A Hittani Kongregáció jegyzéke Farley nővér etikai könyvének tévedéseiről

Június 4-én, hétfőn tette közzé a Hittani Kongregáció azt a jegyzékét, amely Margaret Farley, amerikai szerzetesnővér 2006-ban megjelent „Just Love – Igaz szerelem – Keretek a keresztény szexuális etikához” című könyvének tévedéseit sorolja fel. A jegyzék a bevezetőben felidézi a levélváltást a Kongregáció és Farley nővér, valamint elöljárói között. Minthogy a könyv vitatott állításaival kapcsolatban a Hittani Kongregáció 2010. március 29-én kelt levelének felvetéseire Farley nővér 2010. október 28-án adott válasza nem tartalmazott elégséges magyarázatokat, a kongregáció „gyorsított eljárás” keretében vizsgálta az ügyet. A 2011. június 8-i ülésén megerősítette, hogy a könyv olyan téves állításokat tartalmaz, amelyeknek a terjesztése a híveknek súlyos kárt okozhat. 2011. október 3-án érkezett a Hittani Kongregációhoz Farley nővér újabb levele, amelyet a kongregáció rendes ülése megvizsgált, de nem talált kielégítő magyarázatot a felvetett vitás kérdésekkel kapcsolatban, ezért tette most közzé ezt a notificazione-t, jegyzéket.

Az irat először általánosságban fogalmazza meg kritikáját, hogy a szerző vagy ignorálja, figyelmen kívül hagyja az egyházi tanítóhivatal mértékadó tanításait, vagy alkalmilag megemlíti, mint egy lehetséges véleményt. Konkrétan a következő témákban sorol fel a jegyzék téves tanítást: az önkielégítés, a homoszexuális aktusok, a homoszexuális kapcsolatok, a házasság felbonthatatlansága, az elváltak és újraházasodottak problémája kapcsán.

„Az önkielégítés – Farley nővér könyve szerint – általában nem jár együtt semmiféle morális karakterű problémával… Sok nő keresi önmagában ezt az élvezetet, főként azok, akik nem tapasztalták meg azt a férjükkel vagy szeretőjükkel folytatott rendes kapcsolataikban… Ebben az értelemben az önkielégítés valójában elősegíti a kapcsolatokat semmint akadályozná azokat…”. A jegyzék válaszként a Katolikus Egyház Katekizmusának 2352. pontját idézi: „A folyamatos hagyományban mind az Egyház tanítóhivatala mind a hívők erkölcsi érzéke habozás nélkül azt állítja, hogy a maszturbáció önmagában és súlyosan rendetlen cselekedet. A szexuális képességek felhasználása a normális házastársi kapcsolaton kívül ellentmond a célszerűségnek, bármi legyen is az indítóoka”.

A homoszexuális aktus kapcsán Farley nővér írja: „Szerintem… a homoszexuális kapcsolatok és aktusok igazolhatóak, a szexuális etikával megegyezően, éppúgy mint a heteroszexuális kapcsolatok és aktusok. Ennélfogva a homoszexuális hajlamú személyeket, mint aktusaikat éppúgy tiszteletben lehet és kell is tartani, függetlenül attól, hogy van-e vagy nincs lehetőségük arra, hogy másmilyenek legyenek.” A jegyzék leszögezi, hogy ez a vélemény elfogadhatatlan. A katolikus egyház ugyanis különbséget tesz homoszexuális hajlam és homoszexuális aktus között. A homoszexuális hajlamú személyekről a katekizmus azt tanítja, hogy „tisztelettel, együttérzéssel és gyengédséggel kell fogadni őket. Kerülni kell velük szemben az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét.” A homoszexuális aktusra vonatkozólag a katekizmus így tanít: „A Szentírásra támaszkodva, amely súlyos romlottságként mutatja be, a hagyomány mindig is azt jelentette ki, hogy a homoszexuális cselekedetek önmagukban rendetlenek. Ellentétesek a természeti törvénnyel, a nemi aktus elől elzárják az élet ajándékát. Semmi esetre sem szabad azokat jóváhagyni”.

