„Ne félj, csak higgy!” – a Szentatya vasárnap déli Úrangyala imádsága

XVI. Benedek pápa július 1-jén, vasárnapi Úrangyala imádsága alkalmával a napi Evangéliumhoz fűzve gondolatait Jézus két csodálatos tettéről beszélt a Szent Péter téren jelenlévő híveknek. A Márk evangélista által leírt két csodálatos gyógyulás alkalmával Jézus Jairus zsinagógai elöljáró leányát, és egy évek óta vérzésben szenvedő nőt gyógyított meg bajából. Olyan történetek ezek, amelyek két szinten értelmezhetőek – magyarázta a Szentatya. Az egyik a fizikai szint: Jézus megáll az emberi szenvedés láttán és meggyógyítja a beteg testet, míg a másik a spirituális szint: Jézus eljött, hogy meggyógyítsa az ember szívét, üdvösséget ajándékozzon és kérje, hogy higgyenek Benne – mondta Benedek pápa, majd kitért a Jairus lányáról szóló történetre.

Ebben az esetben a leány halálhírének hallatán Jézus azt mondta a zsinagógai elöljárónak: „Ne félj, csak higgy!” (Mk 5,37), majd a házhoz érve megfogta a gyermek kezét így szólt hozzá: „Mondom neked, kelj föl” (Mk 5,42). A kislány ezután felkelt és járni kezdett. Szent Jeromos (egyházatya) hangsúlyozva Jézus üdvözítő hatalmát, a következőképpen kommentálja szavait: Jairus lánya nem saját érdemeinek, hanem Jézus kegyelmének köszönhetően kelt fel, gyógyulása tehát nem saját erényeinek gyümölcse.

A második történet, vagyis a vérzésben szenvedő nő esete ismét rámutat arra, hogy Jézus az ember teljes megszabadítása érdekében jött a világba. A csoda két szakaszra oszlik: az első fázisban megvalósul a fizikai gyógyulás, amely azonban szorosan kapcsolódik a lelki, vagyis mélyebb értelemben vett gyógyuláshoz. Ez az, amely által az ember Isten kegyelmében részesül és hittel megnyílik iránta. Jézus ezt mondja a beteg nőnek: „Leányom, hited meggyógyított. Menj békével és maradj egészséges” (Mk 5,35).

E két gyógyulás története – folytatta rövid elmélkedését a pápa – arra hív bennünket, hogy az életet ne csak materialista és horizontális szemszögből figyeljük. Istenhez a problémáktól, bajoktól való gyógyulásért és a szükséges dolgokért folyamodunk, de az, amit valóban szüntelenül kell kérnünk nem más, mint az egyre erősebb hit és végtelen szeretetébe, gondviselésébe vetett bizalom. Ezáltal az Úr megújítja életünket – hangoztatta a Szentatya a híveknek.

Jézus nagy figyelemmel van az emberi szenvedés iránt, amellyel példát mutat a betegek megsegítésére, akik nagy keresztet hordoznak vállukon. Ilyenek az orvosok, az egészségügyi ápolók és mindazok, akik részt vesznek a gyógyításban, az egyház karitatív tevékenységében. Ők a „szeretet tartalékai” – mondta a pápa, akik békességet és reményt adnak a szenvedőknek. A Szentatya ennek kapcsán felidézte Deus caritas est k. enciklikáját, amelyben megjegyezte: ezen értékes szolgálat során nagyon fontos, alapvetően szükséges a szakmai kompetencia, de önmagában nem elegendő. Emberekről van ugyanis szó, akiknek szükségük van emberségre és szívbéli figyelmességre. „Ezért ezeknek a segítőknek a szakmai képzés mellett elsősorban a szív képzésére van szükségük: Krisztusban rá kell vezetni őket arra az Istennel való találkozásra, amely fölébreszti bennük a szeretetet, és megnyitja szívüket a felebarát számára, úgy, hogy számukra a felebaráti szeretet már nem egy kívülről rájuk erőltetett parancs, hanem a hitük következménye, mely a szeretetben tevékeny” (31.).

XVI. Benedek pápa végül arra buzdította a híveket: kérjék Szűz Máriától, hogy kísérjen el mindenkit hitéletének útján, a szeretetből végzett szolgálatban különösen is az azok iránti tevékenység folyamán, akiknek a legnagyobb szükségük van segítségre. Kérjük anyai közbenjárását embertársainkért, akik testi és lelki szenvedés közepette élnek – imádkozott XVI. Benedek pápa vasárnapi Úrangyala imádsága alkalmával.

(hh)