét különféle személyek körében, bárhol is legyenek.'

A legtávolabbiakkal is párbeszédben lenni, a világos katolikus identitás megtartásával
'A Jézus Társasága saját történelmében az Evangélium hirdetése és a világ kultúrái közötti találkozás rendkívüli élményeiben részesült – elég Matteo Ricci-re gondolni Kínában, Roberto de Nobilire Indiában, vagy a latin-amerikai 'Redukciókra'. Joggal lehettek büszkék rájuk. Kötelezve érzem magam, hogy arra buzdítsalak benneteket, hogy ugyanannyi bátorsággal és értelemmel újra nyomába lépjetek elődeiteknek, de az Úrnak és Egyházának szolgálata iránti hit és buzgalom ugyanolyan mély indíttatásával.
Mindazonáltal mialatt Isten jelenlétének és működésének jeleit próbáljátok felismerni a világ minden részén, a látható Egyház határain túl is, míg erőfeszítéseket tesztek a megértés közös pontja és a párbeszéd felépítésére azokkal, akik nem tartoznak az Egyházhoz vagy akiknek nehézségük van (az Egyház) álláspontjainak vagy üzeneteinek elfogadásával, - ugyanakkor vállalnotok kell az Egyház alapvető kötelességét, hogy hű marad küldetéséhez: teljesen Isten Igéjéhez kell ragaszkodnia, továbbá a Tanítóhivatalt követve, amelynek feladata, hogy a katolikus tan igazságát és egységét annak teljességében megtartsa. (…)

A katolikus hit védelmét
'Amint jól ismeritek a Lelkigyakorlatok 'Két Zászló' című meditációját, számos alkalommal megvalósítva azt Szent Ignác útmutatásával, világunk a jó és a rossz közötti harc színhelye, ahol hatalmas negatív erők vannak működésben, melyek kortársaink lelki és anyagi lealacsonyodásának drámai helyzetét alakítják ki, mely ellen többször kijelentettétek, hogy küzdeni akartok, elkötelezve magatokat a hit szolgálatában és az igazságosság előmozdításában.’

XVI. Benedek ezután még néhány jezsuita sajátosságot emelt ki:
-a pápával való szoros kapcsolat a negyedik fogadalom szerint: tehát „sentire cum Ecclesia, az Egyházzal és az Egyházban érzület;
-az ignáci lelkigyakorlatok szolgálata, amely kezdettől fogva meghatározta a Társaságot;
-a szegények szeretete: Jézus társainak ebben követniük kell Mesterüket;
-a menekültek szolgálata;
Végül a jezsuita a határterületek embere. XVI. Benedek itt VI. Pál szavait idézte, amelyet 1974. dec. 3-án mondott a 32. Általános Rendgyűlésen: „Mindenütt az Egyházban, még a legnehezebb és legtávolabbi területeken is, ideológiák útkereszteződéseinél, társadalmi lövészárkokban, az égető emberi követelmények és az Evangélium örök üzenete között, a jezsuiták ott voltak és vannak.”
Jézus Társaságának tehát napjainkban is küldetése van, az Pápa számít elkötelezettségünkre, miként más szerzetesek munkájára is. Igaz, az ún. nyugati világban az új hivatások száma megfogyatkozott, de - hála Istennek - az ún. harmadik világban (Afrikában, Ázsiában, Latin-Amerikában) megnövekedett a jelentkezők száma. A jövőt tervezve sok mindent át kell szerveznünk az apostolkodásban, provinciákban, régiókban. Erről is tárgyaltak a prokurátorok Kenyában.