24. Nemzetközi Biblikus Konferencia A Szeged-Csanádi egyházmegye tudósítása
"Jézustól Krisztusig"- A Jézusba vetett hit fejlődése az Újszövetségi iratokban
XVI.
Benedek pápa meghirdette a hit évét, miután egyedülálló módon közzétette Jézus Krisztusról
szóló könyvét, ezzel a figyelmet a német nyelvterületen nagy hagyománnyal rendelkező
Jézus-kutatásra irányítva. A pápa elmélkedő könyvében Jézus az Isten fia, megváltó,
vagyis az egyházban őrzött és történetileg hiteles Jézus-képet erősíti. Az újszövetségi
iratok és a bennük található üzenet történeti hitelét az elmúlt évszázadban számos
kritika érte. Mára a Jézus életéről szóló vitairodalom szinte áttekinthetetlen méreteket
öltött Albert Schweitzer a maga művében kb. 60 Jézus életrajzot számlált össze. Magyarországon
hosszú időn át a legnagyobb visszhangot E. Renan műve váltotta ki.
A katolikus
Jézus élete kutatás a 19-20. században jórészt kimerült a liberális és racionalista
kritikák cáfolataiban, olyannyira, hogy sokáig a forráselméletek vitáját sem vették
figyelembe. Lényeges újabb változást hozott a zsidó Jézus élete kutatás amelynek
első reprezentatív alakja Klausner, J. (Zsidó Jézus - németül - Jeruzsálem 1922, Berlin
1952. - magyarul - 1993), aki sokkal pozitívabb képet fest a Názáretiről. Klausner
cáfolta hogy történetileg alaptalan mítosz terméke lenne Jézus alakja és főleg erkölcsi
tanítását értékelve, úgy tekintett rá, mint hiteles zsidó tanítóra, akinek az élete
tragédiába torkollot. Szerinte Jézus tanításának hellenizálását a tanítványok végezték
el.
A leghíresebb zsidó Jézus-kutatók Martin Buber, Flusser David, Schalom
Ben-Chorin, J. Naueshner, Kai Kjaer-hasen Levison, N.P. Ők mindannyian Jézus zsidó
identitását hangsúlyozzák és elfogadják testvérnek, mesternek, rabbinak, karizmatikus
tanítónak, de természetesen nem fogadják el Isten Fiának, messiásnak, megváltónak.
A vita összefoglalását ld. Pinchas Lapide-Ulrich Luz: A zsidó Jézus (Logosz, Bp. 1994.).
A Qumráni irodalom és az első századi júdaizmus fényében Vermes Géza mutatta be legérdekesebben
Jézust.
Robert Funk és John Dominic Crossan által elindított Jesus seminar
a maga frivol, főleg a sajtó számára megfogalmazott állításaival 1985-től a történeti
Jézussal kapcsolatos vitás kérdéseket sok esetben vulgarizálta, és a csoport tagjai
olyan sokkoló véleményeket is megfogalmaztak, hogy Jézus maga is elborzadt volna az
evangéliumok láttán, amelyet róla írtak.
Ezek a szélsőséges vélemények az
Újszövetség kulturális hátterének új típusú kutatására, sarkalták a szakértőket, mely
a „harmadik szakasz” (Third Quest) vitában öltött testet Észak Amerikában: ennek keretében
Jézus személyét és tanítását más vallásalapítókkal vetették egybe. Több jelentős munka
foglalkozott a történeti Jézussal: E. P. Sanders: Jézus és a judaizmus (1985), Donald
Georgen: Jézus munkássága és üzenete (1986), Richard Horsley: Jézus és az erősek spirálja
(1987), Burton Mack: Az ártatlanság mítosza - Márk és keresztény eredetek (1987),
J. D. Crossan: A történeti Jézus - egy Földközi tenger vidéki zsidó paraszt élete
(1991) és Jézus - egy csodálatos életrajz (1994), J. Meier: Marginal Jews. stb.
