A Nevelésügyi Kongregáció új dokumentuma a papi hivatásgondozásról
Hétfőn délben a Szentszék sajtótermében mutatta be a Nevelésügyi Kongregáció azt az
új dokumentumát, mely a „Papi hivatásgondozás lelkipásztori irányelvei” címet viseli.
Zenon Grocholewski bíboros, a Nevelésügyi Kongregáció prefektusa és Jean-Luis Brugués
érsek, a kongregáció prefektusa ismertette a közel 30 oldalas dokumentumot, melynek
elkészítéséről a kongregáció 2005-ben hozott döntést. Az első tervezetet 2008-ban
a nemzeti püspöki konferenciák helyi szinten megvitatták, majd a javaslataikat figyelembe
véve készült el a végleges szöveg, melyet XVI. Benedek pápa 2012. március 25-én hagyott
jóvá.
A három részből álló dokumentum az első fejezetben megvizsgálja a papi
hivatások helyzetét a világ különféle térségeiben, a második rész bemutatja a papi
szolgálat identitását, ami mintegy jelzi a célt, ami felé tart maga a meghívás. Végül
az utolsó gyakorlati rész a hivatásgondozás számára tesz ajánlásokat.
A dokumentum
egyik alapgondolata – utalt rá a sajtókonferencián tartott elemző beszédében Grocholewski
bíboros – hogy „a papi hivatásgondozás állandó kihívás az egyház számára”. Ennek megfelelően
az egyház megmaradó feladata, hogy megkülönböztesse, megőrizze és előmozdítsa a papi
hivatásokat, követve azt az utat, ahogyan Jézus egykor embereket hívott meg az ő követésére
és felkészítette őket az evangélium hirdetésére. Az egyház általános feladata a helyi
részegyházak szintjén válik konkréttá és valóssá, ezért is az egyes közösségek életképességét,
hitének és evangéliumi tanúságtételének minőségét éppen az ott támadt hivatások mutatják
a leghitelesebben.
A dokumentum különös figyelemmel elemzi az ősi keresztény
hagyománnyal rendelkező, jelesen tehát az európai egyházakat, ahol a vallási közömbösség,
a keresztény tanúságtétel gyengesége jelzi a papi hivatás növekvő terméketlenségét.
Ennek okai többek között a hanyatló demográfiai jelenség, a család válsága,
a gondolkodásmód növekvő elvilágiasodása, a papság nehéz élet- és hivatáshelyzete.
Ezekkel
a nehézségekkel szemben mindenekelőtt az egyházi közösségeket kell termékeny talajjá
tenni a hivatások számára. Ahogy a Szent Szűz tiszta öle kihordta a gyermek Jézust,
úgy kell a Szentlélek tüzének is az egyház ölében gyümölcsöt teremni. Az imádság,
mint a hivatások születésének elengedhetetlen feltétele, az életet szervesen átölelő
lelkipásztorkodás, az evangelizálásnak a friss lendülete, a család központi és helyettesíthetetlen
szerepe, a hiteles papok örömteli szolgálata mind hozzájárulnak új hivatások születéséhez.
Az iskolák és az egyetemek is megkülönbözetett helyet kapnak a meghívó szó átadása
szempontjából.
A dokumentum statisztikát is közöl, melyből megtudjuk, hogy
a világ számos térségben jelentősen gyarapodik a meghívást elfogadók száma. Afrikában
például az ezredforduló utáni első új tíz évben 20.994-ről 26.924-re nőtt a papi hivatások
száma, ez 22 százalékos növekedés! Ázsiában is hasonló a fejlődés üteme 21 százalékkal:
ott ugyanebben az időszakban 26.443-ról 33.282-re nőtt azok száma, akik igent mondtak
Jézus hívó szavára.