„Mindenkinek szóló eucharisztikus jelenlét” – P. Federico Lombardi SJ heti jegyzete

Úrnapja alkalmából a Szentatya magisztériumának egyik jellegzetes témájáról, az eucharisztikus kultuszról beszélt: a szentmise és a szentségimádás kölcsönösen kiegészítik egymást. Az Eucharisztia ünneplésének túlságos, sőt olykor kizárólagos – hangsúlyozása a szentségimádás dimenziójával és az arra szánt idővel szemben oda vezet, hogy a hívek nem képesek megérezni a szentmisén kívül is az Úr élő jelenlétét az Oltáriszentségben és talán még a szentmise spirituális jelentését és gazdagságát sem értik meg igazán. Pedig ezen jelenlét befogadása a maga igazságában és valóságában alapvető dolog a keresztény élet számára.

„Ezzel kapcsolatban azok a mélyreható szavak jutottak eszembe, amelyeket a pápa mondott néhány nappal ezelőtt a milánói családtalálkozón megrendezett imavirrasztás alkalmával, azokhoz szólva, akik nem járulhatnak az Oltáriszentséghez rendezetlen házassági életkörülményeik miatt” – írja P. Lombardi. A pápa kifejtette: „Fontos, hogy megérezzék: az Eucharisztia akkor valós és megélt, ha valóban szeretetközösségre lépnek Krisztus Testével.

Ugyanis az ő Teste nemcsak a megszentelt ostyát jelenti, hanem az Egyház közösségét is… A „spirituális” szeretetközösségre való meghívás abban az esetben, amikor a „testi” nem lehetséges, nem egy csalóka vigasz akar lenni, hanem a hitközösség és hitélet dimenzióinak elmélyítése és kiszélesítése. Csakis ezáltal válnak érthetővé a pápa a családtalálkozón mondott további szavai, amelyek első hallásra különösnek tűnhetnek:

„Az egyház számára ajándék azoknak a fájdalma, akik, bár nem járulhatnak szentáldozáshoz, belsőleg elfogadják ezt, mint a közös tanúságtétel árát, amelyet a szentségi házastársi szeretet értéke stabilitásának érdekében tesznek. Ezek a hívek nem az egyházon kívül vannak, hanem a közösségen teljesen belül, az egyház szívében maradnak, még buzgóbb vágy hatja át őket a nélkülözés megtapasztalása által".

(hh)