„Meddig tart még az éj?” – P. Federico Lombardi SJ heti Octava Dies jegyzete

Szíria egyes városaiból továbbra is naponta érkeznek az újabb és újabb tragédiák hírei, amelyekben ártatlan emberek életkortól és vallástól függetlenül halnak meg egyre növekvő számban, már 15 hónapja. Egyre többen vannak azok is, akik azt állítják, hogy polgárháborús helyzetről van szó.

Szíriát a muzulmán világ különféle komponenseinek együttélése jellemzi, ahol a más felekezetű és rítusú keresztények közötti ökumenikus kapcsolatok, valamint a keresztények és muzulmánok közötti vallásközi kapcsolatok hagyományszerűen barátságosak. Felejthetetlen II. János Pál 2001-ben tett látogatása. Ez az ország most az erőszakba, a zűrzavarba, a szétesés veszélyébe esett anélkül, hogy bármiféle kiutat látna maga előtt:

Zenari érsek, apostoli nuncius szavai szerint a pokol felé tartó lassú alászállásról van szó.
A szabadságra és politikai életben való nagyobb részvételre irányuló várakozások, amelyek sok szíriai fiatal számára fontosak a változások szelétől átjárt többi országhoz hasonlóan, nem voltak kellőképpen meghallgatva a kormánytagok részéről, míg ezzel egyidőben az ellenzék oldalán erőszakos felek nyertek teret.

A Szentatya, valamint más vallási és polgári vezetők felhívásai ellenére a nemzetközi közösség mindeddig képtelennek bizonyult a hatékony beavatkozásra. Ezt befolyásolja az is, hogy Szíria egy különösen érzékeny térségben helyezkedik el a nemzetközi politikai egyensúlyok szempontjából. Kofi Annan terve nem nyert teret, és a nemzetközi fegyveres beavatkozás hipotézise is nagy aggodalomra ad okot. Mindezek után az erőszak még meddig folytatódik és növekszik, az embereknek meddig kell még meghalniuk és otthonaikból elmenekülniük?

A hívek számára a könyörület, az ima, a szenvedők megsegítésének ideje ez, a remény pislákoló fénye, a párbeszéd kezdeményezésére szóló meghívás és támogatás időszaka. Ne feledkezzünk meg és ne hagyjuk magára Szíriát.

(hh)