A turizmus jelentősége – P. Francesco Occhietta SJ cikke

A vakáció időszaka az utazást, az ünnepet és a pihenést juttatja eszünkbe – olvasható a jezsuiták Civiltà Cattolica c. folyóirata július 21-én megjelent számának cikkében. Sokaknak a mindennapokból való menekülést, míg másoknak felfedezést, ismeretszerzést jelent, de valahol mindenkinek a várva várt örömteli napokat hozza el. A Bibliában is találunk utalást a vakációra, az utazásra: „Aki sokat utazott, annak gazdag a tudása, a tapasztalt férfi értelmesen beszél. Keveset tud, aki semmit sem tapasztalt, de aki sokat járt-kelt, nagy tudást szerzett” (Sir 34,9-11). Ezen kívül a biblia ember bölcsessége elismeri a pihenés időszakának termékenységét, amely segít a mindennapok átváltoztatásában is: „Amíg úton voltam, igen sokat láttam, többet, mint amennyit el tudnék mondani” (Sir 34,11).

A vakáció lehetőséget ad új emberek és hagyományok megismerésére, elősegíti a természettel való szorosabb kapcsolatot, a vendégszeretet és a tolerancia értékeinek felismerését, lehetőséget nyújt saját magunkkal, ill. családunkkal, barátainkkal való kötelékünk elmélyítésére. Sokszor azonban bumerángként is hathat, vagyis amikor a szabadidőt nem az emberiességben való fejlődésre, hanem az elembertelenedésre fordítják. A mértéket nem ismerő fogyasztás, a hedonizmus, vagyis kizárólagos örömszerzés a kizsákmányolásra, a szegényebb kultúrák megkárosítására vezethet.

A turizmus ma a legnagyobb iparágnak számít a világon, mintegy 127 millió embert munkáltat, 1 milliárd turistát lát el évente. A turizmusra azonban a Föld mintegy 20 országa lakosainak nyílik lehetősége, köztük is a közép és felső rétegek számára.

Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a vakáció együtt jár a felelősségteljes és helyes magatartással, továbbá az erőforrások (a talaj, az energia és a víz) kiegyensúlyozott felhasználásával. Nagy figyelmet kell fordítani a szennyezés elkerülésére, a helyi szokások tiszteletben tartására, a szabályok megszegésével járó turizmus bejelentésére. Sürgőssé vált olyan turizmus fejlesztése, amely figyelemmel van a környezetre, a természetre és látogatott területen élő népességre egyaránt.

A vakációnak tehát társadalmi és etikai értéke is van. Az ENSZ közgyűlése által létrehozott Környezet és Fejlődés Világbizottság 1987-es dokumentuma „fenntartható” jelzővel határozta meg azt a turizmust, amely kielégíti a mai nemzedék igényeit és figyelemmel van a jövő nemzedékének hasonló jellegű elvárásaira. A nemzetközi közösség azt kéri a kirándulóktól, hogy tiszteljék a meglátogatott terület kulturális, társadalmi, és természeti dimenzióit.

Az egyház is csatlakozik a szeptember 27-én esedékes Turizmus Világnapjához spirituális jelentést adva neki a Szentatya üzenete által. A turista alkalmazkodása a kultúrához lehetővé teszi az egyház számára a személy tiszteletben tartására épülő párbeszédet, kizárva annak veszélyét, hogy a kultúra egyszerűen csak az érdeklődés tárgyává válik. A vakáció ugyanis lehetőséget ad a párbeszédre a más vallású hívekkel, amelynek során a keresztény ember a tanúságtételre hivatott hitéről magatartásával, bölcsességével, tisztelettudásával. A turizmus kivételes lehetőség a népek és a személyek fejlődése szempontjából, amely kölcsönös tiszteletadással kell hogy járjon a népek és kultúrák között – olvassuk a Francesco Occhietta jezsuita, a Civiltá Cattolica jezsuita folyóiratban megjelent cikkében.

(hh)