„Jézusom, bízom Benned!” – P. Pawel Cebula minorita elmélkedése

Az Irgalmasság és a bizalom írják a történelmünket
Szent Fausztina nővér Naplójában olvassuk az Úr Jézus szavait, melyekkel kérte az egyszerű nővért, akit titkárnőjének választott ki, hogy a pápához forduljon, hogy hirdesse az egész világnak Isten végtelen irgalmasságát s ennek ünnepét vezesse be az egyetemes Egyházban. „Az emberiség mindaddig nem talál békét, amíg nem fordul bizalommal irgalmamhoz” - mondta Jézus.

Az Ő kijelentése érvényes minden emberre s minden nemzetre egyaránt. A Jézus iránti bizalom – szavai szerint – az egyetlen edény, amellyel mi, bűnösök és gyengék, meríthetünk a megbocsátó szeretetének forrásából: bárhol, bármikor, bármilyen állapotban. Minél nagyobb a bűnös – olvassuk a Naplóban – annál nagyobb joga van az irgalmas szeretethez. Ezért is a Húsvéti Áldozat bemutatásán mindig könyörgünk: ne vétkeinket nézzed, hanem Egyházad hitét – tehát a mi bizalmunkat.

Mert az, hogy mindenki bűnös az biztos, de az hogy elfogadja e a megbocsátást, s így megújulhasson és ő maga is irgalmassá, megbocsátóvá válhasson, ez már a szabad akaratának döntésén múlik, a bizalmán, ráhagyatkozásán. Lásd két áruló esetét: Szent Péterét és Júdásét.

A Nagy Jubileumi Évben, 2000-ben Húsvét második vasárnapján Boldog II. János Pál pápa szentté nyilvánította Fausztina nővért és kiterjesztette az egész Egyházra az Isteni Irgalmasság ünnepét (addig csak néhány helyen, pl. Lengyelországban volt megengedve). Ennek hallatára egy magyar pap, aki a Szt. Péter téren koncelebrált a pápával, örömében, boldogságában felugrott a székből, kiáltva: „Ez üdvtörténelmi esemény!”.

Ez a pap Antalóczi Lajos atya volt, aki kezdeményezte a Napló magyar kiadását és a krakkói magyar kápolnát azon a kegyhelyen, amely az egész világ számára – II. János Pál szavai szerint – az Isteni Irgalmasság kultuszának a központja. (Ha jól emlékszem Lajos atya még a Szentévben, ősszel tért vissza a mennyei Atyához.)

Ott Krakkó – Łagiewnikiben 2002-ben az onnan származó pápa az egész világot fölajánlotta Isten irgalmasságának. A mostani magyar miniszterelnök akkor ott azt mondta: „Mennyire fontos ez a fölajánlás és mit jelent igazán az emberiség történetében, ezt most felfogni nem tudjuk”.
Akkor Krakkóban Boldog II. János Pál pápa arra kért mindnyájunkat, hogy „adjuk tovább az irgalmas szeretet tüzét, melyben a világ megtalálja a békét, az ember pedig a boldogságot. Legyetek az Irgalmasság tanúi!” - bátorított a pápa.

Rákövetkező években a történelem az Irgalmasság ünnepéhez kötötte életfontosságú eseményeket: 2005-ben az Irgalmasság vasárnapjának előestéjén az Atya Házába költözött el II. János Pál pápa (aki a II. világháború idején fapapucsban járt imádkozni Fausztina nővér sírja melletti kápolnába, mint pápa pedig megírta a Dives in misericordia k. enciklikát);

2010. április 10-én, az Irgalmasság ünnepe előtti napon Katyń közelében, Szmolenszkben lezuhant a lengyel államelnöki repülőgép (máig nem tudjuk miért), következő napon, Magyarországon az országgyűlési választások első fordulója volt.

2011-ben az Isteni Irgalmasság ünnepén a Szentatya XVI. Benedek pápa boldoggá nyilvánította elődjét, II. János Pál pápát.

Akkor a homíliában lengyelül azt mondta: „Hite tanúságtévő erejével, szeretetével és apostoli bátorságával, amelyet hatalmas emberi felelősség kísért, ez a példamutató fia a lengyel nemzetnek segítette a keresztényeket az egész világon, hogy ne féljenek attól, hogy keresztényeknek nevezzék őket, és hogy az Egyházhoz tartozzanak, hogy beszéljenek az Evangéliumról.

Egy szóban kifejezve abban segített, hogy ne féljünk az igazságtól, mert az igazság szabaddá tesz minket”. S így folytatta: „Összefoglalva: [II. János Pál] erőt adott nekünk hogy higgyünk Krisztusban, mert Krisztus a "Redemptor hominis", az ember Megváltója. Ez volt a témája első enciklikájának és vezérfonala a többinek. Karol Wojtyła Péter székébe emelkedett, és magával hozta mélységes meggyőződését, amely a marxizmussal szemben a kereszténység oldalán állt és az emberre figyelt.

Ez volt az ő üzenete: az ember az Egyház útja, és Krisztus az ember útja. Ezzel az üzenetével, amely a II. Vatikáni Zsinat és „kormányosa,” Isten Szolgája, VI. Pál pápa nagy öröksége volt, II. János Pál úgy vezette Isten népét, hogy átlépje a harmadik évezred küszöbét, és ami tényleg Krisztus kegyelme volt, hogy a „reménység küszöbének” nevezhette ezt. Igen, a nagy jubileum hosszú előkészületi útján a megújult jövő felé fordulást adta a kereszténységnek, Isten jövőjét, amely átfénylik a történelmen, és ami a történelem jelzőtáblája is egyben.

A reménynek azt a lelki tartalmát, ami a marxizmusból és a haladás ideológiájából szinte kihalt, ő törvényesen visszakövetelte a kereszténység számára. Megadta a reménység hiteles arculatát neki, hogy úgy éljünk meg a történelmet, mint „eseményt”, személyes egzisztenciánkban éppúgy, mint közösségeinkben Krisztushoz fordulva, aki az ember teljességét jelenti és a békére, valamint az igazságra irányuló vágyakozásainak beteljesedését.

Boldog vagy, szeretett II. János Pál pápa, mivel hittél! Folytonosan támogasd – erre kérünk – az ég felé tartó Isten népének hitét. Ámen”.)

Mindegyik esemény sokakat arra késztetett, hogy Isten irgalmas szeretetében keressék a menedéket – az igazi, teljes élet forrását.

Jézusunk, bízunk Benned! Segíts, hogy mindig, minden helyzetben bízzunk Tebenned, Terád hagyatkozzunk! Szűz Máriával és Szentjeinkkel mondjuk: Ámen!

Pawel minorita

Boldog II. János Pál pápa felajánló imája:

Istenünk, irgalmas Atyánk,
aki szeretetedet Fiadban,
Jézus Krisztusban nyilatkoztattad ki,
és kiárasztottad ránk a Szentlélekben,
a Vigasztalóban,
fölajánljuk Neked a világ
és minden ember sorsát.

Hajolj le hozzánk, bűnösökhöz,
gyógyítsd meg gyöngeségünket,
űzz el tőlünk minden rosszat,
add, hogy a föld minden lakója
megtapasztalja irgalmasságodat,
hogy benned,
a Szentháromság egy Istenben
megtalálják mindig a remény forrását.

Örök Atya,
Fiad keserves kínszenvedéséért
és föltámadásáért
irgalmazz nekünk
és az egész világnak !

Ámen