„Szétsugározni a hitet, a reménység erejét” – interjú a Hittani Kongregáció új prefektusával, Müller érsekkel

A Hittani Kongregáció új prefektusa, Gerhard Ludwig Müller érsek, hosszú interjút adott az Osservatore Romano-nak, amelyet a lap július 26-i száma tett közzé. Emlékeztetünk, hogy XVI. Benedek a regensburgi püspököt július 4-én nevezte ki annak a Kongregációnak élére, amelyet ő, Ratzinger bíboros vezetett két évtizeden át. Közben néhány évig William Joseph Levada bíboros volt a dikasztérium vezetője, aki korára való tekintettel most nyugalomba vonult. Müller érsek egyben elnöke lett az Ecclesia Dei Pápai Bizottságnak és a Nemzetközi Teológiai Bizottságnak is.

Az interjú elején a német főpásztor elmondja, hogy öt éve már tagja volt a Hittani Kongregációnak és sok éve részt vett a Nemzetközi Teológiai Bizottság munkáiban is. Jóllehet már több vatikáni dikasztériummal kapcsolatba került, még jobban tájékozódnia kell a Kúria összetett struktúrájában. Hálás a Szentatyának, hogy megbízott benne, és rábízta a Hittani Kongregáció vezetését.

Mielőtt bővebben szólt volna új feladatáról, vázolta élettörténetét, papi hivatását és eddig munkásságát. Apja egyszerű munkás volt a rüsselsheimi Opel-gyárban, édesanyja háztartásbeli. Gyakorló katolikus szüleire hálával emlékszik, részben nekik köszönheti papi hivatását, valamint jó papokkal, kedves barátaival való találkozásoknak. Mint fiatal szeminarista olvasta Joseph Ratzinger 1968-ban megjelent Bevezetés a kereszténységbe c. könyvét. Társaival együtt szinte falták ezt a munkát, mert ezekben az években (a II. vatikáni zsinat után vagyunk) a szemináriumokban bizonytalanságban éltek. Ratzinger professzor meggyőzően fejtette ki az Egyház hitvallását, elemezte az ész segítségével. (Megemlítem,hogy Joseph Ratzingernek ez a könyve létezik három magyar fordításban és kiadásban, legutóbb a Vigilia kiadónál jelent meg .) Müller szerint, akire XVI. Benedek rábízta „Összegyűjtött Írásai” kiadásának gondozását, Joseph Ratzinger egész teológiai munkásságát a fides et ratio, a hit és az ész jellemzi. (Emlékeztetünk, hogy ezzel a címmel jelent meg II. János Pál egyik enciklikája, amelynek szerzője Ratzinger bíboros volt, a Hittani Kongregáció akkori prefektusa.) Müller érsek elmondta, hogy utána személyesen megismerte Ratzinger professzort, aki professzori és püspöki működése alatt mindig támasza volt. Úgy mondhatná: atyai barátja lett.

A következő kérdés a Hittani Kongregáció vezetésére vonatkozott.

Az Egyház mindenekelőtt a hit közössége, a kinyilatkoztatott hitet kell átadni, hirdetni, őrizni. Jézus Péterre és utódaira bízta az egyetemes tanítóhivatalt, és ezt kell a Hittani Kongregációnak szolgálnia. „VI. Pál reformja a pozitív szempontot emelte előtérbe: a Kongregációnak mindenekelőtt ki kell fejtenie, érthetővé kell tennie a hitet, ez a döntő tényező. Ez után következik, hogy a hitet meg kell védeni a tévedésektől, a meghamisítástól. Különösen napjainkban van szükség a világban, főleg Európában, amelyet jobban ismerek, reménységre, a fellendülés ösztönzésére, - hangoztatta Müller érsek. Látjuk, hogy a közgazdászok és politikusok rendkívüli dolgokat tesznek: de nem rájuk tekintünk először, amikor reménységet, bizalmat kell adni az embereknek. Én ebben látom a Kongregáció és az Egyház egyik nagy feladatát: újra fel kell fedeznünk és újra szét kell sugároznunk a hitet, mint pozitív hatalmat, mint a reménység erejét, mint erőforrást, hogy megoldjuk a konfliktusokat és feszültségeket, és hogy találkozzunk a szentháromságos egy Isten közös megvallásában.”

A Hit évére és az új evangelizálásra vonatkozó kérdésre válaszolva Müller érsek hangsúlyozta: az őszi püspöki szinódusnak új lendületet kell adnia a hit átadásához a résztvevőknek és az egyháznak. „Az én személyes feladatomnak tartom, hogy erre biztassam a püspököket és a teológusokat. Egymást kell erősítenünk. Az Úr maga mondta Péternek: ’Erősítsd meg testvéreidet!” Ez elsősorban Péternek szól, de nem csak neki. Mindazoknak, akik hirdetik a hitet, fontos, hogy a hit talaján maradjanak, hogy merítsenek annak forrásaiból, a Szentírásból és az egyházatyákból, a zsinatok és a pápák dokumentumaiból, a nagy teológusok és lelkiségi szerzők írásaiból. Amikor a hitet befogadják örömmel, határozottan, ebből születik az élet.”

