„A művészet, mint Isten dicsérete” – vatikáni koncert a 85. születésnapját és hét éve tartó péteri szolgálatát ünneplő pápa tiszteletére

Április 20-án, pénteken délután 6 órakor a vatikáni VI. Pál kihallgatási teremben a világ egyik legrégebbi, 1781-ben létrejött szimfonikus együttese, a Lipcsei Gewandhaus Zenekar Riccardo Chailly olasz karmester vezényletével hangversenyt adott XVI. Benedek pápának, a Szentatya 85. születésnapja alkalmából. A zenekar Felix Mendelssohn-Bartholdy B-dúr Szimfóniájából a Dicsőítő éneket adta elő (Op. 52). A Szentatya mellett foglalt helyet testvére, Georg Ratzinger, valamint jelen voltak Szászország és Lipcse polgári vezetői.

„Szeretném, ha minden művészet, különösen a zene, Őt, teremtőjét szolgálná” – ez volt Mendelssohn jelképes mottója, amelyet a második B-dúr Szimfónia „Dicsőítő énekének” partitúrájára írt. A zeneóriás érett kori művét 1840-ben Lipcsében vezényelte első alkalommal, a könyvnyomtatás feltalálásának 400. évfordulója alkalmából.

A pápa a hangverseny végén mondott olasz és német nyelvű beszédében felidézte a zenemű keletkezésének történetét, hangsúlyozva a német zeneszerző egész munkásságát átitató vallásosságát.

A művészet, mint Isten, a mindent felülmúló szépség dicsérete – ez képezte Mendelssohn zeneszerzői tevékenységének alapját nem pusztán a liturgikus, vagy egyházi zenére vonatkozóan, hanem egész életművét illetően.

Mendelssohn számára az egyházi zene nem állt egy fokkal feljebb a többi műfajhoz viszonyítva. Meggyőződése volt, hogy minden zeneműnek, a maga módján Istent kellett szolgálnia és dicsőítenie. Szilárd hite mély hatást gyakorolt Mendelssohn egész életére. Etikai, vallási világa nem különült el művészi felfogásától, hanem éppen ellenkezőleg, annak integráns részét alkotta. A művészet és az élet nem két egymástól különböző dolog, hanem egyetlen egységet alkot – írta. Ezt az egységet hite teremtette meg, amely egész életét jellemezte és választásait irányította – mondta beszédében XVI. Benedek. Hozzátette, hogy a hangverseny minden pillanata nagy élményt jelentett számára, azonban külön kiemelte a szopránok és a kórus duettjét, amely a 40. zsoltár szavait idézi: „Bíztam, az Úrban bizakodtam, s ő lehajolt hozzám és meghallgatta kiáltásomat”. Annak a hívő embernek az éneke ez, aki minden reménységét Istenbe helyezi és tudja egészen biztosan, hogy nem csalódik.

A pápa köszönetét fejezte ki az előadóművészeknek, Szászország és Lipcse jelenlévő polgári vezetőinek az értékes ajándékért, majd Robert Schumann zeneszerző szavaival fejezte be beszédét, amelyeket a szimfónia ősbemutatója után írt: „Engedjétek, hogy mi, a Mester által ilyen csodálatosan megzenésített szövegnek megfelelően, felhagyjunk a sötétség műveivel és megragadjuk a világosság fegyvereit”!

(vm)