„Beethoven IX. szimfóniája megerősíti a szolidaritás, a testvériség és a béke alapvető értékét” – XVI. Benedek beszéde a milánói operaházban

A Scala szorosan kötődik Milánóhoz, egyik legnagyobb büszkesége – kezdte beszédét a Szentatya pénteken este Beethoven IX. szimfóniájának meghallgatását követően. Daniel Barenboim karmester vezetésével XVI. Benedek tiszteletére adott koncertet a Scala szimfonikus zenekara, kórusa és szólistái a Családok VII. Világtalálkozója keretében.

A pápa beszéde elején felidézett egy 1946-ban történt epizódot, amikor Arturo Toscanini karmester az operaház újjáépítése alkalmával szervezett koncertet vezényelt. A hangverseny előtt, ahogy Milánóba érkezett, első útja a Scala-ba vezetett, hogy kipróbálja megmaradt-e a terem híres akusztikája a felújítási munkálatok után is. Hallva a tökéletes akusztikát, örömében felkiáltott: „Ez még mindig az én szeretett Scala-m!” A Szentatya hangsúlyozta, hogy az operaház újjáépítése a háború után a remény jele volt a város életének újrakezdésében.

A csodálatos koncerten lélekemelő pillanatokat éltünk át a zenetörténet egyik mesterművének nagy hatású és megrendítő előadása által – méltatta a hangversenyt XVI. Benedek. Beethoven az emberiségről egy idealista képet alkot zenéjében: örömről beszél a testvériségben és a kölcsönös szeretetben, amelyet Isten atyai tekintete követ. A zeneszerző nem kifejezetten keresztény örömről szól, hanem a népek testvéri együttéléséről, az egoizmuson aratott győzelemről és a vágyról, hogy az emberiség útját a szeretet határozza meg. Mindenkihez szóló meghívás ez, túl minden korláton és meggyőződésen.

Ez a koncert elvileg örömünnep kellene, hogy legyen – folytatta beszédét a pápa. Ugyanakkor a földrengés árnyéka vetül rá, amely nagy szenvedést okoz Olaszország számos lakójának. Schiller örömódájához képest bennünk nem lángol a tűz, hanem a fájdalom bénultságában élünk a nagy és érthetetlen pusztítás láttán, amely emberi életeket követelt és sokak számára lakhelyük elvesztését jelentette. Ebben a helyzetben vitathatónak találjuk azt a feltételezést, hogy a jóságos Mennyei Atya a csillagos égben lakik. A szenvedés közepette egy hozzánk közel álló Istent és testvériséget keresünk, amely támogat és segít, hogy előrehaladjunk.

Sokan a koncertet követően szentségimádáson vesznek részt – utalt az éjszakai programra a pápa. Istenhez imádkoznak, aki osztozott és továbbra is osztozik szenvedésünkben. Velünk és értünk szenved, ezáltal képessé teszi az embereket, hogy osztozzanak mások szenvedésében és átalakítsák azt szeretetté. E hangverseny erre hív bennünket – mutatott rá a Szentatya.

Beethoven IX. szimfóniája lehetővé teszi számunkra, hogy üzenjünk a zenével, amely megerősíti a szolidaritás, a testvériség és a béke alapvető értékét. Ez értékes üzenet a család számára is, mert itt tapasztaljuk meg először, hogy a személy nem arra lett teremtve, hogy önmagába zárva, hanem, hogy másokkal kapcsolatban éljen. A családban értjük meg, hogy az önmegvalósítás nem önmagunk középpontba helyezését jelenti az önzéstől vezettetve, hanem önajándékozásban jelenik meg. A családban ébred fel először a szív mélyén a béke fénye, hogy beragyogja az egész világot – zárta beszédét XVI. Benedek a milánói Scala-ban a tiszteletére rendezett hangversenyen.

(sv)