Krisztus művének köszönhetően az egyház szüntelenül halad előre – a pápa beszéde az Úrangyala elimádkozásakor

Vasárnap délben, Frascatiból visszatérve Castel Gandolfo-i rezidenciájára, XVI. Benedek a következő szavakkal fordult az Apostoli Palota udvarán összegyűlt hívekhez:
„Látom, hogy megbocsátottátok a késést. Ma délelőtt Frascatiban mutattam be a szentmisét és talán túl sokáig imádkoztunk, ezért késtem el”.

Az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében a pápa a nap szentjéhez, Szent Bonaventúrához fűzte elmélkedését, aki Szent Ferencet követte a ferences rend élén. Az egyház mindig előre halad, soha nem visszafelé. A Krisztus által kétezer évvel ezelőtt az emberek közé elhozott üdvösség művét olvashatjuk történelemként, amely azonban soha nem ismeri a visszafejlődést, mivel minden folyamatosan előre halad, ami Krisztusé.

XVI. Benedek pápa utalt Szent Pál Efezusiakhoz írt levelére, amely négy lépésben foglalja össze az isteni megváltás művének áldásait, amelyek Krisztussal az emberiségre áradtak.

„Benne választott ki (bennünket) a világ teremtése előtt, Benne van vére által szerzett megváltásunk, Benne vagyunk hivatva az örökségre, Benne kaptuk meg a megígért Szentlélek pecsétjét” (Ef 1,3-14). Ebben a páli himnuszban megtaláljuk azt a történelmi nézetet, amelyet Szent Bonaventúra hirdetett az egyházban: Krisztus az egész történelem középpontja, aki biztosítja minden korban a megújulást.

Jézusban Isten mindent nekünk adott és mindent elmondott. Mivel azonban Isten kimeríthetetlen kincsestár, a Szentlélek szüntelenül kinyilatkoztatja és megvalósítja misztériumát. Ezért Krisztus és az egyház műve soha nem halad visszafelé, hanem mindig előre mutat – mondta a pápa.

Idézett Szent Bonaventúra írásából, miszerint Assisi Szent Ferenc élete az egyház kezdeteihez és növekedéséhez hasonlított. Megtérése után Assisi szentje szó szerint gyakorolta az evangéliumi tanítást, Jézus hűséges tanújává vált, egyedülálló módon kapcsolódott a kereszt misztériumához.

Az Úrangyala elimádkozása után XVI. Benedek pápa utalt rá, hogy július 16-án ünnepeljük a Kármelhegyi Boldogasszony emléknapját. A lengyel zarándokokhoz fordulva megemlítette, hogy Máriát Skapulárés Szűzanyának is nevezzük. Boldog II. János Pál mindig magán viselte a skapulárét, Máriának való teljes odaadása jeleként. XVI. Benedek a világon élő minden lengyelnek azt kívánta, hogy Mária, a legjobb anya oltalmazza őket palástjával a gonosz elleni küzdelemben, eszközöljön ki kegyelmeket és mutassa meg számukra az Istenhez vezető utat.

(vm)