„Isten szeretete táplálja életünket hasonlóan a jó földbe vetett mustármaghoz” – a Szentatya vasárnapi Úrangyala imádsága

XVI. Benedek pápa június 17-én, vasárnap a hagyományoknak megfelelően délben, dolgozószobája ablakából Úrangyala imádságot mondott a Szent Péter téren nagy számban összegyűlt hívekkel. Gondolatait a napi evangéliumi részlethez fűzte Jézus két rövid példabeszédét állítva a hívek figyelmébe. Az egyik a vetés növekedéséről, míg a másik a mustármagról szólt. A földművelés világából kiragadott hasonlat által az Úr bemutatja nekünk Isten Igéjének és Országának misztériumát, amellyel reményünk és törekvéseink értelmére mutat rá – kezdte rövid tanítását a pápa.

Az első példabeszédben a figyelem a vetés dinamizmusára irányul: a mag, amelyet a földbe elvetnek, függetlenül attól, hogy a gazda alszik e vagy virraszt, kicsírázik és növekszik. Az ember bizalommal végzi munkáját azt remélve, hogy nem válik terméketlenné. Az, ami támogatást nyújt a földművesnek mindennapi fáradozásai során, pontosan a mag erejébe és a föld termékenységébe vetett bizalom. Jézus ezen példabeszéde a teremtés és a megváltás misztériumára, Istennek a történelemben végzett termékeny művére irányítja a figyelmet. Jézus az Isten Országának Ura, az ember pedig alázatos segítője, aki szemléli és örömmel tekint Isten teremtő tevékenységére várva annak gyümölcseit.

A végső aratás hasonlata Isten az idők végezetére tervezett utolsó tettére irányítja a figyelmet, amikor teljes egészében megvalósítja, beteljesíti Országát. A jelen a vetés időszaka, a mag növekedését pedig az Úr biztosítja – hangsúlyozta a pápa. Minden keresztény jól tudja, hogy mindent amit tud, meg kell tennie, de a végső eredmény mégis Istentől függ: ez a tudat támogatja a gazdát mindennapi fáradalmai során különösen is a nehéz időszakokban. Ezzel kapcsolatban Loyolai Szent Ignác írja: „Úgy tégy, mintha minden tőled függne, de tudd, hogy valójában minden Istentől függ”.

Ezt követően Benedek pápa Jézus másik rövid példabeszédére tért ki, amely a mustármagról szól. Ebben Jézus a mustármag vetéséhez fűzi gondolatait, amely „kisebb minden más vetőmagnál” (Mk 4,30). Annak ellenére hogy kicsinyke, mégis élettel teli. Kelésnek indul és „nagyobbra nő minden veteménynél, akkora ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az ég madarai” (Mk 4,31). A kicsi mag ereje a gyengeségben van, hatalma pedig abban, hogy megtörik és hajtásnak indul. Isten Országa ehhez hasonlítható – magyarázta a pápa: egy emberileg kis valóság, amelyet a szívükben szegények alkotnak; valamint azok, akik nem saját erejükben bíznak, hanem csakis Isten szeretetének erejében; és azok, akik a világ szemében kicsinynek tűnnek. Rajtuk keresztül érkezik el Isten hatalmas ereje, amely átváltoztatja a jelentéktelennek tűnő dolgokat.

A vetőmag hasonlata különösen is kedves Jézus számára, mert jól kifejezi Isten országának misztériumát – állapította meg a Szentatya. A két rövid példabeszédben egy növekedés és ellentmondás jelenik meg. A növekedés, amely a magban lévő dinamizmusnak köszönhetően valósul meg és az ellentmondás, amely a mag kicsinysége és termésének nagysága között van. Az üzenet világos: Isten országa, mégha együttműködésünket is kéri, elsősorban az Úr ajándéka, kegyelem, amelyet megelőz az ember és munkája. Ha erőfeszítéseink, amelyek a világ szemszögéből látszólag semmitmondónak tűnnek, Istenével találkoznak, akkor nem ütköznek akadályba, ugyanis az Úr győzelme mindig biztos dolog. Isten szeretetének csodája a jó földbe vetett magok csírázása és növekedése – magyarázta a Szentatya. Ennek a szeretetből fakadó csodának a megtapasztalása optimistává, tesz bennünket még a nehézségek, a fájdalmak ellenére is. a mag csírázik és kihajt, mert Isten szeretete táplálja. Szűz Mária, aki „jó termőföldként” fogadta be Isten Igéjének magját, erősítsen meg bennünket a hitben és reményben – fohászkodott XVI. Benedek pápa a vasárnapi Úrangyala imádsága alkalmával.

Rövid tanítását követően emlékeztetett a június 20-án esedékes Menekültek Világnapjára, amely a nemzetközi közösség figyelmét azon személyek és családok helyzetére hívja fel, amelyek kénytelenek elhagyni szülőföldjüket az erőszak és a fegyveres beavatkozások miatt. Imáiról és a Szentszék támogatásáról biztosította a menekülteket, és jogaik tiszteletben tartására szólított fel.

Ezt követően a dublini Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról szólt, amely vasárnap zárult ünnepi szentmisével. Az esemény Dublint az Eucharisztia városává alakította át, ahol sok ember mondott imát Krisztus jelenlétében az Oltáriszentség előtt. Az Eucharisztia szentsége által Jézus velünk akart maradni, hogy szeretetközösségre tudjunk lépni vele és embertársainkkal. A pápa Szűz Mária oltalmába ajánlotta az ima és az elmélkedés hetének gyümölcseit.

(hh)