Alázattal munkálkodjunk az Úr szőlőskertjében – a pápa tanítása a szerdai kihallgatáson

Június 13-án, szerdán XVI. Benedek pápa a vatikáni VI. Pál aulában fogadta a világ különböző részeiről érkező zarándokok nagy seregét, akik megtöltötték a kihallgatási termet. A Szentatya, folytatva az imának szentelt katekéziseit, ez alkalommal Szent Pál apostol a Korinthusiakhoz írt második levelének 12 fejezetéről tanított. Itt a fohász, mint a béke oázisánál fakadó éltető forrás jelenik meg, amely táplálja lelki életünket és átalakítja azt – kezdte tanítását a pápa. Szent Pál levelének ebben a fejezetében az Úrral való intenzív kapcsolatáról ír, amelyet mély szemlélődés és ugyanakkor az extázis pillanatai jellemeznek. Azokhoz szól, akik kételkednek apostoli küldetésének legitimitásában nem saját tetteinek igazolása által, hanem Isten általa és benne végrehajtott cselekedetének felmagasztalásával.

Szent Pál így ír levelében: „De hogy a kinyilatkoztatások nagyszerűsége önhitté ne tegyen, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy szüntelen zaklasson és el ne bízzam magam” (2Kor 12,7). Az apostol azért fohászkodik a feltámadt Úrhoz, hogy szabadítsa őt meg ettől az égető fájdalomtól, amelyre a következő választ kapta: „Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg teljesen” (2Kor 12,9). Szent Pál válaszában nem saját cselekedeteivel „dicsekszik”, hanem Krisztus azon tevékenységét magasztalja fel, amelyet gyengeségén keresztül hajt végre. Szent Pál példája, vagyis az alázatos és bizalommal teli szembesülés az Istennel, a mi életünkben és imánkban, ill. az Istennel és a gyengeségeinkkel való kapcsolatunk számára is alapvetően fontos.

De melyek ezek a gyengeségek? – tette fel a kérdést Benedek pápa. Szent Pál nem számol be róluk, de viselkedéséből megértjük, hogy az evangéliumról szóló tanúságtétel és a Krisztus követésének útján felmerülő nehézségeket az Úr felé való bizalommal teli nyitottság által lehet leküzdeni. Az elmélyült ima során Szent Pál választ kap arra, hogyan nézzen szembe a rá váró eseményekkel, a fájdalmakkal, nehézségekkel, az üldöztetéssel. Abban a pillanatban, amikor megtapasztalja gyengeségét, megmutatkozik Isten hatalmas ereje, amely nem hagy el minket, hanem támogatássá és erővé válik számunkra – magyarázta a Szentatya.

Szent Pál példáján keresztül láthatjuk, hogy Isten nem szabadít meg bennünket a rossz dolgoktól, hanem segít minket a fájdalmakkal való szembesülésben és gyarapodásban. A hit tehát a megpróbáltatások által növekedik és erősödik bennünk. Az Úrral való szeretetközösségünk elmélyülésével értjük meg egyre inkább, hogy nem saját erényeinknek az ereje által valósul meg Isten országa, hanem Isten az, aki csodálatos tetteket hajt végre a mi gyengeségeinken keresztül. Alázatosnak kell lennünk tehát ahhoz, hogy az Úr szőlőskertjében az Ő segítségével tudjunk munkálkodni – mondta a zarándokoknak a pápa.

Az imában megnyitjuk szívünket Istennek, hogy gyengeségeinket az Evangélium hirdetését szolgáló erővé alakítsa át. Ez a Megtestesülés Misztériuma. Isten Igéje szívünkbe költözik, hogy megvilágosítsa és átformálja életünket és a világot. A mindennapi ima során Isten szeretetének erejét kapjuk meg és megértjük Szent Pál szavait, aki ezt írja a Rómaiakhoz írt levelében: „Biztos vagyok ugyanis abban, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem jövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől, mely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van” (Rm 8,38).

A Szentatya tanítása végén Albert Schweitzer Nobel-békedíjas protestáns teológust idézte, aki szerint Szent Pál misztikus, vagyis Krisztus szerelmese volt. Az Úrral való mély és mindennapi kapcsolata erőt adott neki ahhoz, hogy minden napját Krisztusnak és egyháza építésének szentelje. Nagyon fontos tehát a hűséges, napi kapcsolat az Istennel, mert csakis ezáltal válunk képessé arra, hogy szembenézzünk az előttünk álló viszontagságokkal. Minél több helyet adunk az imának, annál inkább megérezzük Isten szeretetének átformáló erejét. Boldog Kalkuttai Teréz anya esetében is így volt ez, aki a szemlélődő ima által erőt talált ahhoz, hogy a szegényekben, az elhagyatottakban felismerje Krisztust – zárta katekézisét a pápa.

(hh)