„Reménnyel telve meghalni” – P. Federico Lombardi SJ eheti Octava Dies jegyzete

„Reménnyel telve meghalni” – ezen ellentmondásokkal teli mottó jegyében rendeztek imavirrasztást a Menekültek Világnapján, június 20-án Rómában a területen tevékenykedő szervezetek. Azokért imádkoztak, akik számos, sőt túlságosan is sok országból az üldöztetések, az emberi jogok megsértése és az éhezés elől menekülve haltak meg.

Az emberek megfulladnak a kamionokban, éhen és szomjan halnak a sivatagokon való átkelés közben, rablóbandák áldozatai lesznek, életüket vesztik a folyók vagy hegyek átszelésekor, vagy a tengerbe fulladnak a kis és nem biztonságos, túlzsúfolt csónakokon utazva. Az utóbbi években 20 ezer ember halt meg az Európa felé vezető úton, amelyből 3 ezren az elmúlt évben vesztették életüket a Földközi-tengeren, Olaszországba jövet.

De nemcsak a gazdagabb országokba menekülnek az emberek. Az utóbbi hónapokban több, mint 70 ezer ember húzódott meg Mauritániában a mberrai menekülttáborban a polgárháború miatt megosztott Maliból megszökve. De az összecsapások és harcok miatt Afrika hány más részén létesült még menekülttábor?

A menekülő emberek történetei közül egyik szörnyűbb mint a másik. A mberrai táborba három fiatal nő érkezett kisgyermekekkel, férjeik eltűntek a harcokban, védtelenek és sebezhetőek, gyakran szexuális erőszak áldozatai… de rajtuk kívül még hányan vannak? Mindezek után hogyan kezdjenek mindent előről, amikor semmijük sincsen és még gyökereiket is elveszítették?

Azon túl, hogy enni kapnak és meghúzódhatnak valahol, meghallgatásra, megértésre, emberi és lelki vigaszra szorulnak, segíteni kell erősíteni bennük a másokba és az életbe vetett bizalmat, amely által a remény segítségével újból talpra állhatnak. Ez az egyik legnagyobb kihívás a hívők és a jóakaratú emberek számára, akik valóban a legkisebbek megsegítése által képzelik el egy jobb világ megépítésének kezdetét.

(hh)