Az Isten kegyelmére épülő egyház legyőzi a gonosz erejét – XVI. Benedek pápa homíliája
Szent Péter és Pál apostolok liturgikus ünnepén
Június 29-én, pénteken Róma védőszentjeinek liturgikus emléknapján reggel 9 órakor
kezdődött a vatikáni Szent Péter bazilikában az ünnepélyes pápai szentmise. A szertartáson
a Szentatya 43 új metropolita érsekre helyezte rá a palliumot, amely a püspökök és
Péter utóda közötti szeretetközösséget jelképezi.További három főpásztor metropolita
székhelyén vehette át a fehér gyapjú vállszalagot, főpapi jelvényt, amelybe négy fekete
kereszt van szőve.
A szentmisén részt vett a konstantinápolyi ökumenikus pátriárkátus
háromtagú küldöttsége is I. Bartolomeosz pátriárka képviseletében. A Szentatyával
együtt misézett a 43 új metropolita érsek, akik a világ számos országából érkeztek,
mint például Német- és Franciaországból, Mexikóból, Kanadából, a Fülöp-szigetekről,
Lengyelországból és Itáliából, Pápua Új-Guineából és Indiából, Brazíliából, Koreából
és Angolából, Zambiából és Venezuelából. A szertartáson most először a pápai Sixtus
kápolna kórusával együtt énekelt XVI. Benedek meghívására a westminsteri apátság kórusa.
Homíliájában
XVI. Benedek pápa utalt rá, hogy a keresztény hagyomány egymástól mindig elválaszthatatlannak
tekintette Péter és Pál apostolokat, a római egyház védőszentjeit. Ha az első bibliai
testvérpár a bűn hatását mutatja meg – Káin megöli Ábelt – akkor Péter és Pál az evangélium
szerinti új testvériségre ad példát, annak ellenére, hogy emberileg különbözőek voltak
és kapcsolatukban nem hiányoztak a konfliktusok sem.
Csak Jézus követése vezet
el az új testvériséghez: ez az első alapvető üzenete a mai ünnepnek, amelynek jelentősége
visszatükröződik a teljes szeretetközösségre való törekvésben is. Ez a kívánsága az
ökumenikus pátriárkának és Róma püspökének, csakúgy, mint minden kereszténynek.
A
pápa ezután arról a küldetésről elmélkedett, amelyet az Úr bízott Péterre: legyen
kőszikla, olyan látható alap, amelyen az egyház egész spirituális épülete nyugszik.
Az Úrtól kapott ajándék és az emberi képességek, az emberi gyengeség között feszültség
áll fenn. Egyrészt a magasságból érkező fénynek és erőnek köszönhetően a pápaság az
időben zarándokló egyház alapját alkotja, másrészt az évszázadok során jelen van az
emberi gyengeség is, amelyet csak az Isteni cselekvésnek való megnyílás alakíthat
át.
A pápa emlékeztetett Jézus egyértelmű ígéretére: „te Péter vagy, és én
erre a sziklára építem egyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta” (Mt 16,16-19).
A pokol kapui – vagyis a gonosz erők nem kerekedhetnek felül. Jézus ígérete nagyobb,
mint amelyeket Isten az ószövetségi prófétáknak tett: őket ugyanis csak emberi ellenségek
fenyegették, míg Pétert meg kell védeni a gonosz pusztító hatalmától is.
Jézus
tehát biztosítja Pétert, az egyház jövőjét, a Jézus Krisztus által alapított új közösséget
illetően, amely kiterjed minden időre, túlmutatva Péter személyes életén.
A
pápa ezután utalt a mennyország kulcsainak jelképére, amelyeket Jézus Krisztus adott
Szent Péternek az „oldás és kötés” hatalmával együtt. A „föld és a mennyek” párhuzama
azt erősíti meg, hogy Péter döntései, amelyeket egyházi szolgálata gyakorlása közben
hoz, Isten előtt is érvényesek.
Világos, hogy az oldás és kötés hatalma a
bűnök megbocsátásának hatalmára utal. Ez a kegyelem, amely hatástalanítja a káosz
és a gonosz erejét, az egyház szolgálatának középpontjában áll.
Az egyház
nem tökéletes emberek, hanem bűnösök közössége, akiknek el kell ismerniük, hogy szükségük
van Isten szeretetére, arra, hogy megtisztuljanak Jézus Krisztus keresztje révén.
Jézusnak Péter és az Apostolok tekintélyéről mondott szavai arra engednek
következtetni, hogy Isten hatalma a szeretet, amely a Kálváriáról sugározza szét fényét
– mondta homíliájában a pápa. Végül az új metropolita érsekekhez fordult, emlékeztetve
őket a szeretetközösség alapvető dimenziójára, amely az egyház: Krisztusra, a szegletkőre
alapuló spirituális építmény; földi és történelmi dimenziójában pedig a péteri kősziklán
nyugszik.
Ennek bizonyosságában mindannyian működjünk együtt az egyetlen és
összhangra számot tartó igazságban, amely igényli szüntelen egyéni és közösségi elkötelezettségünket
a megtérésre az egyetlen Úrhoz az egyetlen Lélek kegyelmében – fejezte be Szent Péter
és Pál apostolok ünnepén homíliáját XVI. Benedek pápa.