„Nem vagytok egyedül, az egyház veletek van” - biztosította XVI. Benedek pápa a földrengés
által sújtott észak-olasz térség lakosait
A pápa a szeretet és a remény hírnökeként június 26-án, kedden délelőtt rövid, de
nagy jelentőségű látogatást tett a május második felében sorozatos földlökéseket szenvedett
Emilia Romagna tartományban.
A Szentatya reggel 9 órakor helikopteren indult
útjára és negyed kettőkor tért vissza a Vatikánba. Az egyik legtöbb kárt szenvedett
városkát, Rovereto di Novi-t kereste fel, ahol meghatottan idézte fel Ivan Martini
atya alakját. A plébános az összedőlt templom romjai között lelte halálát. A pápa
egyben erőteljes felhívást intézett az illetékesekhez, hogy gondoskodjanak a szenvedők
szükségleteiről.
„Egyre erősebben éreztem annak a szükségét, hogy személyesen
eljöjjek közétek” – mondta a Szentaya Rovereto di Novi lakosainak. Rajtuk keresztül
gondolatban átölelt mindenkit, akit a földrengés sújtott Emilia Romagna, Lombardia
és Veneto tartományokban. Emilia Romagna tartomány elnöke, Vasco Errani a lakosság
nevében a következőket nyilatkozta rádiónknak:
„Ezekben a nehéz napokban a
Szentatya, imáival és szolidaritásával, mai látogatásával vigaszt nyújt számunkra
és arról biztosít bennünket, hogy választ tudunk adni a földrengés által okozott kihívásra”.
Carlo Caffarra bolognai bíboros érsek a pápához intézett köszöntő beszédében
keserűen állapította meg: „Az itteni lakosság mindent elveszített, ami számára kedves
volt: otthonát, templomait, a városházát, a munkahelyet”. Nem veszítette el azonban
a hitet és a reményt – állapította meg a bíboros, majd így folytatta: „Néhány nappal
ezelőtt egy kisgyermek – annyi társa nevében – így szólt hozzám: a lakásunkban sok
a repedés, de egyetlen sincs a szívünkben”. Ez az olyan kemény megpróbáltatást kiállt
nép ismét megtalálja hiteles és mély egységét. Hitüket erősíti sok pap hősies tanúságtétel,
mint például Ivan Martini atya, aki temploma romjai között veszítette életét.
XVI.
Benedek pápa is az ő tanúságtételével kezdte a földrengés által sújtott lakossághoz
intézett beszédét: „Miközben tisztelgek emléke előtt, külön köszöntelek benneteket,
kedves paptestvérek, akik, most is, mint a térség történelmének nehéz óráiban már
annyiszor, nagylelkű szeretettel fordultok Isten népéhez”.
A pápa nagy megrendültséget
érzett annyi seb láttán, de látta azt is, hogy sok segítő kéz gondozza a rászorulókat.
„Nem vagytok, és soha nem lesztek egyedül!” – biztosította őket a Szentatya. Annyi
pusztítás és fájdalom közepette sokan kifejezték szolidaritásukat, konkrét segítségüket.
Jelenléte ma közöttük ennek a szeretetnek és reménynek az egyik jele.
XVI.
Benedek pápa köszönetét fejezte ki az önkénteseknek és mindazoknak, akik konkrét tanúságot
tesznek szolidaritásukról. Erőteljes felhívást intézett az illetékes szervekhez és
minden állampolgárhoz, hogy az Irgalmas Szamaritánushoz hasonlóan gondoskodjanak a
rászorulók ellátásáról.
Az egyház most is és mindig mellettük áll imáival
és szervezetei révén tevékeny segítségével, különös tekintettel a Caritas-ra, amely
elkötelezte magát a plébániai közösségek újjászervezésében. Idézte a 46. zsoltárt,
amely így szól: „Isten a menedékünk és az erőnk, nagyszerű támaszunk a szorongattatásban.
Ezért nem aggódunk, ha remeg is a föld”. A biztonság a hitből fakad, ezért, bár Jézus
is átélte a félelmet és az aggodalmat, bizonyosan tudjuk, hogy Isten velünk van, bármi
is történjen.”
Bár kicsik és törékenyek vagyunk, biztonságban érezzük magunkat
az Úr kezében, rábízzuk magunkat szeretetére, amely szilárd, mint a szikla. Erre a
sziklára lehet építeni. A pápa emlékeztetett rá, hogy a háború – nemcsak anyagi pusztításai
– után újjáépítették Olaszországot, elsősorban lakói hitének és valódi szolidaritásának
köszönhetően. Arra buzdította az észak-olasz tartományok lakóit, hogy hűségesen hivatásukhoz,
továbbra is testvéri szeretettel és nagylelkűen, türelemmel és elszántsággal nézzenek
szembe a problémákkal, visszautasítva minden olyan kísértést, amelyek sajnos ezekhez
a nehéz pillanatokhoz kapcsolódnak”.