Clark de la Cruz atya, a Pápai Missziós Művek Haitin működő irodájának igazgatója
aggodalmának adott hangot a Port-au-Prince-i szemináriummal kapcsolatban, amelynek
hallgatói ma is, a földrengés után 2 évvel, sátrakban élnek és tanulnak. P. Cruz,
aki jelenleg a Pápai Missziós Művek éves gyűlésén vesz részt Rómában, a Fides missziós
hírügynökségnek nyilatkozva a „még mindig” kifejezésre hívta fel a figyelmet, amellyel
Haiti helyzetére kívánt utalni. Senki sem tudja igazán, hogy mit is jelent sátrakban
élni, tanulni, amelyet a helyi éghajlati feltételek és a tanuláshoz szükséges hiányosságok
tovább nehezítenek. „Sokan segíteni akartak nekünk, amely mostanra megszűnt, sok minden
hiányzik. Mindennek ellenére valóban meglepő, hogy a szeminaristák hogyan tudnak képzésükben
előrelépni” – magyarázta Clark de la Cruz atya, a Pápai Missziós Művek haiti felelőse.
Kiemelte a Szent Gyermekség Missziós Művének tevékenységét, amely szinte minden haiti
plébánián jelen van és reményt ad a helyi embereknek.
További aggodalomra
ad okot a karibi szigetországban a kolerajárvány, amely újból terjedőben van a földrengés
sújtotta térségben. Rádiónknak a kérdéssel kapcsolatban az olasz Francesco Rava Alapítvány,
humanitárius szervezet elnöke nyilatkozott hangsúlyozva, hogy az esős évszakokban
leállnak az újjáépítési törekvések. A hatalmas viharok miatt az utcákat, a sátortáborokat
elönti a víz és az embereknek még éjszaka is talpon kell maradniuk a sárossá vált
talaj miatt. E körülmények kedveznek a kolerának is, amely újból terjedőben van. A
megemelkedett vízszint miatt a szennyvíz belekerül az ivóvízbe, amelytől az emberek
megfertőződnek – magyarázta Maria Vittoria Rava, a segélyszervezet elnöke. Elmondta,
hogy kórházaikban, amelyeket a földrengés után építettek, nincs elegendő hely a bajba
jutottaknak.
Munkatársunk kérdésére válaszolva a Rava Alapítvány elnöke kifejtette,
hogy tevékenységük egyik fontos részét képezi az amputálás, amely sok esetben az életmentés
utolsó eszköze marad. Rava asszony hozzátette, hogy embertársaink megsegítésekor körülményeinknek
megfelelően a kevéssel is sokat tehetünk. Napi kávénk árát feláldozva sokat adhatunk
az olykor család és hozzátartozók nélkül maradt gyermekeknek, akik nagyon sokan vannak
Haitin.