A müncheni Bajor Állami Könyvtárban megtalálták Origenész, a nagy alexandriai egyházatya
görög nyelvű zsoltár-magyarázatait. A patrológia világában szenzációsnak számító hírt
maga a müncheni könyvtár tette közzé hivatalosan június 12-én kedden. Ezek szerint
egy olasz származású levéltáros, Marina Molin Pradel ez év április 5-én, éppen Nagycsütörtökön
kezdett tanulmányozni egy XI. századból származó görög kódexet, leltári névvel a „Monacense
görög 314”-et. A kódex borítólapja görög betűkkel hozza: „Homiliai eisz pszaltérion”
– vagyis szentbeszédek a zsoltárokról. A levéltáros észrevette, hogy ezek a zsoltár-magyarázatok
megfelelnek a Rufinusz által az V. században latinra fordított Origenész zsoltár-homíliáknak.
Alapos vizsgálat később pontosan kiderítette, hogy a kódexnek mind a 29 homíliája
Origenésztől származik és az egyházatya eredeti nyelvén, görögül hozza az addig kiadatlan
beszédeket.
Az Osservatore Romano szerdai számában Manlio Simonetti, a római
Augustianum Patrisztikus Intézet nyugalmazott professzora „A megtalált Origenész”
címmel hosszú tanulmányt írt a páratlan felfedezésről. Szerinte azért is maradhatott
ismeretlen eddig a kódex, mert 553-ban, az ötödik konstantinápolyi egyetemes zsinat
néhány Origenésznek tulajdonított tanítást elítélt, ezért a későbbi századok az „emlékezet
átka”, a damnatio memoriae miatt nem tüntették fel a tiltott szerző nevét.
Origenész
nagyon sok művet hagyott ránk, főleg a Szentírást magyarázta. Naponta prédikált, beszédeit
gyorsírók jegyezték fel. E nagyszámú mű - sajnos éppen az eredeti görög nyelven -
jórészt elveszett a zsinati elítélést követően. Szerencsére azonban Nyugaton többnyire
nem vették figyelembe az ítéletet, ezért sokkal szabadabban lehetett itt olvasni és
idézni őt. Például a negyedik század nagy milánói püspökre, Szent Ambrusra Origenész
nagy hatást gyakorolt, aki sokat idéz az „alexandriaitól”. Origenésznek különösen
a görög nyelvű zsoltárkommentárjai vesztek el az idők során, éppen ezért is olyan
fontos a mostani felfedezés – írja Simonetti professzor.
Origenész „rehabilitálására”
csak későn, a 20. században került sor, főként Jean Daniélou és Henry de Lubac munkássága
révén. Ők az ötvenes években – éppen a II. Vatikáni Zsinat előtt – hívták fel a figyelmet
az origenészi teológia jelentőségére. Végül maga Benedek pápa szentesítette hivatalosan
a nagy alexandriai egyházatya, Origenész teológiai hagyatékát, amikor a szerdai általános
kihallgatás katekéziseinek egész sorát szentelte Origenész személyének és tanításának.
Hogy ez a mostani felfedezés éppen Münchenben történt, Joseph Ratzinger egykori székvárosában
és szülőhelye közelében, minden bizonnyal jelzésértékű, véli Simonetti professzor
és megjegyzi: ez a sikeres felfedezés éppen egy európai nagyváros könyvtárában történt.
Ez arra utal, hogy sok ismeretlen kincset rejtenek még ezek a könyvtárak, ennélfogva
az alapos és tudományos igényű katalogizálásra még nagyobb figyelmet kell szentelni
az illetékeseknek.