Az Új Evangelizáció szinódusa felé – P. Andrzej Koprowski SJ sorozata
„Az egyház szüntelenül evangelizál és soha nem szakította félbe evangelizáló útját.
Ennek ellenére aggodalommal figyeljük az egyre terjedő elkereszténytelenedés és az
emberi értékek elveszítésének folyamatát. Az emberiség nagy része ma az egyház folyamatosan
tartó evangelizációjában nem találja meg az evangéliumot, vagyis a meggyőző választ
arra a kérdésre, hogy hogyan éljünk?”- idéz elmélkedése elején P. Koprowski, a Vatikáni
Rádió programigazgatója, Joseph Ratzinger bíboros 2000. december 10-én mondott beszédéből.
A világ rövid időn belül mélyreható változásokon ment át. Azt tapasztaljuk,
hogy megváltozik a társadalmak felépítése is. XVI. Benedek pápa „Caritas in veritate”
k. enciklikájában kifejti: „Az utóbbi években feltűnően növekszik a kozmopolita menedzserek
csoportja, akik gyakran csupán azoknak a főrészvényesi utasításoknak tartoznak felelősséggel,
amelyek általában névtelen pénzügyi alapokat jelentenek, és amelyektől az ő javadalmazásuk
de facto függ” (40. pont).
Ezeknek a személyeknek nincs semmiféle kapcsolatuk
működési területükkel, annak fejlődésével, a helyi lakosság kultúrájával. A társadalmak
fellazultak, a lakosság nem rendelkezik kulturális alapokkal és olyan mechanizmusokkal,
amelyek erősítenék a társadalom szövetének szálait, sőt, ezek inkább kedveznek a szélsőséges
individualizmus kifejlődésének, amely nem vet számot a közösség jövőjével. A kulturális
légkör azt sugallja, hogy Isten nem létezik, az ideológiák és a gazdasági érdekek
mindent megtesznek annak érdekében, hogy eltávolítsák a vallást a polgári és közélet
területéről.
A közelgő szinódus munkadokumentuma ezzel a témával kapcsolatban
megállapítja: „Széttöredeznek az élet és az értékek alapvető vonatkozási pontjai,
valamint maguk azok a kapcsolatok, amelyek köré az egyének önazonosságukat építik,
és amelyek révén eljutnak az élet értelméhez. A szekularizációval egyesülve ezeknek
a folyamatoknak a kulturális eredménye egy olyan végtelenül cseppfolyós légkör, amelyben
egyre kevesebb hely marad a nagy hagyományok számára, beleértve a vallási hagyományokat
is (IL, 2,55)”.
Ez a jelenség nem pusztán a társadalmakat, hanem a személyeket
is érinti: az értelmiséget, a tudósokat és oktatókat, különböző nemzedékeket, fiatalok
és felnőttek ezreit, akik a globalizált világ követelményei szerint élnek, de nem
nélkülözik az élet és a világ értelmére vonatkozó kérdéseket. VI. Pál és II. János
Pál pápák rendkívül érzékenyen követték a kultúra társadalmi szerepét. Wojtyła pápa
különösen nagy figyelemmel kísérte a művészek, a kultúra megteremtőinek összetett
spirituális világát.
XVI. Benedek pápa kiszélesítette a látókört és javasolta
a „Pogányok udvarának” létrehozását, ahol az emberek valamilyen módon kapcsolódhatnak
Istenhez, akit nem ismernek, és akinek misztériumához még nem találták meg az oda
vezető utat. A vallásközi párbeszéden túl dialógust kell folytatni azokkal is, akik
számára idegen a vallás, akik számára Isten ismeretlen, de akik szeretnének legalább
közeledni ehhez az Ismeretlenhez. A szinódusi munkadokumentum kifejezett utalást tesz
a „Pogányok udvarára”.
A „saeculum”, vagyis a világ, amelyben a hívők és nemhívők
élnek, tartalmaz valamit, amely közös számukra, mégpedig a humánus elemet. Pontosan
ez a humánus, amely a hit természetes metszőpontja, az evangelizáció kiváltságos helyévé
válhat. A názáreti Jézus humanizmusából kiindulva, megtisztítva mindazt, ami emberi,
lehetséges a találkozás a keresztények és a szekularizált személyek között, akik azonban
keresik mindazt, ami valóban és komolyan emberi.
Ezeknek a személyeknek a
benső küzdelme, akik vágynak az igazságra, de még nem kapták meg a hit ajándékát,
biztos ösztönzés ahhoz, hogy elkötelezzük magunkat a tanúságtevésben, a hitéletben,
hogy Isten valódi képmása minden ember számára hozzáférhető legyen” – idézi az Új
Evangelizáció szinódusának munkadokumentumát P. Andrzej Koprowski SJ, rádiónk programigazgatója
az őszi világegyházi eseményre készülve.