A homoszexuális párkapcsolatokról Farley nővér könyve így ír: „A törvényhozások –a homoszexuálisok meg nem különböztetéséről, miként az együttélésekről, a polgári kötésekről és a melegházasságról – nagyon jelentős szerepet tölthetnek be a gay és leszbikus kapcsolatokkal szembeni gyűlölet, a megkülönböztetés és megbélyegzés átalakításával”. A szerző ezt a témát kiemelten fontosnak tartja az „Egyesült Államokban, ahol a homoszexuális kapcsolatok társadalmi elismerése napjaink egyik legsürgetőbb kérdése. A jegyzék válaszában utal a Hittani Kongregáció 2003. júniusi megfontolására, mely szerint: „Az Egyház tanítja, hogy a homoszexuális személyek iránti tisztelet nem hozhatja magával semmiképpen sem a homoszexuális magatartás jóváhagyását vagy a homoszexuális együttélés törvényes elismerését. A közjó megköveteli, hogy a törvények ismerjék el, pártolják és védelmezzék a házastársi kapcsolatot, mint a család alapját, a társadalom elsődleges sejtjét. Törvényesen elismerni a homoszexuális kapcsolatokat, vagy egyenlővé tenni azokat a házassággal, nemcsak egy deviáns magatartás elismerését jelentené, következésképpen azt nemcsak modellként állítaná a kortársak elé, hanem elhomályosítaná az alapvető értékeket, amelyek az emberiség közös örökségéhez tartoznak.

A házasság felbonthatatlanságát Farley nővér nem tartja örök érvényűnek: „A személyes véleményem, hogy a házassági elkötelezettség legyen feloldható ugyanazon alapvető érvek alapján, amelyek révén minden állandó kötelezettség szélsőségesen súlyos és mintegy tarthatatlan helyzetben, megszüntetheti minden kötelék igényét”. A jegyzék a válaszában ismét a katekizmust idézi (n. 1647): „A házastársi szeretet a házasfelektől természeténél fogva csorbíthatatlan hűséget követel meg. Ez a következménye önmagunk odaajándékozásának, amit egymás felé a házastársak tesznek. A szeretet végérvényes akar lenni. Nem lehet ideiglenes. Ez a bensőséges egyesülés – hiszen itt két személy kölcsönös önátadásáról van szó – nem különben a gyermekek érdeke is, a házastársak teljes hűségét követeli meg és sürgeti, hogy felbonthatatlan legyen egységük.

Végül a válás és újraházasodás kapcsán Farley nővér megkérdezi: „Vajon a házasfeleket örökre megjelöli a házasság tapasztalata? Annak a mélysége, ami megmarad, elfogad fokozatokat, de valami megmarad. És ami megmarad, az megakadályozhat egy második házasságot? Szerintem nem”. A jegyzék válaszként a katekizmust idézi (n. 1650): „Számos országban sok katolikus hívő található, aki a polgári törvények értelmében váláshoz folyamodott és polgárilag új házasságot kötött. Az Egyház, hűségesen Jézus Krisztus szavához (Mk 10,11-12) kitart amellett, hogy az új házasságot képtelen elismerni érvényesnek, ha az első házasság ilyen volt, illetve az. Ha az elvált felek polgárilag újraházasodtak, olyan helyzetben találják magukat, amely objektív módon ellenkezik Isten törvényével. Ettől kezdve nem részesülhetnek az Eucharisztiából, vagyis nem áldozhatnak egészen addig, amíg ez a helyzet fennáll – olvassuk a Hittani Kongregáció jegyzékében, amelyet XVI. Benedek pápa 2012. március 16-án jóváhagyott és elrendelte annak közzétételét.

(vl)