„A Hit éve és a II. Vatikáni zsinat” – P. Szabó Ferenc nyári sorozatának bevezető része

XVI. Benedek pápa az ősszel (2011. okt. 11-én kelt Porta Fidei=a Hit Kapuja kezdetű apostoli levelével) meghirdette a Hit évét, amely 2012. október 11-től 2013. november 24-ig tart; tehát a II. Vatikáni zsinat megnyitásának. 50. évfordulóján kezdődik és a következő évben Krisztus Király ünnepén ér véget, amely a Katolikus Egyház Katekizmusa közzétételének 20. évfordulója; a Katekizmust Boldog II. János Pál tette közzé az 1985-ös rendkívüli püspöki szinódus kérésére, mint a zsinat igazi gyümölcsét. A Szentatya előzőleg már meghirdette a Szent Pál-évet, majd a Papság évét. A Hit éve célja az, hogy elmélyítsék a katolikusok hitének teológiai, lelki és lelkipásztori alapjait. A pápa 2012. októberére összehívta a püspöki szinódust, amelynek témája ez lesz: „Az új evangelizáció a keresztény hit átadására.” (Tudjuk, hogy XVI. Benedek létrehozta az Új Evangelizáció Pápai Tanácsát.) A szinódus előkészítése és lebonyolítása jó alkalom lesz arra, hogy az egész egyházban különleges módon eszmélődjenek a hitről, hogy elmélyítsük istenismeretünket és elkötelezettségünket, hogy az új evangelizálással örömmel hirdessük Őt korunk embereinek. XVI. Benedek levelében még emlékeztet arra is, hogy VI. Pál pápa 1967-ben, az Apostolfejedelmek vértanúságának 19. centenáriumára szintén meghirdette a Hit évét, amelyet az „Isten népe Hitvallásával” zárt le. VI. Pál úgy tekintette ezt az Évet, mint a zsinat utáni időszak követelményét, tudatában lévén az igaz hit megvallásának és értelmezésének nehézségeivel és követelményeivel. Most a Szentatya zsinat megnyitásának 50. évfordulóját jó alkalomnak tekinti, hogy helyesen megértsük az atyák által örökségül hagyott zsinati szövegeket, és azokat elsajátítsuk, mint a Tanítóhivatal normáit az Egyház hagyománya ölén.

„Jobban mint valaha kötelességemnek érzem, hogy megjelöljem a Zsinatot mint olyan nagy kegyelmet, amelyben az Egyháznak része volt a 20. században”, írja Benedek pápa, idézve Boldog Elődjét: ’hűséges iránytűt nyújt nekünk, hogy tájékozódjunk a most kezdődő évszázadban’, írta II. János Pál a Harmadik évezred küszöbén k. apostoli levelében.” Én is megismétlem, amit a zsinatról mondtam néhány hónappal Péter Utódává választásom után: ’Ha helyes hermeneutikával (értelmezéssel) olvassuk és befogadjuk a zsinatot, egyre inkább az Egyház mindig szükséges megújulásának nagy erőforrása lehet’.”

És a pápa levele következő részében éppen az Egyház megújulása követelményét fejti ki: új és igazi megtérésre szólít fel; az egyetlen Üdvözítőhöz, Jézus Krisztushoz való megtérés szükségességét fejti ki az Újszövetség szövegeit idézve. Ezután a Credo (Hitvallás) elmélyítését, majd a Zsinat gyümölcseként közzétett KEK (Katolikus Egyház Katekizmusa) tanulmányozását sürgeti, végül a szeretet tanúságtételének fokozására buzdít.

Legtöbbet az Egyház és a világ kapcsolatával foglalkozó, Gaudium et spes (=GS) kezdetű konstitúcióra hivatkozunk, amely mindjárt az elején tükrözi a megújult szellemiséget: a „szegény és szolgáló Egyház” minden emberhez fordul, és mindenkinek „fölkínálja” szolgálatát.„A II. Vatikáni zsinat, miután mélyrehatóan megvizsgálta az Egyház misztériumát már nem csupán az Egyház fiaihoz és minden keresztényhez fordul, hanem minden emberhez, és mindenkinek el akarja mondani, miként értelmezi az Egyház jelenlétét és tevékenységét a mai világban” (GS 2) „A Szent Zsinat, miközben vallja, hogy az embernek magasztos hivatása van, és állítja, hogy valami isteni mag van belévetve, fölkínálja az emberi nemnek az Egyház őszinte együttműködését annak az egyetemes testvériségnek létrehozásához, mely megfelel ennek a hivatásnak. Az Egyházat semmi földi hatalomvágy nem mozgatja, anem csak egyet akar: a vigasztaló Lélek vezetésével folytatni akarja Krisztus művét, aki eljött a világba, hogy tanúságot tegyen az igazságról (vö. Jn 18, 37), hogy üdvözítsen, és ne elítéljen, hogy szolgáljon, és ne neki szolgáljanak (vö. Jn 3, 17; Mt 20, 28; Mk 10, 45).” (GS 3)

