Tucci atya XXIII. János pápa zsinati pedagógiájáról
Roberto Tucci jezsuita kiadásra kész zsinati naplójából idéz a Civiltá Cattolica következő
száma, amiből előzetest adott az Osservatore Romano június 15-i száma, Giovanni Sale
jezsuita történész tolmácsolásában. A 2001-ben bíborossá kinevezett Tucci atya írta
a zsinat során: „A zsinat első ülésszakán János pápa jobbnak látta, hogy nem avatkozik
közbe felszólalásával, hanem meghagyja a zsinati atyáknak a szabadságot, hogy maguk
találják meg a helyes utat. Másfelől pedig, minthogy ő maga nem rendelkezett a szükséges
kompetenciával a különféle kérdésekben, néhány felszólalásával inkább nagyobb zavart
teremtett volna, semmint segített volna. Így a püspököknek maguktól kellett tanulniuk,
és ők meg is tették azt.
János pápa továbbá - Tucci atya naplója szerint –
nehezményezte a zsinat első ülésszakán felmerült olyan álláspontokat, melyek véleménye
szerint túl merevek voltak és nem voltak eléggé nyitottak a párbeszédre, főként a
Szentírás értelmezése és az egyháztan vonatkozásában. A pápa, jelesen ezekben a kérdésekben
megtett mindent, hogy biztosítsa a zsinat annyira óhajtott szabadságát. Ugyanakkor
kritikával illette azokat a zsinati atyákat, akik – mert teológiatanárok voltak –
azt hitték, hogy a teológiai kézikönyvek mintájára kell a zsinati szövegeket elkészíteni.
A Pápa szerint nem arról volt szó, hogy megszüntessenek tanbeli kérdéseket,
hiszen véleménye szerint nem voltak olyan problémák, melyek az egyház hitére veszélyt
jelentettek volna. Ez volt tehát János pápa zsinati pedagógiája, mely megnyitotta
a II. Vatikáni Zsinat hosszú útját: rögtön, már kezdetben megengedte a püspököknek,
hogy ők legyenek a zsinat „nagy eseményének”, mint egy „új pünkösdnek” a főszereplői”
– olvassuk Tucci atya zsinati emlékezéseit tolmácsoló cikkben az Osservatore Romano
pénteki számában. (vl)