„A családok ünnepe” – P. Federico Lombardi heti jegyezte az Octava Dies műsorban

Ötvenedik házassági évfordulója alkalmából szentmisét mutattam be egy párnak, amely valóban szerette és ma is szereti egymást annyira, sőt még jobban, mint az első napon. Egyike volt életem legszebb ünnepeinek. Nekik megadatott a hosszú éveken át tartó együttlét ajándéka, míg másokat – fizikailag – a halál hamarabb elválasztott egymástól, de ugyanazt élhették át, még ha rövidebb ideig is. Az élet nem mindig volt könnyű, de a közös előrehaladás akarata sosem halványult el, és a szeretet, a mély egység életereje sosem fogyatkozott meg. Egy lehetséges és valós dologról van szó, amely jelen van közöttünk. Azt gondolom, hogy ez a legszebb élmény, amelyben férfiak és nők részesülhetnek az élet és a dolgok evilági rendjében. Teljes, vagyis fizikai és spirituális emberi tapasztalatról van szó, amely természetesen újabb öröm és élet fakasztására törekszik.

Mi jobbat kívánhatnánk ennél a fiataloknak, azoknak, akiket szeretünk? Nem kellene-e valóban segítenünk őket abban, hogy ezen az úton induljanak el és felkelteni a vágyat arra, hogy ők is megvalósítsák, még ha nem is tökéletesen, de elegendő derűvel ezt az eszményt? Miért hitetjük el velük, hogy egy nem evilági dologról van szó, amelyet lehetetlenség megvalósítani?

Lehet, hogy sokan szerették volna, de nem adatott meg nekik, azonban a szenvedésnek és a csalódásnak nem kellene megakadályoznia azt, hogy továbbra is kövessék az irányt, mert csakis így van remény és lehetőség a boldog családi élet megvalósítására. És a valódi szeretetből mindannyian részesülhetünk még akkor is, ha azt mások élik meg.

Egyszóval, nem szabad lekicsinyíteni a nő és férfi közti mély és hűséges szeretet értékét: amikor látható és felismerhető, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a világ egyik legszebb ajándékáról van szó. Kinek jó az, ha ezt nem ismerik el?

Aki más utakat járva keresi a boldogságot, szabadon megteheti azt és elmondhatja nekünk is, hogy mire lelt. De akkor is ez a fő útvonal a nők és férfiak nagytöbbsége számára a földön, minden korban. Segítenünk kell őket javukért, boldogságukért, hogy rátaláljanak az útra és végigjárják azt földi életük során. Ezáltal talán jobban megértik, hogyan folytatódik az élet a másikban: a Szeretet által. Ez a milánói ünnep értelme.

(hh)