Programunk 2012-re: Hitünk elmélyítése és tanúsítása korunk keresőinek

A Szentatya által meghirdetett Hit éve, a zsinat megnyitásának 50. évfordulója és a rendkívüli püspöki szinódus témája az új evangelizációról, jó alkalom lesz számunkra is, hogy az új esztendőben a pápa buzdításának eleget téve keresztény hitünkről eszmélődjünk: Miért és mit hiszünk. Íme néhány téma az első részhez. Mit jelent hinni? Hit és hitetlenség korunkban. Evilágiság (szekularizmus) és ateizmus. Isten meghalt? Mintha Isten nem létezne…Az ateizmus válfajai. A hit nehézségei. Az ateisták ellenvetései. A hivők válasza. A hit megszületése. A kegyelem és a szabadság drámája. Ökumenikus párbeszéd (Sola gratia? Sola fides?) Hitünk érlelődése. Az élő hit a szeretetben gyümölcsözik.

A második részben sorra vesszük a keresztény Credo (Hitvallás) ágazatait, fejezeteit. Felhasználjuk a Katolikus Egyház Katekizmusát is, amely a II. Vatikáni zsinat gyümölcse. Itt nemcsak a megkereszteltekre gondolunk, hanem a jóakaratú nem hívőkre, keresőkre is, szem előtt tartva az új evangelizálás programját.

Mindjárt jelzem, hogy vezérfonalul használom Bernard Sesboúé francia jezsuita teológus CROIRE = HINNI c. könyvét, amelyet hívőknek és főként a „külsőknek”, keresőknek szánt. Alcíme: „Meghívás a katolikus hitre a 21. század emberei számra.” (Croire. Invitation à la foi catholique pour les femmes st les hommes du XXIe siècle. Droguet & Ardant, Paris, 1999, 576 old.)

Sesboüé könyve nem teológiai tanfolyam, nem is katekizmus, jóllehet a II. részben az Apostoli hitvallást veszi vezérfonalul, hanem sajátos műfajú bevezetés hitünkbe, „elvezetés” hitünk leglényegesebb igazságaihoz. („Isteni igazságra vezérlő kalauz”, idézhetnénk Pázmány Péter főművének címét, de persze modern módszerekkel.) Nem tér ki minden hitigazságra, nem a hittételek katalógusát veszi végig, tehát nem katekizmus. Előbb a hit alanyával, a hivő emberrel és a hivés, a hit aktusának mivoltával foglalkozik, csak utána veszi sorra a Credo főbb részeit a teremtéstől a végső dolgokig. Bármelyik hitigazságról van szó, számol a mai ember nehézségeivel, a tudományos felismerésekből vagy a mai filozófiából származó ellenvetésekkel. Elsősorban nem tekintélyi érvekre támaszkodik. Nem kész, receptválaszokat ad; őszintén elismeri, hogy nincs megnyugtató válasza a teológiának a rossz misztériumára vagy a kárhozat (pokol) mivoltára. Megrostálja a valódi vagy „divatos” ellenvetéseket, leleplezi az álproblémákat, majd a korszerű filozófia és teológia fényében megvilágítja a keresztény igazságot.

Itt mindjárt jelzem: Bernard Sesboüé francia jezsuita krisztológiai bevezetése, Krisztus pedagógiája magyarul is megjelent 1997-ben a Vigília kiadónál. Most kezdődő sorozatomban a Szentíráson kívül főleg a II. Vatikáni zsinat dokumentumaira hivatkozunk, közben Sesboüé most ismertetett CROIRE=HINNI c. könyvében is tallózunk.

XVI. Benedek pápa tavaly ősszel hazájába látogatva a freiburgi szemináriumban találkozott a német katolikusok Központi Tanácsa (ZdK) és más intézmények, szervezetek képviselőivel. (2011. szeptember 9.) Hozzájuk intézett beszédben elismerően szólt az ún. Katolikus Napokat” is szervező központ és egyéb intézmények, segélyszervek áldásos tevékenységéről. Ezután - utalva az új evangelizálásra létrehozott Pápai Tanács feladatára - figyelmeztetett: „Németországban az egyház csodálatosan szervezett. De vajon e struktúrák mögött van-e megfelelő spirituális erő, az élő Istenbe vetett hit ereje? Őszintén el kell ismerni, hogy a struktúrák túlsúlyban vannak a Lélekkel szemben. A valódi válság, amellyel az egyháznak szembe kell néznie a nyugati világban: a hit válsága. Ha nem találjuk meg a hit őszinte megújulásának útját, minden strukturális reform hatástalan marad.” – Végül a pápa azért fohászkodott, hogy az Úr mindig mutassa meg, hogyan válhatunk a világ világosságává, és hogyan tudjuk megmutatni testvéreinknek az utat a Forráshoz, ahol enyhíthetik az igazi élet iránti szomjukat.