Megjelent Edith Stein teljes levelezése - Néhány vonás a szent kármelita lelkiségéhez
– P. Szabó Ferenc jegyzete
Az Osservatore Romano július 22-i száma (5. old.) közli Edith Stein (1891.okt. 12,
Breslau – 1942. aug. 9, Auschwitz) egy fontos levelét, amelyet a zsidó származású
filozófusnő már 1922-es megtérése után, de még Kármelbe lépése előtt, 1928. február
12-én írt Callista Knopf speyeri domonkos nővérnek. A vatikáni napilap a La Croix
c. francia katolikus napilap júl. 19-i számából vette át a szöveget némi kommentárral.
A francia lapból megtudjuk, hogy most jelent meg Edith Stein teljes levelezésének
I. kötete: Correspondance I, 1917-1933, Cerf-Éditions du Carmel-Ad Solem, 770
p. A II. kötet szeptemberben jelenik meg. Edith Stein még Kármelbe lépése után is
levelezett „külsőkkel”. Most megjelent levelezéséhez Cécile de Jésus-Alliance, Montmartre-i
kármelita nővér írt jegyzeteket. Mielőtt egy jelentős leveléből idéznénk (a La
Croix, illetve az Osservatore Romano nyomán), emlékeztetünk a ma már szent
kármelita életének fontosabb mozzanataira.
Edith Stein ortodox zsidó családban
született az akkor sziléziai Breslauban (Wroclaw-ban) 1891. október 12-én. 1904-ben
kitért a judaizmusból és ateista lett. A Göttingeni Egyetemen Edmund Husserl filozófus
tanítványa lett, majd asszisztense a Freiburgi Egyetemen. Itt 1916-ban doktorátust
szerzett. 1921-ben Avilai Szent Teréz misztikus önéletrajza mély benyomást gyakorolt
rá, 1922. január elsején megkeresztelkedett, lemondott a Husserl melletti asszisztensi
állásáról és a 1922-1932 között a speyeri domonkos leányiskolában tanított. Itt ismerkedett
meg Callista nővérrel, akinek az idézendő levelet írta. A speyeri években németre
fordította Newman bíboros leveleinek és naplójának egy kötetét. Aquinói Szent Tamás
De Veritate (Az igazságról) című művét és a katolikus filozófiát tanulmányozta.
Most megszakítjuk Edith Stein életútjának ismertetését, mert a kérdéses 1928-as hosszú
levele éppen itteni gondolkodására vet fényt. Részleteket idézünk belőle.
„Kedves
Callista Nővér! (…) Mindjárt in medias res, a témába vágok, hogy válaszoljak
legfontosabb kérdéseire. Természetesen a vallás nem jelenti azt, hogy egy kis nyugodt
sarokban élünk néhány óráig a nagy ünnepeken, hanem, amint Ön is sejti, egész életünk
gyökerének és alapjának kell lennie, és nem csupán néhány választott számára, hanem
minden igazi keresztény számára (igaz, mindig csak egy „kis nyáj” van).
Aquinói
Szent Tamást tanulmányozva értettem meg igazán először, hogy a tudományt lehet úgy
gyakorolni, mint Isten-szolgálatot. (…) És csak ettől kezdve tudtam rászánni magamat,
hogy ismét komolyan a tudományos munkának szenteljem magam. Abban a korszakban, amely
közvetlenül megelőzte megtérésemet, és még utána is hosszú ideig, azt gondoltam: élni
a vallást azt jelenti, hogy elvonatkoztatunk mindattól, ami földi, hogy egyedül Isten
dolgainak éljünk. De fokozatosan megétettem, hogy mást kérnek tőlünk ezen a világon,
és hogy még a leginkább szemlélődő életben sincs jogunk elvágni a világhoz fűződő
kapcsolatot; sőt azt hiszem, hogy minél mélyebben Istenbe vonzódunk, annál inkább
„ki kell lépnünk önmagunkból”, vagyis a világ felé menni, hogy oda elvigyük az isteni
életet.
A fontos az, hogy legyen számunkra a tények közepette egy nyugalmas
sarok, ahol az ember Istennel tud társalogni, mintha egyáltalán semmi más nem létezne,
és ezt naponta megtenni. Úgy tűnik nekem, hogy erre legalkalmasabbak a reggeli órák,
mielőtt a munka kezdődne. (…) Végül is az ember egyszerűen puszta eszköznek tekinti
magát, különösen is a tehetségeket, amelyekkel dolgoznia kell, a mi esetünkben az
értelmet, amelyet nem úgy tekintünk, hogy azt mi kezeljük, hanem úgy, hogy azt Isten
használja bennünk. (…)” (Eddig a levél-idézet.)
Két részletet idéztünk Edith
Stein 1928-as leveléből, amelyet Callista Knopf domonkos nővérhez intézett. Ezek már
elárulják a mélyen gondolkodó filozófus és a szemlélődésre hajló, leendő kármelita
gondolkodásmódját. Felfedezi a szentek nyomán, hogy az Istennel való egyesülés feltétele
az önmegtagadás, a „kilépés önmagunkból”. Lényeges a napi ima-elmélkedés: találni
foglalatosságaink közepette egy „nyugodt sarkot”, ahol, amikor egyedül Istennel társalgunk.
Most
folytassuk Edith Stein vázlatos életrajzát. 1934-ben belépett a kármeliták kölni kolostorába,
és felvette a Teresa Bendicta a Cruce (Keresztről nevezett Terézia Bendicta) nevet.
Itt írta meg a Véges és az örök létezés c. könyvét, amelyben Aquinói Szent Tamás és
volt mestere, Husserl filozófiáját igyekezett összeegyeztetni. A növekvő náci fenyegetés
miatt áthelyezték a hollandiai Echt kármelita kolostorába. Itt írta meg Keresztes
Szent Jánosról szóló, A Kereszt tudománya c. könyvét. A holland püspöki konferencia
1942. július 20-án nyilvánosan elítélte a náci fajelméletet. A körlevelet az összes
templomban felolvasták. Válaszként Hitler július 26-án elrendelte Hollandiában az
áttért zsidók letartóztatását is. Edithet és Rosa nővérét letartóztatták, és Auschwitzba
szállították. 1942. augusztus 9-én elgázosították őket.
II. János Pál pápa
Teresa Bendicta a Cruce kármelita nővért 1987. május 1-jén Kölnben boldoggá, 1998.
október 11-én pedig szentté avatta, és Európa társvédőszentjévé nyilvánította.
Befejezésül
idézünk II. János Pál beszédéből, amely a kölni boldoggá avatáskor hangzott el 1987.
május elsején: „Mélyen meghajolunk Edith Stein élete és halála előtt, aki Izrael
jeles leánya és ugyanakkor a Kármel leánya volt. Keresztről nevezett Bendikta nővér
olyan személyiség volt, akinek intenzív élete századunk drámai szintézise volt, mély,
még most is vérző sebek gazdag szintézise; ugyanakkor egy ember feletti teljes igazság
szintézise egy olyan szívben, amely sokáig, mindaddig nyugtalan volt, mígnem végül
Istenben megtalálta a békét.”