Ezek
után érdemes megvizsgálnunk az Újszövetségi írásokon belül a Jézusba vetett hit fejlődését.
Ugyanazt a hitet Jézusról az újszövetségi szerzők másként fogalmazták meg más-más
kulturális közegben és műfajban. Azonban le kell szögeznünk, hogy a szemtanú elbeszélők
mindegyike rögzítette nem csak a Jézussal kapcsolatos rendkívüli eseményeket, hanem
azt is, ezen események milyen hatást gyakoroltak saját hitbeli szemléletükre. Vagyis
a Jézusról szóló történeti tudósításoknak kezdettől fogva szerves része a Jézusba
vetett hitről szóló tudósítás. Az a szemlélet, amely mítosznak tekinti a Jézussal
kapcsolatos minden vallási információt, olyan Jézus képet akar rekonstruálni, amely
inkább a kutató szemléletét tükrözi, mint a korabeli szemtanúk véleményét.
Tudományosan
elfogult szemléletről tanúskodik az a prekoncepció is, hogy az újszövetségi iratok
elfogultak, és a Biblián kívüli tudósítók objektívek. Josephus Flavius, vagy Tacitus
írásait éppen úgy átjárja a vallásos gondolkodás és az események értelmezésének szándéka,
mint az evangéliumok írásait. Ezért fontos megvizsgálni, hogy az újszövetségi iratokon
belül hogyan fejlődik a Jézusba vetett hit, és milyen terminológiai változásokon megy
keresztül.
A szegedi Nemzetközi Biblikus Konferenciáról
Az elmúlt 24
évben a Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia a volt kelet-európai országokban a
legnagyobb biblikus konferenciává nőtte ki magát. 3105-en voltak kíváncsiak a seregszemlére,
230 előadás hangzott el, és 21 konferenciakötetet jelentet meg az előadások alapján.
Az eddigi összes előadó közel fele, 121 professzor érkezett külföldről. Minden neves
határainkon túli magyar biblikusnak lehetőséget adtunk az előadásra és a publikálásra,
hogy a hazai közönség is megismerhesse őket. Az előadások szövegét tartalmazó köteteket
pedig a kisebbségi magyar területekre is eljuttattuk.
A konferencia megvalósulását
kezdetben Valentiny Géza Bécsben élő pápai prelátus, majd a Magyar Katolikus Püspöki
Kar, ezt követően Gyulay Endre püspök, később pedig civil szervezetek - többek között
a szegedi Rotary Klub - is segítették, most pedig Dr. Kiss-Rigó László püspök és a
Gál Ferenc Hittudományi Főiskola támogatja.
2010-ben Joachim Gnilka professzorról
konferenciánk hűséges támogatójáról díjat neveztünk el, amelyet minden évben egy olyan
kutatónak adományozzuk, aki a legtöbbet tette a magyarországi biblikum fejlődéséért.
Az idén ezt a díjat Farkasfalvy Dénes OCist. nyugalmazott apátnak (Dallas, USA) szeretnénk
átadni, egyben a szélesebb közönség számára is ismertté tenni nevét. Főtisztelendő
Farkasfalvy Dénes egyetlen magyarként tagja volt a Pápai Biblikus Bizottságnak már
Boldog II. János Pál pápa idejében, és máig XVI. Benedek pápa közeli munkatársa.
Szeged,
2012. Július 2.
Dr. Benyik György konferenciaigazgató
HELYSZÍN:
GÁL FERENC HITTUDOMÁNYI FŐISKOLA (H-6720 Szeged Dóm tér 6.)
A Konferencia védnökei: Dr. Kiss-Rigó László
püspök, Szeged-Csanádi Egyházmegye Dr. Jakubinyi György érsek, Gyulafehérvári Egyházmegye
Prof Dr. Szuromi Szabolcs, rektor, PPKE Prof Dr. Joachim Gnilka