A következő kérdés az érsek latin-amerikai tapasztalataira vonatkozott.

Müller püspök többször járt Latin-Amerikában, főleg Peruban. 1988-ban meghívták, hogy vegyen részt Gustavo Guttiérez szemináriumán. (Ismeretes, hogy G. a felszabadítás-teológia egyik ismert képviselője.) „Kis fenntartással mentem oda mint német teológus, azért is, mert ismertem a Hittani Kongregáció két, 1984-ben és 1986-ban közzétett nyilatkozatát a felszabadítás teológiájáról. (Megjegyezzük: a II. János Pál által kiadott nyilatkozatok szerzője valójában Ratzinger bíboros volt, a Hittani Kongregáció akkori prefektusa.) De megállapítottam, hogy különbséget kell tenni téves és helyes felszabadítás-teológia között. Meggyőződésem, hogy minden jó teológiának foglalkoznia kell a szabadsággal és Isten gyermekeinek dicsőségével. Biztos, hogy a marxista önmegváltást ígérő tan és az Isten által adott üdvösség összekeverését el kell utasítani. Másrészt viszont őszintén fel kell tennünk a kérdést: hogyan beszélhetünk Isten szeretetéről és irgalmáról annyi ember szenvedése láttán, akiknek nincs élelmük, vizük, egészségügyi ellátásuk, és nem tudják, hogyan biztosítják gyermekeik jövőjét, tehát mivel hiányzik az emberméltóság tisztelete és a hatalmasok nincsenek tekintettel az emberi jogokra? (…) Ha Isten egyetlen családjának tekintjük magunkat, akkor hozzá kell járulnunk, hogy megváltoztassák vagy javítsák ezeket az emberhez nem méltó állapotokat.” Ez után Müller érsek mér elmondta, hogy fiatal kora óta Mainzban megismerte báró Wilhelm Emmanuel von Ketteler püspök szociális tanítását, aki a XIX. század elején a szociális enciklikák elindítója volt. A második világháború és a diktatúrák után Európában új demokratikus társadalmat építettünk, és ez a katolikus szociális tanításnak is köszönhető. Nekünk keresztényeknek hangsúlyoznunk kell, hogy olyan értékek, mint az igazságosság, a szolidaritás, az emberméltóság tisztelete, a kereszténységből kerültek be alkotmányainkba.

Az Osservatore Romano-nak adott hosszú interjú végén Müller érsek, a Hittani kongregáció új prefektusa szólt még arról, hogy – VI. Pál szándéka szerint - a Római Kúria egyre nemzetközibbé válik, és ez megfelel az Egyház katolikus voltának, egyetemességének. A Hittani Kongregáció élén is korábban szinte kivétel nélkül olasz bíborosok álltak, 1968 óta nem olaszok voltak a prefektusok: Śeper, Ratzinger, Levada és most Müller. Az Egyházban egyetlen családot alkotunk, és az emberiség igazi haladása motorjának kell lennünk. Nincs a földön még olyan szervezet, amely ennyire nemzetközi lenne, és egyesítené a személyeket és a népeket, mint az Egyház. Akkor is, ha különbözőek kultúráink és nyelvünk, bárhol ünnepeljük az Eucharisztiát, közösen részesedünk a szentáldozás révén Krisztussal való életközösségben, - e szép szavakkal fejezte be a beszélgetést az Osservatore Romano munkatársával Müller érsek, a Hittani Kongregáció új prefektusa.
A La Croix c. francia katolikus napilap másnap már kommentárt fűzött az Osservatore-ban megjelent interjúhoz ezzel a címmel: „A Hittani Kongregáció prefektusa dicséri a felszabadítás-teológiát.” A cikkíró, Isabelle de Gaulmyn szerint Gerhard Ludwig Müller a Hittani Kongregáció új prefektusa, a római Kúria kulcsfigurája. Az újságíró nő, miután jelezte az interjúban érintett témákat, Müller érseknek a felszabadítás-teológiához való viszonyát részletezi: az általunk is idézett szakaszokat idézi szó szerint, majd felteszi a kérdést: „Vajon ez a felszabadítás-teológia római rehabilitálása?” Válasza nem egyértelmű. Majd így folytatja: „valójában meg kell különböztetni a Hittani Kongregáció két szövegét. Az első, az 1984-es nyilatkozat keményen óvott a marxista eszme használatától, a második, az 1986-os viszont a keresztény hagyomány szerint kijelölte egy ilyen teológia útját. De igaz, hogy római vélemények szerint ez a teológia továbbra is eleve gyanús. Müller érsek ezt a teológiát az egyház szociális tanításának tágabb keretébe helyezi”. Az Opel-munkás fia, a mainzi Ketteler szociális püspök tanításán nevelkedve, majd helyben megismerve a latin-amerikai szegénységet, könyvet írt 2004-ben P. Guttiérezzel a szegénységről és a felszabadítás-teológiáról.

(szf)