„A pápához való hűség nem vak, hanem az Úrba vetett hit világítja meg” – Szentatya beszéde a Pápai Egyházi Akadémia tagjaihoz

Az Istenhez való hűség a kulcsa és forrása hűségünknek – mondta többek között a pápa az intézmény növendékeinek, akik arra készülnek, hogy szerte a világban képviseljék a Szentszéket az apostoli nunciatúrákon. XVI. Benedek beszédének középpontjában az egyház és Péter utóda iránti hűség állt, különös tekintettel a pápa legközvetlenebb munkatársaira.

Péter utóda és a Római Kúria, valamint a pápai képviseletek között sajátos kapcsolat alakul ki. Az Akadémia növendékei hűségük mértéke szerint lesznek méltók a hitre. Az egyházban, a Szentszék alkalmazásában élők hűsége nem „vak” lojalitás, mert azt a Krisztusba vetett hit világítja meg. Ő mondta Péternek: „Te Péter vagy, (azaz kőszikla) és én erre a sziklára építem egyházamat” (Mt 16,18). A pápa arra buzdította az Akadémia hallgatóit, hogy Krisztus helytartójával való személyes kapcsolatukat lelkiségük részeként éljék meg. Ez minden katolikus, még inkább minden pap sajátja, de egészen különleges jelleget ölt azok számára, akik a Szentszéknél szolgálják Péter utódát.

Súlyos felelősségről van szó, amely azonban sajátos ajándék is és az idő múlásával egyre inkább a pápával való szeretetkapcsolattá, bensőséges bizalommá válik, természetes „idem sentire” – „ugyanúgy érteni” – kapcsolattá alakul, amelyet jól kifejez a hűség szó.

A hűség nem pusztán erény, hanem mindenekelőtt Isten jellemzője. Az emberre alkalmazva a hit erénye szorosan kapcsolódik a hit természetfeletti ajándékához. A hitben találjuk ugyanis meg stabilitásunk egyetlen biztosítékát és csak a hitből kiindulva lehetünk mi is hűségesek mindenekelőtt Istenhez, majd családjához, az egyházhoz, amely anya és tanítómester, továbbá hűségesek leszünk hivatásunkhoz, amelyet Isten szánt nekünk.

Akik a nunciatúrákon teljesítenek szolgálatot, építsék ki a valódi barátság kapcsolatait azokkal az egyházakkal és közösségekkel, amelyekhez küldték őket. Itt is kötelességük a hűség a mindennapi áldozatos munkában, a történelem drámai pillanataiban is. Bátorítsák a helyi egyházakat arra, hogy növekedjenek a római pápa iránti hűségben, és az egyetemes egyházzal való szeretetközösség alapelvében találjanak biztos útmutatást saját földi zarándoklatukhoz.

A pápa végül köszönetet mondott azért a segítségért, amelyet a Római Kúria és a pápai képviseletek számos munkatársától kap nap, mint nap, valamint azért a támaszért, amelyet a világ minden részén élő hívek imái nyújtanak számára.

(vm)