„Jöjj el, életadó Lélek!” – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése Pünkösdvasárnapra

A Szentlélek eljövetelét az Apostolok Cselekedetei 2. fejezete elejéről olvassuk; az első Korintusi levél 12. fejezetéből vett szentleckében Pál a Szentlélek rendkívüli ajándékairól ír; a János-evangélium 20. fejezetében arról olvasunk, hogy a feltámadt Jézus megjelenik az apostoloknak, és a Szentlélek erejében küldetést ad nekik: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket”. Majd rájuk lehelt és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad.”

A Pünkösdkor elküldött és az apostolokra, meg a hívőseregre leszálló Szentlélek szüli az Egyházat, amely Krisztus művét folytatja: az örömhír hirdetése, keresztelés, a bűnbocsánat valamint a kenyértörés (Eucharisztia, a húsvéti misztérium ünneplése) lesz a feladata. A teremtő, életadó Lélek viszi végbe a csodát, az isteni élet kibontakoztatását a hívők lelkében, a szeretetegységet a megkereszteltek gyülekezetében, valósítja meg a megváltás megtörtént művét az egyének életében.

Az idén emlékezünk a II. Vatikáni zsinat megnyitásának 50. évfordulójára. XXIII. János pápa, amikor meghirdette az egyetemes zsinatot, az Egyház megújulását remélte, új pünkösdért imádkozott. Megnyitásakor arra kérte a hívőket: olvassák el az Apostolok Cselekedeteit, és éljék bele magukat abba az időbe, amikor az utolsó vacsora termében egybegyűlt tanítványok a Szentlélek befogadására készültek, és „kitartóan imádkoztak egy szívvel, egy lélekkel - Máriával, Jézus édesanyjával, testvéreivel és az asszonyokkal együtt (vö. ApCsel 1,14). János pápa arra kérte az Urat, hogy mintegy új Pünkösdként ismételje meg csodáit a mi korunkban. A zsinat meghatározta az aggiornamento, a korszerűsödés és az Egyház megújulásának irányvonalait, de annak megvalósítása, a zsinat recepciója és elveinek gyakorlati alkalmazása bizony sok akadályba, nehézségbe, ellenállásba is ütközött az elmúlt fél évszázad alatt. A zsinati atyák tudatában voltak, hogy az Egyház tagjai gyarlók, bűnös emberek, és a megújulás feladata meghaladja teljesítőképességüket. Csakis a teremtő Lélek adományainak erejében teljesíthetik küldetésüket. „A Szentlélek újítja meg, tanítja és vezeti az Egyházat adományaival, és az Evangélium erejével megfiatalítja.” (Lumen gentium, 4)

XXIII. János pápa utódai, VI. Pál és II. János Pál a zsinat igazi szellemének elsajátításától várták az új Pünkösdöt, ugyanígy jelenlegi Szentatyánk is, aki őszre szinódust hirdetett meg, amely éppen a zsinat recepciójával foglalkozik. Minden késlekedés, nehézség, kontesztálás, szélsőséges elhajlások ellenére remélnünk kell, hogy a Lélek működik az Egyházban, amely ezért szent is, jóllehet bűnös tagjai megsebzik. Figyelnünk kell arra, „mit mond a Lélek az egyházaknak” (Jel 2, 29). Túl az intézmény, a struktúrák szükséges reformján – a római Központban és a helyi egyházakban egyaránt – a Lélek a belső megújulásra ösztökél bennünket. Az Efezusi levéllel (4, 23-24) biztat bennünket a mai egyház: „Újuljatok meg gondolkodástok szellemében és öltsétek magatokra az új embert, aki Isten hasonlóságára tiszta igazságban és szentségben alkotott teremtmény.”

Papoknak és híveknek egyaránt Heribert Mühlen német teológus magyarra fordított és a Szolgálat által kiadott könyvét ajánlom. „Újuljatok meg Lélekben”. E könyv elejéről vett kis imával zárjuk elmélkedésünket:

Ébreszd, Uram, Egyházadat,
de először bennem ébreszd.
Építsd fel közösségedet,
de előbb bennem végezd.
Uram, a békét add meg
és ismerni Téged a földön.
Szereteted, igazságod
mindenkit betöltsön,
de nálam kezdd először!

(Ap. Csel 2,1-11; 1Kor 12, 3b-7.12-13; Jn 20, 19-23)