Az ima alapvetően szükséges a mindennapi élethez – a Szentatya tanítása a szerdai audiencián

XVI. Benedek pápa április 25-én délelőtt, a szerdai általános kihallgatáson folytatva utóbbi katekéziseinek témáját, az első keresztény közösség életéről és az ima szerepéről tanított a Szent Péter teret megtöltő zarándokoknak. Szent Lukács az Apostolok Cselekedeteiben beszámol arról, hogy „a tanítványok szaporodtával zúgolódás támadt a görögök között a zsidók ellen, mert özvegyeiket elhanyagolták a mindennapi alamizsna-osztogatásánál” (ApCsel 6, 1). A probléma tehát a rászorulók és szükséget szenvedők iránt gyakorolt szeretetcselekedeteket illetően alakult ki. A megoldás érdekében a tizenkettő összehívta a tanítványok gyülekezetét, hogy e két alapvetően fontos kérdésre, vagyis az Evangélium hirdetésére, továbbá a szeretetcselekedetekre és az igazságosságra irányuló tevékenységre választ találjanak.

Az apostolok a következőképpen jártak el: „Nem volna rendjén, mondták, hogy az asztalnál szolgáljunk, s közben elhanyagoljuk az Isten igéjét. Azért testvérek, válasszatok ki magatok közül hét jó hírben álló, bölcs és Szentlélekkel eltelt férfit, akiket megbízhatunk ezzel a föladattal. Mi pedig majd az imádságnak és az ige szolgálatának szenteljük magunkat” (ApCsel 6, 2-4).

Két dolog merül itt fel – magyarázta a Szentatya. Az egyik gyakorlati kérdés, amely a szeretet gyakorlására irányul, arra, hogy az Egyháznak nemcsak hirdetnie kell Isten Szavát, hanem valóra is kell váltania azt. A másik pedig spirituális kérdés. A tanítványoknak Isten világossága által a hit lelkületében kell cselekedniük. A szeretet és az igazságosság gyakorlása nemcsak társadalmi, hanem spirituális tevékenység is, amelyet a Szentlélek segítségével kell megvalósítani – mondta Benedek pápa.

A tanítványok hét embert választanak erre a feladatra, míg az Apostolok a Szentlélek erejéért fohászkodnak. Azt a történetet juttatja eszünkbe, amely Márta és Mária házában történt Jézus nyilvános működése idején. Márta sürgött-forgott a sok házi dologban, míg Mária leült az Úr lábához és hallgatta szavait (vö. Lk 10, 38-42). Jézus erre így válaszolt: „Márta, Márta! Sok mindennel törődöl, sokminden nyugtalanít. Pedig csak egy szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszti el soha” (Lk 10, 42). Így az Apostolok is: „Mi pedig majd az imádságnak és az ige szolgálatának szenteljük magunkat” (ApCsel 6, 4). Ez a megállapítás nem azt jelenti, hogy embertársaink megsegítése kevésbé fontos, hanem azt hangsúlyozza, hogy a jócselekedetet az ima lelkületének kell áthatnia. Tevékenységünkben az Istenre irányuló figyelemnek, fohásznak kell megjelennie. Ne vesszünk el mindennapos teendőink sokaságában, hanem hagyjuk, hogy azokat Isten Igéjének világossága járja át. Így tanulhatjuk meg, hogy mit is jelent a szeretet gyakorlása, embertársunk szolgálata – magyarázta a Szentatya.

A szentek életükkel az ima és a cselekedet közötti mély egységről tanúskodnak, vagyis az Isten és az embertársak iránti végtelen szeretetről. A Szentatya Clairvaux-i Szent Bernát példáját állította a zarándokok elé, aki „A megfontolásról (De consideratio)” c. művében az ima jelentőségére hívja fel a figyelmet a túlzott munkával szemben. Szent Bernát szerint a frenetikus élet gyakran a lélek gyötrelmét okozza és megkeményíti a szívet.

Az Apostolok Cselekedeteiben olvasható történet fontos üzenetet hordoz a mai ember számára – hangoztatta a Szentatya. Emlékeztet a felelősségteljes és odaadó munka jelentőségére, ugyanakkor arra is, hogy szükségünk van Istenre, az Ő iránymutatására. A mindennapi ima nélkül cselekedeteink kiüresednek és elégedetlenné tesznek bennünket. Életünk és az egyház minden lépését, minden cselekedetét Isten előtt és az Ő tanításának fényében kell megtennünk – mondta a Szentatya.

Az ima tehát az élet és a lélek lélegzete – tanította Benedek pápa, majd a következő szavakkal buzdította a zarándokokat: amikor egyedül vagytok otthonotokban, egy templomban, akkor is az Istennel való szeretetközösség által a hitben együtt vagytok embertársaitokkal.

A szerdai audiencián jelen volt a belgiumi magyarok közösségének 34 fős zarándokcsoportja, akiket a Szentatya a következő szavakkal köszöntött:

„Isten hozta a magyar zarándokokat! Szeretettel köszöntelek Benneteket, különösen is azokat, akik Belgiumból érkeztek. Amint egykor az apostolok, Ti is örömmel és bátran hirdessétek a feltámadott Krisztust! Szívből adom rátok apostoli áldásomat. Dicsértessék a Jézus Krisztus!”


(hh)