„Maradjatok meg szeretetemben!” – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése Húsvét 6. vasárnapjára

Az utolsó vacsorán búcsúzó Jézus a szeretet parancsát köti apostolai lelkére, akiket kiválasztott, hogy küldetését folytassák a megígért Szentlélek erejében. „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. (…) Ez az én parancsom: Szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket! (…) Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek…”A szeretett Fiú az őt Atyjával egyesítő szeretetkapcsolatot állítja eléjük eszményképül.

Erre csak az Atya és a Fiú szeretetcsókja, a Szentlélek teszi képessé őket. Szent János első leveléből veszi a liturgia a szentleckét, amely kiegészíti, még elmélyíti evangéliuma szakaszát, rányitva a Szeretet-Isten titkára. „Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. (…) Ha szeretjük egymást, Isten bennünk él..(…) Abból ismerjük föl, hogy benne élünk, és ő mibennünk, hogy saját Lelkéből adott nekünk. (…) Szeretet az Isten: aki szeretetben él, Istenben él, és Isten őbenne.” (1Jn 7-16).

A kiválasztott és küldött apostolok élete és munkája csak akkor lesz gyümölcsöző, ha eleven kapcsolatban maradnak a szőlőtővel, Jézussal. (Emlékezünk: A múlt vasárnapi evangéliumi szakasz a szőlőtő és a szőlővesszők allegóriáját tárta elénk. A mostani annak folytatása.) Az éltető nedv a szeretet, amely a Szeretet-Istenből forrásozik a megtestesült Fiú és a teremtő Szentlélek által. A szeretet a legbiztosabb út a láthatatlan Isten megismerésére.

Szent Ágoston szerint az a szem, amellyel „megláthatjuk”, tehát valamiképpen megtapasztalhatjuk Istent, aki Szeretet. Szent János evangéliumában, Jézus búcsúbeszédében és leveleiben állandóan ezt hajtogatja, - mint valami motívum egy zeneműben, folyton visszatér a gondolat, a buzdítás: „Szeressétek egymást!” Itt gondolhatunk még az első korinthusi levél 13. fejezetére, Szent Pál szeretethimnuszára, amely a szeretet minden lelki-erkölcsi követelményt összefoglaló kiválóságát hangsúlyozza. Odaát majd a hit, látássá tökéletesedik, a remény beteljesedik, egyedül a szeretet marad meg! Törekedjünk a szeretetre a Lélek erejében!

Most pedig, mivel Magyarországon május 13-án, vasárnap van a tömegtájékoztatás világnapja, hivatkozom XVI. Benedek e napra szóló, a csend és a szó kapcsolatát megvilágító üzenetére, amelynek bővebb ismertetése olvasható a VR honlapján:

„Érdeklődéssel fogadjuk a különböző közösségi hálókat, különféle weboldalakat, amelyek segítik a ma emberét a reflexióban és az igazi kérdésfeltevésben, de abban is, hogy időt találjon az imára, a meditációra és az Isten Igéjében való osztozásra. Akár a rövid üzenetekben is, mint pl. a Szentírás egy sora, rátalálunk mély gondolatokra, amelyeket lelkünkben forgathatunk.

A kinyilatkoztatás Istene szavak nélkül is beszél, mintegy meghosszabbítja korábban kimondott szavait. A kereszt csöndjében Isten szeretete szól hozzánk. Ha Isten a csendességben is beszél az emberekhez, ők is beszélhetnek Istenhez és Istenről a csöndben. Szükségünk van arra a szemlélődő csendességre, amelyen keresztül belépünk Isten csöndjébe, hogy eljussunk arra a pontra, ahol a megváltó Szó megszületik.

A szemlélődő imából fakad a küldetés fontosságának belső igénye, az a sürgető kényszer, hogy hirdessük amit „láttunk és hallottunk”, hogy mindenki közösségben legyen Istennel. A hallgatag elmélkedésben még erőteljesebben felhangzik az Örök Ige, amelyen keresztül a világ lett és felismerjük Isten üdvösség tervét, amely az emberiség egész történelme során szavakban és cselekedetekben nyilvánult meg.

Szó és csend. Önmagunk nevelése a közlésre, főként az evangélium hirdetői esetében, azt jelenti, hogy a beszéd mellett megtanulunk hallgatni és szemlélődni. Mindkettő lényeges és integráns eleme az egyház kommunikációs tevékenységének, Krisztus megújult hirdetésének a mai világban. XVI. Benedek pápa üzenetében végül Mária oltalmába ajánlotta az egyház tömegtájékoztatás eszközein keresztül végzett egész evangelizáló tevékenységét.”


(Jn 15, 9-17)