„A XX. század konvertitái” – P. Szabó Ferenc SJ sorozata: Eugenio Zolli (1881-1956), Róma főrabbijának megtérése

A XX. század megtérései között találunk egy rendkívüli esetet: Róma főrabbijának 1945-ben történt katolizálását. A Galíciában 1881-ben született Israel Zoller, a későbbi római főrabbi keresztelésekor nevét Eugenio-ra (Jenőre) változtatta XII. Pius iránti hálája jeléül. Ezzel is meg akarta hálálni a pápának az üldözött zsidóknak nyújtott segítséget. Jó erre emlékeztetni, amikor ismételten támadások érik Pius pápát azzal a hamis váddal, hogy „hallgatott.”

A galíciai Zoller-család öt gyermeke közül Israel volt a legfiatalabb. Nyolcévesen megkezdte a héber iskolát. Egyik barátja édesanyjának a szobájában meglátta a feszületet, és elgondolkozott: „Ki ez a keresztre feszített? Gonosztevő?” Később Izajás könyvében olvasott Isten Szolgájának szenvedéséről. Amikor egyetemre készül, az újszövetségi Szentírást is olvassa. Ez nagyon új volt a lengyel fiatalembernek. 23 éves, amikor meghal édesanyja. Beiratkozik a bécsi egyetemre, majd a firenzeibe. Itt a rabbi képzőbe is jár. 1904-ben kísérleti lélektanból doktorál.

Néhány mozzanat Zoller rabbi életéből: 1911-ben Triesztben rabbi-helyettesnek nevezik ki. Megnősül, felesége, Adele Litwak egy kislánnyal ajándékozza meg. Az első világháború alatt nehézségei, ütközései vannak főnökével, a trieszti főrabbival, aki osztrákpárti, ő pedig szereti Olaszországot. 1917 vége felé nagy gyász éri: meghal felesége. 1920-ban Trieszt főrabbijává nevezik ki. Újra megnősül, Emma Majonica lesz a felesége, megszületik második kislánya. Számos tudományos lap munkatársa lesz: vallástörténeti és biblikus tanulmányokat ír. Szent Pálról szóló elmélkedésében olvassuk: „Pál megtért. Elhagyta-e Izrael Istenét? Megszűnt-e szeretni Izraelt? Abszurd lenne ezt gondolni. De hát akkor…”

1933-ban felveszi az olasz állampolgárságot, ekkor családi nevét, Zoller-t Zolli-ra kell változtatnia Mussolini előírásainak megfelelően. Németországban kitört a faji üldözés, az antiszemita propaganda Mussolini Itáliájában is erősödik. Zolli rabbi bátran befogad németországi üldözött zsidókat, súlyosan bírálja a nürnbergi törvényeket.
1940-ben a római izraelita közösség meghívta Zollit főrabbinak és a rabbi képző rektorának. Mussolini, Hitler tanítványa átülteti a német eljárást, törvényeket Itáliába, itt is megkezdődik a zsidók zaklatása, üldözése. A háborúban Zolli főrabbi a békét hirdeti. Őt is eltávolítják az egyetemről. Rejtőzködik családjával. A Gestapo figyeli.

Későbbi emlékezéseiben írja: „Itália szerte, a sorsdöntő napon, 1943. október 16-án, 800.000 a deportált, mártír áldozat…Rómában a deportáltak száma: 291.000. Ezek itt nemcsak egyszerű számok, hanem a civilizáció elleni bűntény és az isteni Törvény elleni sértés számai, a vér és könny adója.” Röviddel ezelőtt a németek megsarcolták a zsidókat. Letartóztatási és túszszedési fenyegetéssel egy nap alatt 50 kg aranyat követeltek. Csupán 35 kg aranyat sikerült összegyűjteni. A főrabbi egyik barátjával a Vatikánba sietett. A Gestapo-t kijátszotta: mint karbantartó mérnök bejutott az Államtitkárságra, ahol a kincstáros és egy prelátus fogadta. A kincstáros felkereste Pius pápát, és ezt az üzenetet hozta: „Rövidesen jöjjön vissza, addigra az aranyat összekészítünk. Egyszerű átvételi elismervényt ad érte"

Zolli főrabbi az üldözöttek sanyarú, nélkülöző életét élte a háború vége felé. Átélte Jób sorsát, Istenhez fohászkodott, reménykedett. 1944. március 24-én a rómaiak szörnyű vérengzés idejét élték. A nácik egyetlen éjszakán 71 zsidót és több mint 300 „árját” gyilkoltak le. Zolli rabbit egy keresztény házaspár nagy szeretettel befogadta. A megszállás utolsó hónapjai alatt náluk rejtőzködött.

1944. július 4-én a felszabadító amerikaiak bevonultak Rómába. Zolli rabbit visszahelyezték tisztségébe és a rabbi képző vezetői állásába. A kiengesztelődés ünnepi szertartása alatt a főrabbi lelki szemével látta Jézus Krisztust. Amikor hazament, felesége így szólt hozzá: „Ma, amikor a Tóra előtt állt, láttam maga mellett Jézus Krisztust. Fehérben volt. A kezét fejére tette, és megáldotta magát.”

Aztán megszólalt Miriam lányuk is: az éjjel ő is a fehér alakról álmodott. Ezek az egybeesések szíven ütötték Zolli főrabbit. Néhány napi megfontolás után így döntött: „A zsinagógában már nincs helyem. Nem lenne becsületes, ha ott maradnék.” Telefonon időpontot kért egy paptól: „Tanítson. Szeretnék megkeresztelkedni.” 1945. február 13-án keresztelték meg a római Angyalos Szűz Mária kápolnában feleségével együtt Miriam leányát pedig a következő évben. Mint említettük, a főrabbi Izrael nevét Eugenio-ra, Jenőre változtatta, Eugenio Pacelli, XII. Pius iránti hálából. Másnap a házastársak megáldoztak, pár nap múlva a Gergely-egyetemen bérmálkoztak.

Az egyetem rektora ekkor Paolo Dezza jezsuita volt, aki később VI. Pál gyóntatója élete végén pedig bíboros lett. Pár nappal keresztsége előtt Zolli Dezza atyának kijelentette: „A keresztség iránti kérésem nem ’do ut des’ (adok-adsz alapon történik). A keresztvizet kérem, semmi mást. Szegény vagyok, és szegényként élek. Bízom a Gondviselésben.”

A keresztség után a római izraelita közösség néhány tagjától kritikákat, szidalmakat, fenyegetéseket kapott telefonon. Barátai jónak látták védelem alá helyezni. Páter Dezza több hónapra vendégül látta a Gergely-egyetemen. A keresztény Zolli minden reggel részt vett Dezza atya miséjén. Sokáig végezte a hálaadást. Később családjával egy szerény ház IV. emeletén egy kis lakásban élt. XII. Pius közbenjárására Eugenio Zollit a jezsuiták által vezetett Pápai Biblikus Intézet professzorává nevezték ki, és a római egyetemen is tartott előadásokat.

1953 nyarán meghívták Amerikába, hogy előadásokat tartson Indiana Notre-Dame egyetemén. Amerikában jelent meg angolul önéletrajzi műve: Hajnal előtt. 1956 februárjában hunyt el. Március 4-én temették a római Campo Verano temetőjében. Sírján ez a felirat olvasható: ”Domino morimur, Domini sumus” „Az Úrnak halunk meg, az Úré vagyunk.”