Pünkösd egysége győzze le a bábeli megosztottságot és az ellenségeskedéseket – a Szentatya
homíliája
Május 27-én, Pünkösdvasárnap délelőtt fél 10-kor mutatta be XVI. Benedek pápa az ünnepi
szentmisét a vatikáni Szent Péter bazilikában. A koncelebrációban részt vett 40 bíboros,
valamint 50 érsek és püspök. A Pápai Liturgikus Szertartások Hivatalának (UCEPO) 115
papja végezte az áldoztatás szertartását.
Pünkösd az egység, a megértés, az
emberi szeretetközösség ünnepe. Mint ilyen, szemben áll Bábellel, ahol az ember ki
akarja rekeszteni Istent, egyre kevésbé képes a szeretetre, tehát egyre kevésbé ember:
- ez volt XVI. Benedek pápa tanításának fő gondolata. Homíliájában világosan felvázolta
a különbséget Bábel és Pünkösd között. Az ünnep liturgikus olvasmányaiból kiindulva
arra mutatott rá, hogy ma is átéljük Bábel tapasztalatát.
Olyan eseményeknek
vagyunk tanúi nap, mint nap, amelyek arra utalnak, hogy az emberek agresszívebbekké
válnak. Egymás megértése látszólag túl nagy elkötelezettséget igényel, mindenki inkább
csak saját érdekeivel törődik.
Ma is, csak úgy, mint annak idején Bábelben,
az emberek a hatalom összpontosítására törekednek, hogy elfoglalhassák Isten helyét.
Mialatt azonban az emberek közösen a torony építésén fáradoztak, hirtelen észrevették,
hogy a tornyot egymás ellen építik. Miközben arra tettek kísérletet, hogy Istenhez
hasonlóvá váljanak, azt a veszélyt kockáztatták, hogy emberi mivoltuktól is megfosztják
magukat, mivel elveszítették a személy alapvető tulajdonságát: a megegyezés, a kölcsönös
megértés és az együttműködés képességét.
Ez a bibliai történet ma is időszerű:
az ember uralja a természet erőit, azokat egészen odáig menően manipulálja, hogy „összefabrikálja”
magát az emberi életet is. Ebben a helyzetben Istenhez imádkozni már túlhaladottnak,
hiábavalónak tűnik, mivel mi magunk is meg tudjuk valósítani azt, amit akarunk. Igaz,
hogy megsokszoroztuk a kommunikációs lehetőségeket, az információ gyors áramlását,
de állíthatjuk-e azt, hogy növekedett egymás megértésének a képessége? Paradox módon
talán ma egyre kevésbé értjük egymást? – tette fel pünkösdvasárnapi homíliájában XVI.
Benedek pápa ezeket a kérdéseket. Olyan, mint ha az emberek között a bizalmatlanság,
a gyanakvás, a kölcsönös félelem érzése kígyózna, egészen odáig, hogy végül egymást
is veszélyesnek tartják.
Az egység csak Isten Lelkének ajándéka lehet, aki
új szívet és új nyelvet teremt, megadva a kommunikáció új képességét. A szeretet tüze
ez, amely képes arra, hogy átalakítson bennünket. Ez történt Pünkösdkor a tanítványokkal.
Félelmük eltűnt, szívük új erővel telt el, a nyelvek megoldódtak és őszinte
beszédbe kezdtek, hogy mindenki megérthesse a meghalt és feltámadt Jézus Krisztus
üzenetét. Pünkösdkor, a megosztottságot és az elidegenülést az egység és a megértés
váltotta fel.
Az egyház, a Szentléleknek köszönhetően az egység és az Igazságban
való szeretetközösség helyévé vált. Keresztényként cselekedni annyit jelent, hogy
nem zárkózunk be saját énünkbe, hanem kölcsönösen befogadjuk egymást, képesek vagyunk
egymás meghallgatására, a javak megosztására. Az „én” logikáját az egyházban a többes
szám, a „mi” váltja fel, mély, belső alázattal.
Ez jól megvilágítja Bábel
és Pünkösd különbségét – fejtette ki XVI. Benedek pápa pünkösdvasárnapi homíliájában.
Ahol
az emberek Istenné akarnak válni, ott egymás ellen harcolnak. Ahol azonban elfogadják
Isten igazságát, ott megnyílnak a Lélek működésének, aki támogatja és egyesíti őket.
Szent Pál szerint azonban az embert a test és a lélek kívánságai közötti belső
megosztottság, konfliktus jellemzi. Nekünk pedig választanunk kell, nincs helye kompromisszumnak
– szögezte le a pápa.
Szent Pál Galatákhoz írt levelében felsorolja a test
cselekedeteit, mint az önzés és az erőszak bűnei, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység,
pártoskodás, továbbá olyan cselekedetek, amelyek nem emberi és keresztény módon élik
meg a szeretetet. Aki ebben az irányban halad, az elveszíti saját életét. A Szentlélek
azonban Isten magasságai felé vezet minket, hogy már itt, a földön megélhessük a bennünk
lévő isteni élet csírázását. Szent Pál ugyanis megállapítja: „A Lélek gyümölcsei (viszont):
szeretet, öröm, békeség” (vö. Gal 5,22).
Homíliája végén a pápa arra szólította
fel a híveket, hogy a bábeli szétszóratás helyett inkább válasszák Pünkösd egységét:
„Kedves barátaim! Az egység és az igazság Lelke szerint kell élnünk. Ezért
imádkozzunk a Szentlélekhez: világosítson meg és vezessen bennünket, hogy legyőzhessük
saját igazságaink követésének vonzerejét, fogadjuk be Krisztus igazságát, amelyet
az egyház közvetít számunkra.